Véres gyémánt (2006) 80% 243★

Biztos lakik bennem egy érzéketlen állat, hogy egyáltalán akarok írni erről a filmről. Elemezgetni. Nem véletlen, hogy a 250 körüli csillagozásra alig jut néhány értékelés. Mert mit is lehet mondani? Ez egy gonosz világ. Merőben igazságtalan és teljesen random. Aztán ha belegondolunk, akkor különféle hitekkel meg az ilyen filmekkel be tudjuk beszélni magunknak, hogy á, nem random ez, van benne rendszer. Az biztos, hogy egy szép, kerek történetet raktak össze nekünk, és bár DiCaprio alakítása körül forog mindig a közbeszéd, valójában ez inkább egy család története. Velük indul és végződik a film, és egy kicsit olyan fehér emberes nem róluk beszélni. Olyan, mintha ők csak kellékek lennének: feketék, szóval afrikaiak, nekik csak magukat kell adniuk. Azt gondolom, hogy az apa különféle érzéseit, indulatait színészi munkával megjelenítő Djimon Hounsou egyszerűen el van könyvelve önmagát alakító fazonnak – ha fehér lenne, menne az ajnározás az önkontrollról, a dinamizmusról, a testbeszédről, az átélésről meg a széles spektrumon való érzelmi önkifejezésről. Így meg semmi. Vagy nem sok. És hát a fia is! A jó gyereket ugyanúgy lehozza, mint az agyban lekapcsolt katonát…
Jó, ez a film a fehér ember lelkiismeretét célozza. Kellenek a fehér karakterek, hogy kapcsolódni lehessen és végiggondolni, akkor mit is tehetek én Afrikáért. De közben meg Archer afrikai fehér, a sorsa ugyanolyan kegyetlen, mint a többieké a kontinensen, a tragédiája meg az, hogy nem tudott felemelkedni a kihasználók magasabb kasztjába. A kegyetlensége meg a benne lakozó jóság aránya kicsit kérdéses nekem, de legalább a történet nem úgy alakul, hogy ez súlyos konfliktusba kerüljön benne.
Beismerem a végén: még sokadszorra is hatással van rám – bár már eszembe sem jut semmiféle aktivizmus… Egyszerűen csak belátom, mekkora mákom volt, hogy nem oda születtem…

Ennek a filmnek a témája borzasztó. Döbbenetes, hogy mi zajlik ott. Hiába tudjuk, hallunk róla, látni, elképzelni nehéz. A fejlett nyugati világ véleményem szerint pár év alatt rendbe tudná tenni a harmadik világ helyzetét. Persze nem úgy, ahogy bizonyos ország (bemegyünk, lövöldözünk, visszük, amiért jöttünk, elhúzunk, a többit oldják meg ők), hanem igazi nemzetközi összefogással. Fejlettségünk hozzájuk képest, mint Budapest egy zsákfaluhoz képest. Meg lehet állítani a katonai vezetőket, a polgárháborúkat. De a fejlett világ mégsem tesz semmit, hiszen nem érdeke, több okból sem. El lehet onnan szedni a gyémántot, az ásványi kincseket, cserébe jó sok fegyvert el lehet adni. A film elején röpködnek a számok, hány száz millió, vagy inkább milliárd dollárt jelent ez évente. Persze ha nem lenne néma tanú a fél világ, akkor kikövetelhetné, hogy változzanak a dolgok. Csak ameddig fontosabb a saját mindennapi problémánk, ami érthető, addig ez nem fog megtörténni. Legyünk őszinték, mi magunk sem tudunk semmit arról, ami ott zajlik, és nem is nagyon érdekel bennünket a hétköznapok során, hiszen van éppen elég bajunk, örülünk, ha azokat megoldjuk. Másokat meg a mi problémánk nem érdekel, mert nekik is megvan a maguk baja. Így mindenki figyelme a saját ügyeire terelődik, ami annál pitiánerebb, minél fejlettebb országról van szó. Erről szól ez a stratégia, a következményeket meg látjuk a híradóban.
Tetszett a film, gondolatébresztő.
DiCaprionak jár az Oscar, ha ugyan számít az valamit. De ezekért az alakításokért, nem A visszatérőért.

Filmeken ritkán sírok, de ez a történet most tényleg kihozta belőlem…
Mi a fontosabb? Mitől leszel boldogabb? A pénztől vagy a lelki boldogságtól? Jobb magányosan élni gazdagon, mint szegényen de szerető családdal? Hogyan tudják manipulálni a gyerekeket az emberek?
Megrázóan gyönyörködtető volt ez a 2 és fél óra…..

Kemény téma, amin nem sokat gondolkodik az ember. Hogy milyen lehet ezeknek az embereknek.. Milyen nehéz az ilyesfajta élet. A film jól megfogta ezt a hangulatot, a színészek is jók voltak, DiCaprio szuperül alakított, de néhol kicsit unatkoztam a filmen és elkalandozott a figyelmem. Lehet hogy a hosszúsága miatt, nem tudom. De azért tetszett.

Huh, nem azért sorolom ezt a filmet az egyszer nézős kategóriába mert rossz, unalmas vagy túlértékelt volt, hanem azért mert nagyon durva és kemény témát feldolgozó jó film. Megrázó, én is ezt mondanám erre a filmre. Beletartott egy kis időbe, mire feldolgoztam, de azért sikerült habár megdolgoztatott.

Féltem, hogy elviselhetetlenül megrázó lesz számomra a látvány, szerencsére a gyémántkeresésre befogottak valóban átérezhetően ábrázolt szenvedései között egy igazán pörgős és kalandos akciótörténet kerekedett ki. A főhős párosból végig inkább a családjáért aggódó afrikai férfihez húztam, mint a sztorivadász kalandorhoz, az ő boldogulását fajsúlyosabbnak és kiérdemeltebbnek tartottam. A végén pedig nem hagyott nyugodni a kérdés: vajon ennek a filmnek a megnézése után van bárki, aki továbbra is csillogó ékszerekre áhítozna?

https://suntuske.wordpress.com/2017/07/31/juniusi-mozi/

Kemény témákat dolgoz fel, az afrikai polgárháborúkban harcoló gyerekkatonáktól kezdve a címszereplő véres gyémántokig.
A két szereplő nagyon jól alakít, a tájak szépek. A film eléggé véres, bár sokszor inkább kalandfilm jelleget vesz fel.
Jennifer Connellyvel még mindig nem tudok mit kezdeni, olyan semmilyen volt.
A zene nagyon hangulatos volt.

Elég jó film lett volna ha a végét nem dramatizálják túl.

Érdekes téma, jó kidolgozás, de valami megint nem klappol. Valsz DiCaprio szokás szerint.