Verseny a lejtőn (1969) 57% 13★

Ez a film több szempontból is aggályos. Az első, ami már az első 20 percben feltűnik az a háttérzene…. olyan pocsék, illetve annyira nem illik a filmhez, hogy inkább ne is lenne. A versenyző köti a cipőfűzőjét vagy épp a távolba réved, míg alatta kb. a Tom és Jerry zenéje szól Columbo gyilkosság jeleneteinek hátterével….
… Aztán ott van a sztori, ami nincs, meg a főszereplő, aki amellett, hogy egy p.cs, a legsemmitmondóbb, legüresebb ember a világon. – Mik a tervei? – Nem tudom.;- Mit szeretne csinálni az olimpia után? – Még nem gondolkoztam rajta.; – Tetszik a sílécem? – Végülis jó. Ha már így nem tudja mit akar, azért legalább egy nagyszerű sporto-- ja nem, az sem, ez sem az. …Akkor csapatjátékos…jajaj nahát az meg végképp nem. Akkor most tulajdonképpen miért is csináltunk filmet erről a hólyagról?! Gene Hackman jó benne, de kevés ahhoz, hogy jó legyen a film.

Esküszöm nem értem sem a készítők, sem a résztvevők részéről, miért jött létre ez a film.
1. Ha sportfilmet szerettek volna készíteni, akkor ahhoz nem ártott volna, hogy az adott sportról szóljon a film. Hogy legalább kedvet csináljon. Vagy megmutassa a hátteret. Vagy a felkészülést egy versenyre (ez a forgatókönyv például elég jól bejáratott és sikeres módszer). Vagy egy adott versenyző fiktív életrajza. Vagy valami. De ez nem szólt semmiről. Gyakorlatilag sehonnan sem tartottunk sehova és közben sem történt semmi sem.Az egyetlen valamire való értékelhető pillanat a lesikláskor a síelőre szerelt kamera volt, de az is csak elsőre volt érdekes, másodszorra már szimplán unalmas.
2. Ha a főszereplőt kezdetben ellenszenves karakternek mutatjuk be, praktikus ha az alábbi forgatókönyvek egyikét követjük, hogy legalább a film végére egy hangyalábnyit közelebb vigyük a nézőhöz és cseppnyi szimpátiát váltsunk ki belőle a zsigeri utálat helyett:
a, a karakter személyisége pozitív irányban fejlődik
b, a karakter a film végén is ellenszenves marad, de megismerjük cselekedetei mozgatórugóit. Ha nem is válik barátságosabbá, de talán megérthetjük részben vagy egészben a szemszögét.
c, a szereplő nem válik jobb emberré, de a felszín alatt felfedezhetőek jó tulajdonságai is, amik meg nem nevezett okok miatt elnyomásra kerültek.
Na ezek egyike sem történt meg. Emberünk pont annyira felszínes bunkó a végén is, mint az elején.
3. A plakát olyan, mintha egy erotikus filmhez készítették volna, ráadásul a pöttynyi síelőtől meg pont úgy néz ki, mintha a csaj arcán egy szőrős anyajegy lenne. (Érdekesség, hogy van olyan 25-ös lista, ahol ez a 4. legjobb filmplakát…)
Kiegészítés: Mióta olvastam ezt (https://moly.hu/konyvek/bradanyi-ivan-robert-redford), azóta annyival békülékenyebb vagyok a filmmel, hogy szívesebben megnéztem volna Redford eredeti elképzeléseit úgy, hogy például a Paramount nem szól bele és írja bele mondjuk a tök felesleges szerelmi szálat.

Sportfilmet forgatni szerintem nehéz, sőt, jól filmre vinni egy sporteseményt sok esetben szinte lehetetlen. Ugyanazzal a problémával nézhetnek ilyenkor szembe a készítők, mint a zenészéletrajzok megírásakor/forgatásakor: egy kétórás koncert, egy másfél órás futballmérkőzés, egy kétórás autóverseny nem építhető be hitelesen és szervesen egy filmbe, ami feltételezhetően teljesebb életutat akar ábrázolni egyetlen sorsdöntő csúcsteljesítménynél – nyilvánvaló kivétel ez alól például a boksz, a futás, és jellemzően egy csomó olyan sport, ami rövidtávon igényli a hőstől a legjobb formát, de az odáig elvezető útról lehet hosszabban is beszélni. Talán nem is véletlen, hogy a sportfilmek egyik etalonja, a Rocky is pontosan így épül fel, tulajdonképpen epizódról epizódra.

