Szintén az egyik, ha nem a legkedvesebb mese számomra. A Coco és Klaus mellett ngy helyet foglal el a szívemben. Nem is véletlen, hisz egy csodálatos történetről van szó. Emlékszem, ezt először moziban néztük párommal és unokahugimmal. A végén már piszkáltak a könnyek, de hát mondom csak nem bőghetem el magam! Mire oldalra fordultam, és párom már törölgette a szemét zsepivel és fújta az orrát… :) Csodálatos mese a barátságról, családról, szeretetről és elfogadásról. Sose adjátok fel az álmaitokat!