Zack Snyder: Az Igazság Ligája (Worlds of DC) (Snyderverzum 3.) (2021) 78% 264★

Hű ez aztán pörgősebb volt, mint a 2017es Igazság ligája, bár nekem az is tetszett, de ez sokkal jobban. :-D Látványos volt, imádtam a lassított részeket, és az akció jeleneteket is, mind nagyon izgi, és látványos lett, jól kidolgozott, mint az a 2017-es verzió. A szereplők is sokkal érdekesebbek, sokkal menőbbek, a szerelésük is ezerszer is jobb lett. :-D Nagyon kellett ez a rendezői változat, sok olyan újdonság volt benne, ami a régebbiben nem volt, sőt a karakter szálak is jobban ki lettek dolgozva, és még az érzelmi szálak is. :-D Imádom Supermant, Aquamant, Wonder Womant, Flast, és a Cyborgot is. :-) ❤ Sőt még talán Batmant is, bár őt kicsit kevésbé, de azért ő sem volt olyan rossz. :-) Engem nem zavart a film hosszúsága, sőt én élveztem is, töménytelen akcióval, és egyetlen egy üres járat sem volt benne, mert végig pörgött, jött egyik esemény a másik után. Még Steppenwolf karaktere is annyira brutál jó lett, és a Marsbéli Vadász is, és Deathstroke, Desaad és Darkseid karaktere is érdekes volt, sőt Joker Jared Leto nagyon brutál lett, de tökre bejött nekem. :-D spoiler Nagyon kíváncsi voltam már erre, és én cseppet sem csalódtam, sőt nem is unatkoztam. :-D spoiler Nagyon élvezhető volt, és lövöldözős, robbantós akciódús jelenetek csak úgy vittek magukkal, imádtam a vicces beszólásokat is, és megéri végig nézni ezt a 4 órát. :-) ❤ Tuti újranézős lesz. :-D

