A majom (2025) 55% 53★

Röviden: ez egy rakás sz@r volt.

Hosszabban: minden szempontból pocsék film. A humor (…?) nagyon béna, a karakterektől falra lehet mászni, a történet baromság, a képi világ fárasztó, a színészi játék pocsék (a majomfigura mindenkit lejátszott kb., pedig csak vicsorgott és a dobot verte az ütőkkel). Pocséééék!

Stephen King-rajongóként be kell vallanom, a novelláskötetei eddig kimaradtak, így ezt a sztorit sem ismertem, úgy ültem be a filmre. Előzetesen nem tudtam, mit várjak, félelmetes horrorra számítottam, aztán pár napja már szembejött velem, hogy itt igazából vígjátéki elemek is lesznek, szóval érdekelt, mit hoznak ki ebből.
Azt a novella ismerete nélkül is tudom Kingről (sok művével a hátam mögött), hogy hajlamos a kidolgozatlanabb ötletfoszlányait is megírni, sokszor logikátlan, lezáratlan a sztorija, viszont a karakterei általában jók. Nos, nyilván a novella nem a legmegfelelőbb műfaj a karakterépítésre, de ebben a filmben a főszereplő testvérpárt kb. csak utálni lehet, kedvelni semmiképpen. A többi karakterből meg pláne nem kapunk annyit, hogy kötődjünk hozzájuk, így spoiler. Igazából emiatt a film főszereplők nélkül is működne, mert se az alapsztori, se a testvérpár nem ad sokat az élményhez spoiler, sőt, inkább elvesznek belőle.
Ami a színészeket illeti, Theo James-t én még semmiben sem láttam (igen, kimaradt A beavatott-sorozat is), de egyszerűen kellemetlen volt néznem őt. Vagy nem játszik jól, vagy nem illett(ek) hozzá a karakter(ek), vagy nem tudom, én még jó pasinak sem látom, szóval nekem nem adott a látványa semmi pluszt. A borzalmas szinkron és a – minden bizonnyal szándékosan – nevetségesen rémes párbeszédek valószínűleg hozzátettek ehhez, szóval talán igazságtalan vagyok vele szemben, de nekem nagyon nem működött mint főszereplő. Elijah Wood meg bruttó kettő percet szerepel a filmben, és gyakorlatilag az is elhagyható lett volna, szóval kicsit pofátlanság volt a nevével reklámozni a filmet.
Összességében vegyes érzéseim vannak, igazából elvoltam vele, amíg néztem a moziban, nevettem is, szörnyülködtem is, de amikor felálltam, mégis bennem volt, hogy Mégis mi a francot láttam?!.

Az első fele még úgy ahogy élvezetes volt, lekötött, de a másik fele már rettenet vontatottá és unalmassá vált. Kicsit olyan, mintha a Végső Állomás filmeket akarta volna kiparodizálni, de az a helyzet, hogy valahogy nem volt vicces, sokkal inkább erőltetett.
Pedig amúgy lett volna benne potenciál, de valahogy olyan lelketlen lett az egész. Nem olvastam a novellát, de valahogy nem is hozta meg hozzá a kedvem. Egynek elmegy egyébként, akit pusztán a gore és a vér látványa leköt az így is úgyis fog rajta szórakozni, de akit az ilyesmi nem izgat vagy vágyna valami másra/valami többre az próbáljon meg nem túl nagy elvárásokkal leülni elé, mert különben nagyot fog csalódni. Felejthető, kihagyható, de nem borzalmasan rossz.

Ez egy jó film volt.
A film első 10 percében olyan cringe rohamaim voltak, mintha valaki szándékosan ezért hozta volna létre ezt a sz*rt, és 20 perc után volt egy olyan megjegyzésem, hogy „ezen a ponton a film csak akkor lenne megmenthető, ha Gandalf megjelenne benne fehér lovon”.
Az utolsó jelenetben pedig megjelent Gandalf fehér lovon.
Állom a szavam. Ez egy jó film. Nézzétek meg. Az az állat legalábbis, aki ezt elkészítette, és ehhez Stephen King nevét használta, mindenképpen. Többször is.

Dolgok, amiket szívesebben csinálnék másfél órán keresztül, mint hogy ezt a filmet újra megnézzem:
1. Meztelenül járkálni a városközpontban
2. Verekedés egy gorillával
3. Kiállni a pusztába egy fém rúddal a kezemben zivatar közben

Stephen King-adaptációként egyértelmű volt, hogy megnézem – és nem is bántam meg.
Bár a film nem hozta el a klasszikus „King-féle rettegést”, nekem tetszett, és szerintem sokkal jobb, mint amit az 55%-os értékelés a Snitten sugall. A Majom inkább egy furcsán nyomasztó, hátborzongató sztori, semmint igazi horror. Nem volt igazán ijesztő, de a hangulata működött, és végig fenntartotta a figyelmem. A történet lassan építkezik, de ez a fajta feszültség – tipikusan kingesen – nem az ugrásokat hozza, hanem a nyomást. A majomfigura nem ijesztett meg különösebben, nem rázott ki tőle a hideg, de annyi biztos: nem szeretnék ilyen plüssöt otthonra.
Különösen akkor nem, ha éjjel megmoccan… A látványvilág és a zene rendben volt, a színészek hozzák, amit kell. A vígjáték címke szerintem félrevezető, talán csak az abszurdabb részek miatt került rá. Összességében: nem hibátlan, de hangulatos és érdekes film, és nekem simán bejött.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a különösebb, kevésbé tipikus horrorokat – és persze King világát.
Szerintem bőven többet ér, mint az 55%!

Bár a novellát nem olvastam, vagy ha igen akkor nagyon régen és nem emlékszem rá, eléggé átjön a filmből, hogy ez nem egy jól átgondolt sztori csak valahogy össze lett ollózva, hogy kitöltse a játékidőt. A humor leginkább abból fakad, hogy szinte mindenki idegesítően kretén a filmben, de lehet akiknek bejött azt találták őrületesnek benne, hogy benyomott egy rakás extrém halált amik kb annyira hihetőek mint a végső állomás-féle kivégzések, ami franchisenak a mechanikáját egyébként kísértetiesen másolja is a film. Most mit mondjak, nézhető, de King természetesen felszopta és már megtanulhatnám lassan, hogy Kubrick óta semmi igazán rendkívülit nem műveltek a történeteivel adaptáció címszó alatt (azt meg ő utálta) és nem is valószínű, hogy valaha még fognak. Azért merész Elijah Wood-al tolni a film promóját amikor össz-vissz egy percet van benne és lényegében semmi szerepe nincs.

Nem tökéletes, de pokolian szórakoztató horror-komédia lett A majom!

Bővebben Instán:
https://www.instagram.com/p/DGjCKqRu7ax