Az ’59-es Ben Hurt már elég régen láttam, és anno úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy újra meg akarom nézni, de maga a sztori érdekelt, mivel nem sokra emlékeztem belőle. Aztán egyszer belebotlottam ebbe az új változatba, és megpillantottam, hogy egyik nagy szerelmem játssza a főszerepet, úgyhogy ez eldöntött mindent.
Szerintem a történet itt is szépen kikerekedik, persze a feelingje egészen más, mint a korábbi verziónak. Nekem az nagyon tetszett benne, hogy kevésbé találtam szentimentálisnak ezt a változatot, mint a másikat, sokkal életszerűbb volt. Joseph Morgan játékát imádtam, rettentő tehetséges színésznek tartom, több mozifilmben kellene szerepelnie (a Vámpírnaplók színvonalát a hátán cipelte egymaga szegény).
Engem lenyűgözött a film, könnyen emészthető, szerethető, úgyhogy bátran tudom ajánlani mindenkinek, kivéve azoknak, akik nem képesek elszakadni az ’59-es filmtől. Más jellegű, és el kell vonatkoztatni a régitől, hogy értékelni tudjuk.