Végre eljött az idő és megnézhettem a filmet, amit lassan 4 éve moziban kellett volna. Megérte a várakozást, és a fanok kitartó kampányolását? Nos… a világot ugyan nem váltotta meg, de a hozzá fűzött reményeket nagyrészt teljesítette, legalábbis számomra, hisz úgy 70-80%-ban elégedett voltam ezzel a brutális NÉGY óra hosszúságú végeredménnyel.
Mint írtam, ez sem hibátlan, de sorolnám is először a negatívumokat:
– spoiler
– Az énekes betétdalok egyszerűen kilógtak a filmből és totálisan kínos volt őket hallgatni az adott jelenetek alatt. Snyder ízlése ebben továbbra sem javult a Watchmen-es „Hallelujah” óta.
– Ugyan egységesebbnek láttam, mint az előző verziót, helyenként mégis darabosnak éreztem, ahogy a különböző szálak közt váltogattak, a fejezetes tagoltság pedig szerintem teljesen fölösleges volt, mivel csak tovább lassította a filmet. Ez leginkább az epilógusnál érződött, ahol a jelenetek tényleg mintha csak random lettek volna egymásra dobálva.
– Bevallom, hogy Joss egyetlen jó poénját azért hiányoltam a filmből, Aquaman ugyanis itt nem ült rá a lasszóra, (Oké, talán a robbanó pingvines utalás is elfért volna még benne.)
– Abban igazat kell adnom a negatív kritikáknak, hogy a CGI helyenként tényleg ronda, de az erős túlzás, hogy mindenhol, illetve élvezhetetlenül. Bőven látni ennél gyengébbeket hasonlóan drága filmekben.
– spoiler
– Végezetül: Annyi mindent vetítettek előre és olyan kegyetlenül elhúzták előttünk a mézesmadzagot (a Deathstroke szállal és a felvázolt jövőképpel), hogy én simán néztem volna még +4 órát, bár ez nem feltétlenül negatívum.
Akad tehát bőven olyan dolog, amin húztam a szám és nem nyerte el feltétlen tetszésemet, a végeredmény szempontjából ezek mégis elenyészőnek bizonyultak mivel a mérleg másik oldala kellően túlcsordult olyan elemekkel, amiket imádtam. Jöjjenek most ezek:
– Tetszettek Wonder Woman (+ az amazonok), illetve Aquaman fölvezető jelenetei. (Utóbbinál mondjuk az a kissé hosszúra nyúlt falusi éneklés kínos volt.) Mindkettő esetében remek bővítésekre került sor, de természetesen Cyborg nyerte itt a legtöbbet, aki egy mogorva, szótlan, érdektelen karakterből valóban a sztori középpontja lett.
– Ugyan a bemutatkozása kissé félrement, Barry további jelenetei aranyat értek. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy a kínosabb extrák mind a kukában végezték, mint pl. a brunch, vagy mikor elkenődik Diana-n.
– Vágásra került minden „bajusztrükk”, így pl. nyoma sincs a mobillal felvett, gyerekekkel csevegős intrónak, amiből egykor meme is lett.
– Szerencsére az általam borzalmasnak gondolt „Everybody Knows”-al megfestett főcím sem Snyder-é volt, szóval a gyümölcsrugdosó metálarcok is eltűntek a film elejéről.
– Továbbra is az előnyére kivágott részeknél maradva: Eltűnt a borzalmasan szánalmas, öreg és hátfájós Batman, a folyton „anyázó” Steppenwolf, és a kutyát sem érdeklő orosz család, de a boomer szintű „Beszélsz a halakkal?” szövegeknek sincs nyoma.
– A főbb harcjelenetek ugyan megmaradtak, mégis pár helyen olyan pluszt, illetve módosításokat kaptak, melyek sokkal élvezetesebbé tették őket. (spoiler)
– spoiler
– spoiler
– A szereplők minden kis látomása a jövőről hátborzongató lett, így föltüzelték az embert folytatásra, amit talán sosem kapunk már meg. (spoiler)
Vicces, hogy amúgy nem tűnt föl, hogy 4 óra telt el. Szinte még rövidnek is éreztem, de narratíváját, hangulatát (Nem olyan sötét ugyan, mint a BvS, de nem is olcsó Marvel utánzat, mint a Whedon féle vágás.) és képivilágát tekintve valóban jobban illeszkedik Snyder előző két alkotásához, így mindenképp ezt tekinteném „kánon”-nak. A zenéjét elemezve azonban tanácstalan vagyok. Előtte meg voltam győződve arról, hogy Junkie XL (Tom Holkenborg) egy sokkal élvezhetőbb aláfestést varázsol majd nekünk, de ebben kissé csalódtam. Nem volt ugyan rossz, de az agyamat se dobtam el attól, amit most letett az asztalra. Mondjuk lehet, hogy itt már az én elvárásaim lettek túl magasak. (Külön, többször is meghallgatva azért a szívemhez nőtt.) Ami a „szokatlan”, állítólag IMAX képarányt illeti: Engem annyira nem zavart, de én sem vagyok vele teljesen kibékülve. Ez sem tartozott Snyder legokosabb döntései közé, maradjunk annyiban.
Kinek ajánlom? Mindazoknak, akiknek eddig sem volt baja a rendező filmjeivel és töretlenül szeretik műfajt, illetve a DC világát. Innentől tehát Joss verzióját 99%-ban el lehet felejteni, ha valaki legközelebb maratont tervezne.

Akkor indulhat a kampány:
#RestoreTheSnyderVerse

Sosem hittem volna egyszer tényleg látom majd ezt a filmet. És valószínűleg, ha nem lennének a mostani helyzetek, akkor nem is történt volna meg. Igazából nem nagyon hozott lázba, amikor megláttam az első előzetest a SC-ről. Ezért elég alacsonyan voltak az elvárásaim, mindössze annyit akartam, hogy egy épkézláb film legyen, ami jobban össze van rakva, mint a 2017-es változat. És ez szerencsére így lett.

A történetbe nem mennék bele, azt már ismerjük, tulajdonképpen ez a része nem változott. Viszont annak az elmesélése annál inkább. Ég és föld a különbség a két film között. Míg a Whedon féle verzió súlytalan volt, semmilyen karakterekkel és pocsék humorral, addig a Snyder változatban (hála a maratoni játékidőnek) volt idő a szereplőket (legalábbis néhányat) megismerni, végre érződött, hogy van veszítenivaló, nem mellesleg, valamiért sokkal felemelőbb volt a második fele, mintha teleszórták volna gagyi egysorosokkal. Nem azt mondom, hogy nem voltak kínos mondatok, mert de, viszont korántsem akkora mennyiségben, mint annak idején. A látványvilág is teljesen más. A magam részéről a 4:3 képarány nem volt zavaró, hiszen itthon még mindig ilyen televízión nézzük a műsorokat. Viszont meg tudom érteni azt is, ha valakinek ez a formátum problémás volt. Azt hozzátenném, hogy egyébként monitoron, kis kijelzőn semmit nem ad hozzá az élményhez, talán a telefonokon még el is vesz belőle.

