Ez a film még mindig az egyik legédesebb, legeredetibb, legfranciásabb fiataloknak – és nem annyira fiataloknak is :) – szóló történet. A húgommal néztük újra még januárban, mert ő még nem látta (ezt a nővéreként nem hagyhattam), így megnéztük, majd nyáron ismét. Ráadásul frenetikus a szinkron is, és valahányszor meghallom azt a lassúzós zenét, egyből lepörögnek a szemem előtt a már jól ismert filmkockák. Örök kedvenc, nem is kérdés. :)