Ben Hur (2010–2010) 76% 14★

Láttam. Vannak benne jó pillanatok, de a többséget elajándékozzák. Amit kedvelek benne, és az első nagy feldolgozásból kimaradt az Juda és Messala mély barátsága, volt egy közös játékuk. A híres szekérjelenet elcsépelt, és a sivatagban játszódik aréna helyett. Inkább fiatalosabbra sikeredett ez a film, kevésbé szellemiségi, könnyen lehet a fiatalok kedvence, mivel a szereplők is jóformán „gyerekek”. Nekem ez nem tetszett, de vannak benne jó elgondolások, mint pl.:
– Juda és Messala közös nádpálcás játéka
– Az eljegyzés, néha itt-ott Juda és Esther közötti viszony
– Jézus beszél, nem csak egy bálvány, kommunikál az emberekkel
– Juda Jézus segítségére siet, a címére hagyatkozik (a római vezér fia), és megüti a római katonákat <--na ez kifejezetten tetszett.

Ami rossz volt:
– nem jön át az a spirituális hatás, mint 1959-es esetében
– nem szakad meg a szívem a főszereplőkért sem, valahogy túlságosan fiatalok, gyermekdedek, h igazán érvényesíteni tudná magát (a vége is ezt sugározza, amikor kitárják a kaput, ez cukor-mázos végkifejlettel nem vagyok kibékülve)
– katasztrófa, borzalom, idiótaság a harci szekér jelenet – bár méltányolom, h Juda lovai ölik meg Messala-t
– felesleges karakter, de néha mégis van mély mondanivalója a prostituáltnak
– Jézus emberi jelleme és ábrázolása

Szóval, tulajdonképpen, igen, az 1959-es film erős volt, és ez a kis izé nem tudja túlszárnyalni, és lehet, h nem is ez volt a szándékuk, de lényegtelen, h mit gondolnak a készítők. :D Én a magam részéről az érzelmiséget veszem alapul, ahol teljesen összetudtam olvadni a szereplők helyzetével, fájdalmukkal és a világnézetükkel. Ez az új verzió a fiatalabb generációknak készült. Könnyedebb, semmi lelki, Isten gondolatmenet nincs benne. Egyszerűbb.
A BBC-nek bel kellett kontárkodnia, de ez csak az én véleményem. :)

Az ’59-es Ben Hurt már elég régen láttam, és anno úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy újra meg akarom nézni, de maga a sztori érdekelt, mivel nem sokra emlékeztem belőle. Aztán egyszer belebotlottam ebbe az új változatba, és megpillantottam, hogy egyik nagy szerelmem játssza a főszerepet, úgyhogy ez eldöntött mindent.
Szerintem a történet itt is szépen kikerekedik, persze a feelingje egészen más, mint a korábbi verziónak. Nekem az nagyon tetszett benne, hogy kevésbé találtam szentimentálisnak ezt a változatot, mint a másikat, sokkal életszerűbb volt. Joseph Morgan játékát imádtam, rettentő tehetséges színésznek tartom, több mozifilmben kellene szerepelnie (a Vámpírnaplók színvonalát a hátán cipelte egymaga szegény).
Engem lenyűgözött a film, könnyen emészthető, szerethető, úgyhogy bátran tudom ajánlani mindenkinek, kivéve azoknak, akik nem képesek elszakadni az ’59-es filmtől. Más jellegű, és el kell vonatkoztatni a régitől, hogy értékelni tudjuk.