A fentebbiekben megemlítettem, hogy a karakterek nagyobb hangsúlyt kaptak. Ezen előnyt leginkább Cyborg élvezhette. Ugyan nekem nem lett nagy kedvencem a figura, de érthetővé vált belső vívódása, apja iránt érzett neheztelése, ami a végére feloldódik, és a világban való elveszettsége, amit egy új család, környezet volt képes enyhíteni. Több megható pillanatot is kap (az apjával való utolsó két interakció, a bankautomata), amik még inkább átérezhetővé, szerethetővé tették a figurát. Nem mellesleg nagyon érdekes képessége van, aminek meg volt a funkciója filmben. Talán a mozi második felének leginkább ő volt a főszereplője. Viszont én nem éreztem annyira, hogy egy egész filmet elbírna ez a karakter, digitális istenség ide vagy oda.

Másik újoncunk Flash ugyancsak elég fajsúlyos szerepet kapott. Az ügyeletes vicces fiú minden csapat elengedhetetlen kelléke, így az Igazság Ligájának is. De szerencsére nem csak félresikerült poénokat oszt a srác. Egy kicsit mélyebben belemerült a SC, miért vállalta el az önjelölt hűs szerepét. Ugyebár a háttere megmaradt (apa ártatlanul börtönbe, mindent megtesz, hogy kihozza), viszont végre bekerült a motiváció, ami fájóan hiányzott a 2017-es filmből. A mondatot ott is megkaptuk, ami végül inspirálta, de a végkifejlet tükrében, ott az csak egy Facebook-bölcsességnek hat, sem mint tartalommal bíró biztatásnak. Emellett Barry nem csak egy comic relief karakter, hiszen több pillanatban megmutatják, nem feltétlenül azért poénkodik, mert annyira viccesnek tartja magát vagy a pillanatot. Az első látogatóóra erre a legjobb példa, majd Bruce Wayne-el való találkozása. Látszik rajta, hogy már túl sokat foglalkozott az apja ügyéve saját magával pedig igazán semmit. Nem csoda tehát, hogy azonnal kapva kap a lehetőségen, amikor felajánlják számára a tagságot. Egyrészről megígérte az apjának, hogy változtat életmódján, másrészről pedig BATMAN ajánlott neki lehetőséget a nagyok között (akik eddig összesen ketten voltak). Egy olyan srácnak, akinek spoiler a példaképe, ez a megtestesült álom. A csapathoz való csatlakozás pedig egyenes út volt afelé, hogy végre elkezdje rendbe tenni saját dolgait is. Szóval egy igazán szerethető „bohóc”, aki emellett még okos, és rettentő hasznos tagja a társulatnak. Amennyire nem szerettem a Whedon verzióban, annyira imádtam itt.

Harmadik főszereplőnk egyben a Liga ötletének kiókumlálója: Bruce Wayne alias Batman. A BvS óta bűntudata van, hiszen nagyban hozzájárult viselkedése annak végkimeneteléhez. Igaz, hogy manipuláció hatása alatt volt java részt, de az emberi tényező nagyon is sajátja volt, ami miatt amolyan mellék fő gonosz lett. Ebből az alapból kiindulva eljutunk oda, hogy a film végére végre újra Batman lesz, aki nem feltétlenül csak a gonoszságot véli mindenben felfedezni, hanem látja, hogy talán mégsem reménytelen az, amit csinál már több mint 20 éve. A barátok és hovatartozás érzése csodákra képes, így esett meg, hogy -a SnyderVers-ben először- Bruce kiejt olyan szavakat, mint: hit, remény (legalábbis angolban!). Persze ettől nem lesz egy kevésbé sötét tónusú karakter, de az ilyen pillanatok igazán felemelőek. Ezáltal sok olyan pillanat válik jelentőségteljessé, ami a másik verzióban egy kikacsintásnak tűnik (pl.: Hall of Justice és mellé a lelkesedése). Számomra a Ben Affleck által megformált Bruce Wayne/Batman ezzel a filmmel kiütötte a nyeregből Michael Keaton-t.

