Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, s szeretve lenni jó. – ez volt az a mondat, ami miatt anno elolvastam az azonos című könyvet, nem tudtam, hogy a két történet nem ugyanaz. Éjjel újranéztem, mert olyan hangulatban voltam, és bár a szívem szakadt meg, annyi vicces jelenet van ebben a filmben. A zenék, a színészek, minden egyben van. S csak most figyeltem fel rá, hogy Toulouse-Lautrec személyes sorsa is megjelenik egy-egy jelenet erejéig, az is hiteles és gyönyörű.