Egy szóval tudnám jellemezni: Mestermunka!
Nyilván ez leginkább Kathy Bates játékának köszönhető, aki teljes átéléssel alakította a író főhős megszállott, elmebeteg rajongóját.
(Nem is csodálom, hogy Oscart kapott érte.)
Caan nekem kissé középszerű volt, néha már úgy éreztem, hogy ő maga is unja a saját játékát. Viszont az elme elborulásos jelenetek abszolút lekötöttek és zseniális volt, ahogy fokról fokra kibomlott Wilkes múltja.
A vége felé izgultam, bár legbelül azt hiszem pontosan tudtam mi lesz a befejezés.
Landol is a kedvencek között! ;)