Ami a mellékszereplőket illeti, sajnos ebbe a kategóriába esett Wonder Woman, Aquaman és Superman is. Wonder Woman ugyan rengeteget van színen, viszont sok esetben inkább érződik biodíszletnek, semmint főszereplőnek. Igazán akkor csillog csak a karakter, amikor az akciókra kerül a sor, de akkor nagyon. Igazából ez a változat az egyenes lenyomata a BvS és WW 1 verziónak. Megvan a maga egzisztenciája, viszont néhány kollégán és újdonsült barátain kívül nem tud mit kezdeni a világgal. Annyi a különbség, hogy az előző film eseményei után szükségesnek érezte egy lehetséges nagyobb horderejű gonosz miatt a színfalak mögül kilépni. Aquaman tényleg csak egy felvezetést kapott. Voltak menő pillanatai a film utolsó negyedében, de túl sok vizet nem zavart. Viszont azt hozzáteszem, hogy sokkal jobban szerethető, mint az eddigi megjelenései során, és együttérző, ami eddig csak elvétve volt. Ezen szabályosan meglepődtem. Superman pedig volt, de előrébb nem haladtunk igazán a karakterrel. A harcjelenetei nagyon kegyetlenek és a fekete kezeslábas behozatala pedig találó.
Még nem említettem a főgonoszt, Steppenwolf-ot, aki végre kapott motivációt. A kiskutyás szemeivel pedig néha már majdnem megsajnáltam a bizonyítási kényszeres nagybácsit, akit becsicskít unokaöccse. Egyszerre volt olyan ellenség, akivel számolni kellett és szánalmas figura, akinek legszívesebben azt mondaná az ember: „menj el szakszerű segítséget kérni, akkor nem lesz itt probléma”. És, ha csak néhány jelenet erejéig megvillogtatta szépségét Dark Side is. Ő egy elég komoly probléma a DC világában és ez itt fel lett vezetve.

Talán szereplői esetén nem minden esetben lehet az ember maximálisan megelégedve, de a harcjelenetekkel, a konzisztens történetvezetéssel és hangulattal annál inkább. Ez a film valóban folytatása a BvS-nek, nem csak azt mondja magáról. Az atmoszféra továbbra is nyomott és komor, de ezt már megszokhattuk. Az R besorolás pedig kifejezetten jót tett a filmnek. Végre megpróbál az egész értelmes lenni, ami valahogy Whedon vágásában nem jött össze, hiszen csupán pont a lényeget hagyta ki néhány vacak vicc kedvéért. A sötét tónusú mozifilmhez ennek megfelelő látványvilág dukál, ami pazar lett. Akárcsak a zene, ami nagyszabásúvá és jelentőségteljessé teszi a jeleneteket. Érdekes, hogy négy órás a film, de nem érződik annyinak, hamar eltelik az idő. És a kikacsintások, easter eggek, valamint vendégszereplők nagyon frappánsak voltak, tovább fokozták a hangulatot.

Amit kifejezetten szerettem, az a Knightmare jelenetsor volt a végén. Bepillantani, hogy mi lesz, ha Darkside véletlenül mégis megkaparintja a formulát és az egyszem remény is odavész, elég riasztó. Az pláne, ha már arra kell fanyalodni, hogy a Jokerrel is összeálljon az ember. Teszem hozzá, nekem semmi bajon Jared Leto Jokerével. Egy kellően elmebeteg és félelmetes mosolyú, enyhén gusztustalan pszichopata, amilyennek lennie kellene. Az, hogy a Szuicid Hajlamokat Kiváltó Osztagban milyen lett, az csakis a WB hibája, akik ráerőltették elképzeléseiket az alkotókra, egy PG-13-as, közönség kedvenc film reményében, ami ugyebár nem jött össze. Azon már nem kell összeveszni, ami kijött végül. Biztosan volt értelme mindennek egykor és jobb volt az egész, de ugye ez a WB-nél egyet jelent a kukával. Szóval már csak a Joker miatt is érdemes volt leforgatni utólag ezt a jelenetet. Aztán ki tudja, lehet egyszer még lesz jelentősége is.

