Judah Ben Hur és Messala gyermekként jó barátok, akik falovakkal játsszák el, mintha kocsiversenyen mérkőznének meg egymásal. Egy nap aztán Messala nagyhatalmú apja üzen Rómából, hogy törvénytelen fia azonnal jöjjön hozzá, és mondjon búcsút befogadó családjának. Évekkel később látjuk viszont… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 17
Kiemelt értékelések
Láttam. Vannak benne jó pillanatok, de a többséget elajándékozzák. Amit kedvelek benne, és az első nagy feldolgozásból kimaradt az Juda és Messala mély barátsága, volt egy közös játékuk. A híres szekérjelenet elcsépelt, és a sivatagban játszódik aréna helyett. Inkább fiatalosabbra sikeredett ez a film, kevésbé szellemiségi, könnyen lehet a fiatalok kedvence, mivel a szereplők is jóformán „gyerekek”. Nekem ez nem tetszett, de vannak benne jó elgondolások, mint pl.:
– Juda és Messala közös nádpálcás játéka
– Az eljegyzés, néha itt-ott Juda és Esther közötti viszony
– Jézus beszél, nem csak egy bálvány, kommunikál az emberekkel
– Juda Jézus segítségére siet, a címére hagyatkozik (a római vezér fia), és megüti a római katonákat <--na ez kifejezetten tetszett.
Ami rossz volt:
– nem jön át az a spirituális hatás, mint 1959-es esetében
– nem szakad meg a szívem a főszereplőkért sem, valahogy túlságosan fiatalok, gyermekdedek, h igazán érvényesíteni tudná magát (a vége is ezt sugározza, amikor kitárják a kaput, ez cukor-mázos végkifejlettel nem vagyok kibékülve)
– katasztrófa, borzalom, idiótaság a harci szekér jelenet – bár méltányolom, h Juda lovai ölik meg Messala-t
– felesleges karakter, de néha mégis van mély mondanivalója a prostituáltnak
– Jézus emberi jelleme és ábrázolása
Szóval, tulajdonképpen, igen, az 1959-es film erős volt, és ez a kis izé nem tudja túlszárnyalni, és lehet, h nem is ez volt a szándékuk, de lényegtelen, h mit gondolnak a készítők. :D Én a magam részéről az érzelmiséget veszem alapul, ahol teljesen összetudtam olvadni a szereplők helyzetével, fájdalmukkal és a világnézetükkel. Ez az új verzió a fiatalabb generációknak készült. Könnyedebb, semmi lelki, Isten gondolatmenet nincs benne. Egyszerűbb.
A BBC-nek bel kellett kontárkodnia, de ez csak az én véleményem. :)
Az ’59-es Ben Hurt már elég régen láttam, és anno úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy újra meg akarom nézni, de maga a sztori érdekelt, mivel nem sokra emlékeztem belőle. Aztán egyszer belebotlottam ebbe az új változatba, és megpillantottam, hogy egyik nagy szerelmem játssza a főszerepet, úgyhogy ez eldöntött mindent.
Szerintem a történet itt is szépen kikerekedik, persze a feelingje egészen más, mint a korábbi verziónak. Nekem az nagyon tetszett benne, hogy kevésbé találtam szentimentálisnak ezt a változatot, mint a másikat, sokkal életszerűbb volt. Joseph Morgan játékát imádtam, rettentő tehetséges színésznek tartom, több mozifilmben kellene szerepelnie (a Vámpírnaplók színvonalát a hátán cipelte egymaga szegény).
Engem lenyűgözött a film, könnyen emészthető, szerethető, úgyhogy bátran tudom ajánlani mindenkinek, kivéve azoknak, akik nem képesek elszakadni az ’59-es filmtől. Más jellegű, és el kell vonatkoztatni a régitől, hogy értékelni tudjuk.