A nomádok földje (2020) 74% 159★

Sok minden lehetne ez a film, de közben mégsem az, amit várnánk tőle. Legalábbis a felszínen nem. A Nomadland a gyász és az elengedés manifesztuma, ami valahogy sohasem ér véget. Elbúcsúzhatunk, lezárhatunk embereket és történeteket az életünkben, mégis egy kis részük bennünk marad. Néha élénkebben, néha halványabban, néha eszünkbe se jut, csak belül érzünk valami megfoghatatlan magányt és ürességet. Elengedni nem fogunk tudni teljesen sohasem, de megtanulhatunk vele élni, és valamiképpen a javunkra fordítani. Számomra ezt adta ez a film.

Frances McDormand jutalomjátéka ez a film, akkora szabadságvágy, öntörvényűség, a világ dolgaira, emberekre irányuló kíváncsiság, örök nyughatatlanság él benne.Talán emiatt is eszköztelennek érezni a játékát, szinte dokumentarista hatású, sok a szemlélődés, a sokat mondó csendek, amikben nagyon is átjönnek a hangulatai, érzései. Nagy egymásra találás ez a rendezővel, akinek pont ilyen színésznőre volt szüksége, aki ennyire lecsupaszítva, ilyen emberi mélységekig képes, és le is mer menni. A téma örök emberi drámákat érint, amiket jópárszor feldolgoztak már, ennek a filmnek viszont az érdekessége a visszafogottsága, a beszédes elhallgatásai és csendjei, amiket nagyon jó zenével erősítenek meg, na és a végtelen sivatagi tájak, magával ragadóvá teszik.

Nagyon szerettem.
Ertekes film kiemelkedoen jo rendezessel, hangulat abrazolassal, gyonyoru muzsikaval, csodas tajkepekkel. A szineszi produktumok annyira jolesoen termeszetesek voltak. A tortenet egyszerre szomoru es valahol szep is. Tetszett hogy nem kesergonek, szanalomkeltonek lottek be a hangulatot, az abrazolt emberek megtalatak a keserusegben, az eletformaban a szepseget, az osszetartozast. Nem volt semmi mesterkelt a hangulatban, abrazolasban, csak a natur termeszetesseg, es ez olyan joleso.
Tetszett a film ritmusa.
A tema adhatta volna a hosszu buskomor snitteket, de a temahoz kepest frissen volt vágva, nem melabusan.
Nagyon szep es jo mozi.

Nekem ez most nem.
Frances McDormand hozta a tőle megszokottat, de most az ő alakítása sem volt kiemelkedő, szinte nála már ez a normális. Mostanra már annyira sok szerencsétlen flótás szerepet kapott, hogy szeretném már valami erős, lelkileg kiegyensúlyozott karakter szerepében látni.
Én azt éreztem a filmen végig, hogy nagyon a díjakra hajtanak vele, annyira szerencsétlennek akarják beállítani ezeket az embereket,- még aránylag csúnya színészeket is válogattak össze hozzá, – és közben annyira erőlködnek, hogy hatásvadász jeleneteket tegyenek bele, hogy végül erőltetett lett az egész. Azok a nagy távolba révedő jelenetek, amikor nagyon el kellett volna gondolkoznunk az élet dolgain, miközben alatta szól a zongoraszóló… hát nem tudom. Nekem ezek működni szoktak, amennyiben eredetinek érzem, de ez most nagyon nem volt az. A karakterek teljesen hidegen hagytak, ahogy a sorsuk is, pláne, hogy szinte mindenkinek lett volna esélye egy jobb életre, csak a nagy önérzetükkel visszautasították azt, hogy elmondhassák magukról, hogy egy vödörbe végzik a dolgukat minden nap, de az a vödör legalább az övék. Hát gratulálok. Ezzel most sajnos egyáltalán nem tudtam azonosulni, pedig én nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló drámákat.

Nehéz írnom erről a filmről, mert nagyon megfogott. Azt hittem, hogy csak a lakóautós nomád életről fog szólni, de ennél jóval több mondanivalója volt. A úton levés lelki részét is megmutatta, miközben azt sem rejtette véka alá, hogy nem könnyű ez az életforma.
Tetszett, hogy Fern és a többi szereplő múltjába és gondolataiba is betekintést nyerhettem. Einaudi zongoradarabjai pedig tökéletes aláfestésként szolgáltak a hol vidám, hol magánnyal és szomorúsággal teli jelenetekhez. Szívből ajánlom ezt a filmet!
Engem magával ragadott a hangulata.

Ez a film nem szól semmiről. Az a pár csillag a zenének szól.

2021 első moziélménye A nomádok földje lett, és remekül tettem, hogy elmentem rá.

Egy akkora gondolkodáscunamit engedett a fejemre ez a film, hogy az elképzelhetetlen!
Frances McDormand gyönyörű alakítása hiteles, elragadó. Fern egy egyszerűnek tűnő ember, ám annál komplikáltabb az ő története. Az, ahogy a film szépen lassan bemutatja ezt az életformát, és az ezt az életstílust követő embereket valami fenomenális. Nem löki az arcomba az első 20 percben senkinek az életútját, hanem össze van rakosgatva ebben a kötel 2 órában.

Tetszik a meztelen, csupasz igazsága a filmnek.

1 óra 50 perc a film, és engem végig rázott a hideg. Az egymagában gyönyőrű vágoképek alá olyan zenéket választottak, hogy előfordult, hogy elsírtam magam.

Ez a film megvalósítja azt a teóriát, hogy moziban a lejobb filmet nézni. Hisz ez a képi világ CSAK hatalmas vásznon tud érvényesülni, nem is beszélve a hangos némaságokról.

Szép volt, de több érzés kiváltására készültem. A főszereplő nő nagyon beleillett ebbe a világba, nagyon jól állt neki a szerep, nagyon eltalálták.
A zenék is nagyon jók voltak, a sztori is tetszett volna, de egy kicsit többre számítottam szerintem, vagy lehet, hogy csak túl nagy elvárásokkal ültem elé.
Mindent összevetve, szép volt, nagyon emberi és nagyon szép beszélgetések voltak, többet is megkönnyeztem, tényleg ilyen az élet.

Gyönyörű.

A nomádok földje egy igazán ínyenc darab, éppen ezért kevesen fogják igazán értékelni. Valami egészen újat mutat, de igazán erős és mindent mozgató történet híjján, csupán egy egyedi hangulatú utazásra, egy betekintésre invitálja a nézőjét, egy eddig nem túl sokat látott világba. Technikailag rendben van a darab, a zene maximálisan kiaknázza az érzelmességet, Francis McDormand pedig fantasztikus. Óvatosan közelítsetek felé, nagyon egyedi, ugyanakkor fontos és értékes darab.