Erről szól most a Snitt
Emlékezzünk!
In Memoriam
Middle Finger Moments from Movies
Sport: Tévé vagy Streaming
Filmzenék
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Mindenféle jószágok!
Tom Hiddleston
Pedro Pascal
Musicalek
Egy-kép-kocka játék
DC Univerzum
Donghua
Hírek
Stephen King
Filmplakát a filmben
Filmes Idézetek Játék
Criterion Closet Picks
Ázsiai filmek
Dorama
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Annak ellenére, hogy nagyon nehezen álltam neki az utolsó évadnak, akkor is kedvenc marad. Nagyon szerettem a két fiút, de sok nagy karakter feltűnt mellettük akiknek örültem, sírtam, megint örültem, megint sírtam. De elmondhatjuk, a 15 évad kb. ennyire volt kiszámítható vagy kiszámíthatatlan, hogy sosem tudhattuk egy-egy arcot meddig láthatunk.
Nekem az első 5-6 évad jobban tetszett (vagy már pontosan nem is tudom meddig), amíg tartott az igazi vadászat. Sok poénos rész volt amiknél lehetett fulladozni a röhögéstől, de voltak „majdnem gatyába piszkító” részek is.
Végére kicsit becsömörlött az ember a sok „most kit kell feltámasztani” témába. Az utolsó évad egy igazi kihívás volt nekem. A köcsög Istentől teljesen kakukkoltam. A vége kiszámítható volt, de mégis nagyon szép zárást kapott. Deant sajnáltam, hogy nem azt a fajta boldogságot kapta amire mindig is vágyott, de így is szép volt.