Ami viszont nagyon nem tetszett, az sok helyen a CGI. Néhol arcpirítóan gáz volt. Nem annyira, mint a mozis változatnál, de ahhoz nagyon közelített. Továbbá, ugyan élveztem minden percét, de így is azt mondanám, hogy túl hosszú lett. Rengeteg olyan jelent volt, ahol a slo-mo indokolatlan volt (pl.: egyszerű séták, a kávé), valamint feleslegesen megnyújtottak. Ezeknek a levételével simán kijött volna egy alig több, mint 3 órás verzió. A zene kiváló, viszont volt, ami félrement. Ilyen az amazonok témája. Az első két alkalommal nagyon király, de amikor minden egyes jelenetben ezt kell hallgatni, ahol egy amazon jelen van, az már kiábrándító és röhejes. De ha zene, akkor megemlíteném a Veresegyházi Asszonykórust is. Értem mit akartak ezzel közvetíteni, de azért mindennek van határa és ez enyhén átlépte. Nem elhanyagolható az sem, hogy plothole-ok itt is vannak (Pl.: Martha-Clark-Loise összeborulásnál felvetődött bennem néhány kérdés egy másik karakter miatt), ugyan korántsem akkora mértékben, mint a Whedon-os verzióban. És ugyebár ott vannak a mostanra feleslegessé vált felvezetések, amik inkább fájdítják az ember szívét, mintsem megbékítenék. Mert lássuk be, már csak a cirkuszok miatt sem kapna folytatást. Gondoljunk csak bele, melyik főnök az, amelyik engedi, hogy szapulják következmények nélkül? Főleg nem fogják megjutalmazni az alkalmazottakat ezért egy újabb filmszereppel, rendezéssel, akármivel. és ugyebár ott a tény, hogy a WB nem is tervez visszafordulni a SnyderVers felé, hiszen bejelentették, hogy a Flash mozival kap egy rebootot az egész. Egyébiránt se Snyder, se Chris Terrio nem óhajt visszatérni a nyilatkozataik alapján. Örülhetünk, ha egyáltalán ez a film a kánon része lesz.

Összességében ez egy sokkal jobb film, mint az elődje. Hogy önálló moziként mennyire állja meg a helyét, az már kérdéses, hiszen legalább a BvS megtekintése szükségeltetik ahhoz, hogy a nézők értsék is. Ezért én is ajánlom „előjáték” gyanánt. Aki szerette Snyder vízióját, az valószínűleg ezt is fogja.

Uszkve négy év után négy kínzóan hosszú óra alatt derült ki az, ami egyébként is evidens kellett volna, hogy legyen: nem Joss Whedon kurta el. Úgyszólván Zack Synder felvett anyagaiból nem lehet várat építeni. A két verziót összevetve világos, hogy a mozikba került film, nagyjából 80-90%-ban Snyder által rendezett jeleneket tartalmazott. Amiket Whedon vett fel, jobbára a cselekményt akarták gördülékenyebbé tenni, bizonyos motívumokat összerántani, ilyenek. Ezek a döntések egyébként utólag szinte mind rossznak tűnnek (függetlenül attól, hogy Snyder választásai sem feltétlen jobbak). Az persze e verzió felé dönti a mérleg nyelvét, hogy innen kimaradt a képzeletbeli atomkatasztrófa környékén élő orosz család szála, ami talán a legkínosabb volt az eredeti filmben.
Úgy tűnik, Whedon egyszerűen leszállított egy erősen megvágott, úgy-ahogy összeálló filmet, két órába sűrítve. Hogy miért nem lehetett mondjuk 140 perces az a film, ki tudja. (Ugyanakkor a sorozatok és az átlag két és fél órás blockbusterek idején, minden ballépése mellett sűrítés terén azért lehetne éppen hivatkozási alap. Mintha mindenki megfeledkeznék arról, hogy nem erény minél hosszabban mesélni.) A két verzió így viszont nem összevethető, hiszen az ún. Snyder cut nem autentikus. Ha annak idején befejezheti és moziba küldheti a saját vágását, nyilvánvalóan nem ezt kapjuk, hanem egy kb. 160-170 perces változatot. Ami egyébként roppant érdekes lett volna, mert ez a végső, megalomán, epikusnak szánt izé, nézhetetlen.
Ahogy sokan leírták már: eleve a koncepció képtelenség. Nem lehet egy nagyszabásúnak szánt, több szálon futó cselekményt még tovább terhelni azzal, hogy ismeretlen hősöket bemutassanak. Igen, Victor Stone nagyon jól jár ebben a verzióban, de ez így nem film. Eleve teljesíthetetlen volt a cél. Mert Stone fontosnak tűnő történetszála sem kaphatott volna ekkora teret (miközben így is csak vázlatos és banális), de a többiekkel mi van? Ők itt sem válnak érdekes, tartalmas karakterekké. Tetszik vagy sem, a Marvel elképzelése bizonyult nyerőnek, vagyis egyáltalán olyannak, ami működhet.
Ami végül is a produkciót illeti. Snyder szerintem egy rég leszerepelt rendező. Szeretik őt „vizionáriusnak” hívni, ez rossz vicc, nem több. „Vizionárius” pl. a fiatal Werner Herzog volt, nem Snyder. Dobálózunk a fogalmakkal és már azt sem tudjuk mit beszélünk. Ami viszont kétségtelen: Snyder rendelkezik egy rá jellemző stílussal. A Marvel uniformizáló világával szemben ez örvendetes. Csakhogy önmagában ez nem érték. Ha drámai jelentekről van szó, Snyder a szirupos giccset szállítja, egy átlagos Nicholas Sparks adaptáció visszafogottabb, az ég szerelmére! Az akciójelenetek engem a legtaszítóbb karácsonyi diszitményekre vagy Havasi Balázs lézershow által kísért koncertjeire emlékeztetnek. Nem a legjobb referenciák. Ennek a filmnek a fináléja egyébként emlékezetesebb, mint a korábbi verzióé, és néha annyira túltolt, hogy szinte már jó (olykor mintha a Sucker Punch folytatását néznénk), de ez csak majdnem camp. Röviden: Zack Synder súlyos ízlésficammal rendelkezik (amit súlyosbít művészetének gondolattalansága), és mivel ezzel vannak így páran az amerikai filmgyártásban, meg is kapta az esélyt arra, hogy romba döntsön egy komplett filmes univerzumot. (Sikerült.)
+ Az mindennek a teteje, hogy 4 óra sem volt elég szerencsétlen Batmannek, hogy végre ágynak döntse a csodanőt. Ez a szűzies petting, amit levágnak a film során, nagyon, nagyon kellemetlen.
+ Snyder zenei választásai mutatják a leginkább mennyire komoly gondok vannak a rátermettségével.
+ Jared Leto örökre felejtse el ezt a Joker dolgot. Saját magát alázza ezzel a szarral, amit művel.