A Verseny a lejtőn a síelés magyarul lesiklásnak nevezett szakágát helyezi a középpontjába: a versenyzőknek ekkor egy hegyoldalon lefelé haladva kell minél gyorsabban végigérniük a kijelölt pályán, jellemzően másfél-két perces időket produkálva. Ez azt jelenti, hogy egy sportfilm akár több valós idejű futamot is magába foglalhat – azért ez nagy lehetőség, hisz mégiscsak százötvennel száguldó emberekről van szó. A film kora ilyen szempontból mintha alig számítana, nagyon szépen filmezték a síelős jeleneteket, és hát látszik, a stáb konkrétan elvegyült a valódi események sűrűjében – semminek sincs díszletszaga, egyetlen képkocka sem tűnik mesterségesnek. Ennek megfelelően a távolból, de mégis élesben filmezett bukások, esések szinte nekünk is fájnak, és bár biztosan nem Robert Redford siklott le a pályákon, nagyon ügyesen oldották meg a vágásokat, és főleg kerülték a korabeli filmek egyik legnevetségesebb sajátosságát, a vetített hátterek alkalmazását. A kópia minőségétől függően a Verseny a lejtőn így tényleg elért valamiféle kortalanságot.
Maga a sport azonban kevésbé fontos ebben a filmben, pontosabban központi szerepe ellenére sokkal inkább kidomborodik benne egy drámai vetület: David Chappellet jellemfejlődése, pontosabban jellemének egy helyben toporgása. Nagyon érdekes látni, hogy a főhős révén a film kegyetlen, de nagyon valószerű értelmezését nyújtja a sport természetének. A bajnokok törekvők, a törekvők pedig sokszor megszállott törtetők – a nagy emberi teljesítmények mögött nem mindig húzódnak meg nagy emberi jellemek, és a győzelemhez bizony elengedhetetlen a nemhogy egészséges, de egyenesen túlműködő egó. Másként hogyan is hitetné el magával egy tehetség, hogy felérhet a csúcsra, amiért sok száz, ha nem ezer hasonló figura küzd egyszerre?
Innen már logikusan következik, hogy a mozit Redford viszi a vállán, aki egy nagyon hallgatag, ám szótlanságában és beszűkült tudatában is nagyon beszédes hős, nagy tétben fogadnék rá, hogy a színészre nagy hatást gyakorolt ekkor Alain Delon játéka A szamurájban. Redford is képes félmondatnyi szövegekből és gyerekes, taszítóan makacs gesztusokból karaktert építeni, és főleg gondosan kimunkálni azt egy meglehetően epizódszerű, néha kapkodó, néha váratlanul lelassuló moziban. A magyar verzió erre rá is segít, mert bár Redford mintha öregebb lenne, mint a karaktere, Stohl András fiatal, még éles hangja nagyon is illik hozzá ebben a szituációban.
És itt jönnek a hátulütők: az irodalmi alapanyag jó amerikai szokás szerint romantikus vonulatot is villant, ami mai szemmel már nem kimondottan élvezetes, avagy csak annyira figyelemfelkeltő, mint maga Camilla Sparv. A rendezés egyébként is kissé csapongó, szeret nagyokat ugrani térben és időben különösebb magyarázatok nélkül. A finálé kapcsán vannak kérdéseim: spoiler

Bőven nem tökéletes, de sok aspektusában nagyon is egyedi, érdekes és okos film a Verseny a lejtőn. Végeredményben aprócska fenntartásokkal, de ajánlom.

sajnos nem lett izgalmasabb attól, hogy most szinkronizálva láttam… Redford, Stohl hangjával… nagyon nem illik hozzá!
Itt van Bob, szeretjük. a csaj is helyes, meg itt van még Gene is, hátha valaki ő érte lelkesedik… és ennyi. valami rendes sztori azért nem ártott volna!