A második dél-koreai kém-filmem volt – az első a Titokban, Délen (2013), amit változatlanul nagyon szeretek, de ez sokkal reálisabb és hihetőbb volt. A kémek itt egyszerű átlagemberek: a kedves szomszéd néni, a lojális padtárs – nem szuper-képességekkel rendelkező szuperhősök.