Odüsszeusz (1997–1997) 78% 51★

Nagyon megmaradtak a gimis filmes élmények, néha még az is elfog, hogy újra kéne nézni. Hangulatos görög mitológia feldolgozás, itt-ott igen véres, Odüsszeuszba a fél ókori világ bele van zúgva, és ezt ki is használja, de azért el kell hinnünk, hogy ő nagyon hűséges és végig hazavágyik. Viszont az esze tényleg a helyén van, okosan manipulál, és a rossz döntéseiért, a büszkeségéért nagyon súlyosan megfizet, így a maga módján mégiscsak szerethető karakter marad.
A szereposztás kiváló, és különösen Athénét emelném ki, de lényegében nincs olyan karakter, aki ne lenne hiteles. Ha valaki meg akarja ismerni nagy vonalakban az Odüsszeiát, és szeretne elveszni kicsit a görög mitológiában, annak abszolút ideális film.

Nem tudom, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Hogy én először láttam a filmet, és utána jött kötelező olvasmányként az Odüsszeia vagy fordítva. Én úgy gyanítom, hogy az utóbbi.
Azon kevés középiskolás táborát erősítem, aki imádta az Odüsszeiát, sőt, az egész négy év alatt ez az egy kellemes olvasásélményem maradt meg. A többit vagy el sem olvastam, vagy elfelejtődött.
A filmet is nagyon szerettem annak idején, és régóta terveztem újranézni. Ahogy haladt a történet, nagyon sok jelenet be is ugrott, rájöttem, hogy kamaszkoromban többször is láttam. És végre, végre! Volt egy mondat ami – néha olvasás vagy filmnézés közben, vagy épp, ha olyan miatt sírtam, ami miatt nem kellett volna – beúszott a tudatomba: „Könnyet se ejts!” Csak épp azt nem tudtam már, hogy honnan mászott. Hát innen! :D A filmben háromszor is elhangzik.
Jó feldolgozásnak tartom, bár bánt kicsit, hogy a szirének kimaradtak, de úgy rémlik, hogy elég jól követi a könyvbéli eseményeket. Meglepett, hogy mennyi ismert színész van benne, én már csak Assantére (egyébként „Asszant” vagy „Asszante”? Mindkét kiejtést használják, de maga Armand még nem mutatkozott be nekem személyesen, szóval passz.:D )
Így, szerintem minimum olyan másfél évtizedes újranézés után még mindig kellemes élmény volt a film, és változatlanul az a kedvenc részem, mikor a végén elintézik a kérők hordáját. Mily' meglepő!
Az újraolvasást meg azóta halogatom, hogy kötelező volt, úgyhogy idén jó lenne azt is megejteni.