Túlélők (2024) 50% 2★

Teljesen véletlenül, a Snittről kattintva jutottam el ehhez a filmhez – nulla elvárással ültem le elé, tulajdonképpen a sztori és a francia/belga eredete miatt. A cucc jól is indult, olyan jól, hogy eszembe sem jutott azon rugózni, mekkora orbitális ökörség az egész alapötlet, de hát éppen ez a klassz filmek ismérve, nem?

Tényleg kár is, hogy a Túlélők körülbelül 15 perc elteltével, éppen a cselekmény berobbanásával kezdi el szép fokozatosan elveszíteni a nézőjét a baromságai, közhelyes, olcsó és ostoba húzásai miatt…
Mindenekelőtt, akinek tetszene az alapötlet: ne engedjük magunkat becsapni, ez megint egy lehetetlenséggel határos, öncélú természeti katasztrófa, amit kizárólag az ezerszer látott és millió filmben megismert szokásos túlélődráma előadásához rántottak össze a készítők. A mozi egyetlen úgyszólván prémium ajánlata a látvány – ami tényleg szép, sőt, gyönyörű, de nem a pillanatok alatt rommá száradt tengerfenék ábrázolása, hanem szimplán az egzotikus sivatagi helyszínek miatt, meg mert képesek voltak ebbe a közegbe bevinni egy hajót. Azonban pusztán azzal, hogy ezt a félreérthetetlenül csontszáraz, hol poros, hol ráncosra szikkadt talajt különböző trükkökkel próbálják beállítani egy maximum pár órája lecsapolt tengerfenéknek, még bőven nem válik azzá. Ennek felismeréséhez nem kell tengerbiológusnak lenni, sem éveken át nézni az Animal Planetet és a NatGeót.
A történet maga egyébként egy sokadik Mad Max inkarnáció, amiben a családnak röpke pillanatok alatt kell alkalmazkodnia nemcsak a természeti katasztrófa körülményeihez, hanem a szintén hullaközhelyes „ember embernek farkasa” problematikához. Ez utóbbit az itteni megvalósításban annyira halálosan unalmasnak találom… tíz-tizenöt éve az ilyesmivel még lehetett hódítani, izgatni a nézőt, de ebben a primitív és bármiféle pszichológiai futamot mellőző előadásban egyszerűen csak buta és sablonos az egész. Ezen a színvonalon ezek az üzenetek egyszerűen nem érdekelnek.
A sztori az „oxigéntől megőrült” spoiler megjelenésekor már konkrétan nevetséges, olyan aránytévesztésben vagyunk ekkor, hogy eszünkbe sem jut, milyen szépen indult a mozi – vagy hogy a színészi játék legalább a két női főszereplő esetében igazából teljesen rendben van, sőt, néznénk még őket, akár egy kevésbé akciódús, mezei túlélés/családi széthúzás-összetartás jeligére átkomponált cselekményben.

Az ötlet hülye, de vonzó, nem is nyilvánvaló elsőre, hogy tényleg hülye és baromság is, de végül mindenki szeme felnyílik majd. Mindenesetre, akit tényleg felcsigáz ez a bizonyos lecsapolt óceán koncepció, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, másfél óra a mai világban könnyedén elmegy ennél haszontalanabb dolgokra is.