A gyilkos (2023) 63% 144★

Ha valakit dícséret illet, az csak Fassbender lehet. Mindent, de tényleg mindent megtett, hogy működjön ez a film. Neki köszönhető, hogy közepesen elkaristol. Illetve, én véltem benne felfedezni némi rendhagyó hangulatot és feszültséget, amely miatt én azt mondom, hogy nem vetném azonnal pokolra. Azonban, ha jobban átgondolom, Fincherhez képest mégis azt kell, hogy mondjam, hogy középsz.rnak is gyenge. Bár én értem a mögöttes elképzelést, a kísérletezést, ami jó is volna, de valamiért nem lett az, amit egy ilyen gárdától mi várnánk vagy ami elvárható.
Swinton rövid szerepében csakugyan nem tudott teljesen kibontakozni, ezt is hibaként rovom fel a filmkészítők bizonyítványába.
Sajnálatos, hogy ilyen eszközökkel, technológiával, hátszéllel és főleg színészekkel csak ezt sikerült lerakni. A film első epizódja nekem iszonyúan bejött, nem értettem a rossz értékeléseket, egyszerűen zabáltam. Aztán szépen kezdett ellaposodni és egyáltalán nem tartotta a színvonalat, még következetességében sem.
Átkozott jó film lehetett volna. Elhándálták.

A gyilkos – Megöl az unalom <--ezt javasolnám alcímnek XD
Dívát nem bántotta, úgyhogy 2*…..

A suspense királya visszatért…és valóban. Olyan gyönyörűen, kimérve adta a feszültséggel teli jeleneteket, hogy ezeket a hullámokat csak némileg ellensúlyozták a nyugodtnak tűnő részek, amik inkább tűntek folyamatos előszobának. Az első felét erősebbnek tartottam, a második felére ez inkább nyugodtabb lett, dehát alapból a nagyon feszültből lett egy enyhébben feszültebb film. Lehet amúgy is fárasztó lett volna egy ilyen elegáns filmnél folyamatosan feszesen tartani ezt két óráig.
Fassbender one man show-ja is volt ez egyben, aki kb. egyetlen jelenetben sem pislogott (le ne maradjon bármiről is). Ezzel a folytonos fegyelemmel meg metrikussággal inkább hittem valami aspergeres beütésű embernek, mint egy normális hétköznapinak. Az olykor-olykor kifejezetten humoros mégis a legtöbbször velős belső monológjai, mantrázásai csak még inkább mélyítenek a karakterén. No persze ezen metrikus és rutinokra épített rendszere rögtön összeomlik a fiaskó miatt és az érzelmi bevonódására sem kell sokat várni, hogy még jobban szétessen a karakter.
A Reznor-Ross páros már a trailer-hez is veretes meg feszült elektronikus zenét kölcsönzött, de a filmben bontották ki magukat igazán. Néha-néha már nagyon cincálta az agyamat, de pont jól állt ez a feszültebb jelenetekhez. A 'Best of Smith' pedig jó volt kontrasztnak meg ellensúlynak.
Mindenképpen az év egyik kedvence, biztosan elő fogom venni később újra.

Biztos, hogy többször nézős lesz, bravúros, hogy egy ilyen baromi egyszerű cselekménnyel, elenyésző dialógussal bíró, és kb. 80 százalékban belső monológgal kitömött filmet úgy sikerült megrendezni, hogy ez a két óra egy pillanatig se legyen unalmas, sőt. Szerintem a Drive óta keveseknek sikerült ez.

Fassbendernek a pályafutása egyik legnagyobb kihívását kellett megoldania a filozofáló bérgyilkos szerepében. De elég csak megnézni a Tilda Swintonnal előadott jelenetét, és szerintem egyértelmű, hogy miért volt kitűnő választás.

Amúgy meg kb. így lehet bármiféle 21. századi bérgyilkosos sztoriról gondolkodni: ma, amikor gyakorlatilag nem tudsz nyomtalan maradni, mert mindenhol van egy kamera, minden netes vásárlásod visszakövethető, és ahol a mesterséges intelligencia már azelőtt tudja, mit akarsz, hogy te azt magadnak megfogalmaznád… szóval ki gondolja komolyan, hogy majd éppen a bérgyilkosok képesek lesznek huzamosabb ideig a radar alatt maradni? Oké, ez talán így sarkítás a részemről… de én valami ilyesmi gondolkodást sejtek a film mögött,

ennek a szellemében készült el ez a mozi – és talán a képregény is, bár azt nem olvastam. Mindenesetre gyönyörűen nyakon van öntve ez a két óra az öniróniával — hogy mást ne mondjak, a háttérben szóló The Smith-dalok szerepeltetése telitalálat, és persze a Trenz Reznor és Atticus Ross által jegyzett filmzene is. És számos egyéb apróságot lehetne még sorolni. A fekete humor, a mániákusan mantrázott szabályok módszeres megszegése, na és persze a “finálé”. Abszolút ajánlott film.

Unalmas, kozepszeru, lapos, semmilyen.
Fassbender pedig hozza a szokasos teljesen jellegtelen „szineszi” produkciojat.

Tömény unalom. Minden. Egyes. Perce.
Főszereplőnk folyamatos, egyhangú monologizálásától a kóma kerülgetett. Ő maga is rettenetesen unalmas alak, meg a történet is. Ha nevezhetjük történetnek a kb. egy mondatban összefoglalható, mindenféle csavartól, vagy érdekességtől mentes cselekményt. Gondolkozom, volt-e bármi pozitívum, de nem. Még Tilda Swinton 5 percnyi szereplése is érdektelenségbe fulladt.

Az elején még érdekelt, de kb Swinton fejezetére elfogyott minden lendülete.

Vegyesek az érzéseim. Egyrészt nagyon tetszettek a hanghatások és az a hideg gyakorlatiasság, ahogy kiiktatta „hősünk” az áldozatait, néhol a látvány is megragadó volt. Viszont tényleg kicsit lassú, nehézkes volt a történet, a monológok egy idő után unalmassá váltak. Mégis végignéztem, valahogy húzott a végéig, nem tudom megmagyarázni, miért.

A Gyilkos olyan gyorsan fog elfelejtődni, amit egyáltalán nem érdemelne meg: a filozofáló bérgyikos ugyanis hangulatos adalék lenne, sőt kifejezetten üdítő, hogy nem egy tucatakciófilm formájában került adaptálásra az eredeti képregény, más kérdés, hogy majdnem két órában széthúzni kicsit felesleges volt: maximum 1,5 órában sokkal feszesebb és pörgősebb lett volna, így viszont egy kihagyott ziccer. Sajnos nem is tudok többet felhozni sem hibának, sem pedig pozitívumként, mert a hangulatán és a filozófiai vonalán kívül sok egyediség nincs benne – habár azért Michael Fassbender most is jó.

Értékelés: 5.5/10

Michael Fassbender autókat bérel, dobozokat pakol, kütyüket nyomkod 2 órán keresztül. És néha fejbelő valakit. Kedvencem az 5 dolláros Adobe AfterEffects feliratok.. :D Ez persze nem kéne, hogy számítson, de azért rengeteget elárul a filmkészítők hozzáállásáról :D