Ez nagyon tömény volt… Plusz bakis. Az egyik szereplőt ugyanis hol így nevezik, hol úgy. ??! Ejnye. (Nem figyelt a rendező?!?!)
Ezt leszámítva érdekes és komor darab. Ellenben bármennyire is sajnálom Ancsát – meg fogom fel, miért lett ő ilyen, ettől függetlenül – elképesztően irritáló a karaktere. Kováts Adél úgy hozza laza profizmussal az elmebajost, hogy le előtte a kalappal. Grrr.
Kovács Patrícia – most is – cuki. S bár ő sem „tökéletes”, de sikerült megkedvelnem. Pálmai Anna is nagyon szépen, természetesen játszik, és annyira jó volt látni, hogy a két karakter ennyire szereti egymást!…
Az alapkonfliktust amúgy – nyilván – imádom. Szerintem nem lövök le túl nagy poént azzal, ha elárulom: a fedélzeten hamarosan kiderül, hogy az egyik lány a másik kettő édesapjával folytat romantikus viszonyt, hmm… :-)

Mindenesetre remek kis kamaradráma, érdemes megnézni és szenvedni rajta. Ez olyan „jóleső” szenvedés, minőségi. Amúgy én ezt a sztorit színpadon is el tudnám képzelni…