Talán ez az egyik legdurvább történettel rendelkező dokumentumfilm, amit az utóbbi időkben láttam.

Nehezen emészthető film, illetve brutális körülírásokkal van teletűzdelve (ami nem is baj, hisz szembesítve vagyunk azzal, mire is képes az ember valójában).
Amikor Szegő Hanna mesél a kínzásokról, amiket végig kellett néznie, egyszerűen lesokkolódtam.
Kun András (aki történetesen pap és tömeggyilkos volt, egymaga 390 ember kivégzéséért felel) történetéhez meg végképp nem tudok semmi gondolatot fűzni. Brutális.

Pokorni Zoltán kamerák előtti őrlődése szintúgy egy meghatározó pont a filmben. Nehéz lehet kimondani, hogy 'egy Nyilas tömeggyilkos unokája vagyok'.

Ez egy kötelező darab mindenki számára. Akár ismeri a történelem ezen szegletét, akár nem.

Ács Dániel munkája előtt pedig le a kalappal!