Az elején még kicsit idegesített, aztán megszerettem a végére :) És bekerült a kedvencek közé. Oh-t sajnáltam, mert magányosnak érezte magát. Csak barátkozni akart, közelebb kerülni a többiekhez, de ők ellökték őt és kiközösítették. Nem hiszem, hogy sokáig tudnék élni egy olyan társadalomban, mint az övé volt. A film zenéje pedig zseniális! :)