Sokkal jobban tetszett mint a másik verzió. Na jó azért azt is tegyük hozzá, hogy 4 órába sokkal több mindent lehet belefoglalni mint kettőbe. Ezek után nagyon kíváncsi lennék hogy gyártói beleszólások nélkül milyen hosszúságú filmek születnének.
Hihetetlenül tetszettek a plusz jelenetek, és végre nem éreztem azt hogy az egész csapatra csak Superman összekaparása miatt van szükség. Mindenki kivette a részét a harcból, mindenkire szükség volt és mindenkire jutott kellő mennyiségű idő.
Tetszettek Barry plusz jelenetei ( de ezt a futást még mindig nem bírom értelmezni :D ) és Cyborg nagyon sokat nyert ezzel a verzióval. És Diana menő harcjelenetei, a francba is de belevalóak voltak!!! Ja és spoiler <3
Viszont Aquaman stéges jelenetének elb*szásáért nagyon haragszom, komolyan hogy gondolhatta ezt a vonyítást jó dalnak egy ilyen menő jelenethez…
Ami nem tetszett az inkább a saját probléma.. Nekem hosszú volt a film nem is bírtam egyszerre végignézni, de végül is a fejezetekre osztás miatt könnyű volt megszakítani a nézést.
És a képarány. Sokszor nézek tableten, laptopon filmet/sorozatot ritkán ülök a TV elé főleg mióta az HBO Go appja nem támogatja a TV-t -.- Lusta vagyok összekötni a laptopot a TVvel. Mondjuk a második felét TVn néztem és hát úgy sem dobtam el az agyam ettől a képaránytól.

Igazi mestermű lehetne, ha nem lett volna a végén spoiler Az eléggé wtf volt… A film nagy előnye, hogy minden szereplőből többet kapunk, viszont a hátránya is ugyanez. Merából a 2017-es verzióban sok volt. Ez még több volt. Fúj. Viszont több Diana, több Arthur. Flasht nagyon megkedveltem. DC kis Pókija. Victor az egyetlen akit (még mindig) nem tudok hová tenni… De na. Azért korrekt kis karakter lett belőle.

Azt kell mondanom, hogy igen, volt benne pár üresjárat, de azt hiszem egy ilyen volumenű filmnek tényleg nem elég a 2 óra. 3-3,5 minimum kell/kéne. Hosszú volt. De megérte. Abszolút újra nézős. Nem is értem aki nem szereti a szuperhősös filmeket vagy már a film előtt úgy gondolja túl hosszú minek nézi meg? Na mindegy.

Nem gondoltam volna, hogy egy 4 órás film lehet ennyire izgalmas, és hogy nem unok rá már a felénél. De szerencsére ez a film végig fenntartotta az érdeklődésemet, mert végig voltak benne izgalmas akciójelenetek, amik miatt az ember figyelme nem tud elkalandozni. Nagyon tetszik, hogy egyre több szuperhős csatlakozik egy-egy főgonosz elleni „csatához”, az meg főleg tetszett, hogy az újabb szuperhősök háttértörténetébe is bepillantást engedett nekünk a rendező. Remélem, lesznek még hasonlóan jól kidolgozott és megrendezett filmek ezekkel a karakterekkel.

Nagyon rég láttam az Igazság Ligáját, így nekem olyan volt, mintha ez a 4 órás változat lenne a vágott verzió is.
Tetszett amúgy, nem volt unalmas, jó volt a sztori.
Nyilván érezni, hogy komorabb a hangulat, mint egy Marvel filmben, de azért itt is nyomtak 1-2 poént. Az akció részek is jók voltak.

Leírhatatlan, mennyire vártam már, pedig alig fél éve, hogy először láttam Batman filmet. Azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszett a Whedon-féle Justice League is, ennek ellenére ez is bőőven elnyerte a tetszésemet.
Ha csak annyi érdekel: Igen, jobb volt mint a 2017-es. Na de bővebben.
Az első, ami feltűnt, hogy keveset beszéltek. Reggel még csak felirattal tudtam megnézni, és az angolom nem a legjobb, ennek ellenére alig éreztem olyat, hogy nem tudom nézni filmet és értelmezni a szövegeket egyszerre. A második, a zene. Sok az „éneklős” hangulatfokozó zene, ami nagyon tetszett. Kicsit összevissza, nincs egy stílus, ami mindegyiket jellemzi, de bátor, és nekem mindegyik nagyon tetszett (bár azt sajnálom, hogy a Come together kimaradt, az különösen tetszett). A karakterek sokkal jobban ki vannak bontva, a történet jobb, indokoltabb, és maga az egész filmnek a hangulata sokkal jobban megvett, mint a Whedon-film, végig azt éreztem, hogy ez más.
Aztán van pár negatívum is. A film vége (meg hát végülis az egész) tele van utalgatásokkal, amiknek már semmi hasznát nem veszik. Bááár, még lehet vele kezdeni valamit, én például már párszor elgondolkodtam azon, mi lenne, ha a jövőben valahol a mutiverzumban… De a teóriagyártás nem az én dolgom. Aztán hiányzott belőle valami. Én odakészítettem a zsepit, fel voltam készülve, de amikor legközelebb álltam a síráshoz, az a spoiler. Letelt a négy óra, én meg csak ültem, hogy akarom tovább! Nem volt meg az a nagy feeling, amit vártam, de ezen a mércén nem tudom mérni a filmet, mivel teljesen másra számítottam. Így is volt egy sötét, komor történet egy-két poénnal, fasza csata, Snyder-hangulat Snyder-lassításokkal, és egy jó filmet kaptunk.
Ami viszont legjobban fájt a kis szívemnek, az az volt, hogy a sok előre beharangozott karakter alig szerepelt spoiler spoiler
Akármit is mond rá a közönség és a kritikusok, ez a mű már helyet kapott a filmtörténelemben, és az most mindegy, hogy ez Snyder kitartásának és akaratának, vagy a büszkeségének köszönhető. Akkor is megmutatta, hogy vele nem basznak ki, és ő megcsinálja a filmet úgy, ahogy akarja. Olyan képarányban, olyan hangulatban, olyan hosszúságban, olyan stílusban, olyan fura fejezetekre bontva, ahogy ő azt akarja, és kész. Pont. A szememben ezért értékesebb, mint akármelyik Marvel film, és már az előtt tudtam, hogy nem fogom lehúzni, mielőtt láttam volna, mert mindenképp figyelemre méltó, amit a Zack Snyder's Justice League képvisel.
https://meseeblog.blogspot.com/2022/03/restorethesnyder…