Végzet (1992) 81% 58★

Juliette Binoche gyönyörű nő, Jeremy Irons rendkívül vonzó férfi és mindketten fantasztikus színészek, élmény őket a közös jeleneteikben nézni.
A forgatókönyv alapvetően sablonosan indul, de szerencsére tesznek bele két kis csavart, ami kicsit felrázza az állóvizet. Engem legalábbis meglepett – szokás szerint nem néztem utána semminek.
Ami felől erős hiányérzetem maradt, az az egymásra találás. Egy így nekem túl hipp-hopp volt. Nemrég néztem a Lolita (1997)-t, ahol ugye szintén Irons az egyik fél és szintén egy fiatalabb (egyszerre szende mégis durván Femme fatale) nő/lány a másik fél és a játékidő nem sokban különbözik. Még a történetvezetés is hasonló: találkozás – tiltott viszony – dráma. És mégis a Lolitában olyan szépen felépítették az egymásra találásuk, sokkal könnyebb volt velük együtt érezni, azonosulni, bármi módon közelségbe kerülni, míg itt jobbára megmaradtam az egyszerű néző szintjén.
A spoiler megélése viszont minden szereplőtől hibátlanul valósághűen és egyénfüggően volt ábrázolva.

Most végre nem csak belepörgettem – mert hajtott az a fene nagy kíváncsiság – hanem leültem a popómra és végignéztem az első perctől az utolsóig. Hú.
Mivel sikeresen lelőttem magamnak a poént, így nem lepődtem meg a befejezésen, azonban a karaktereken már annál inkább. Talán nem okozok azzal meglepetést, ha leírom, hogy részemről Stephen Fleming első látásra 'ding-dong'. *-* Jeremy Irons nem csak fantasztikus színész, de csodás pasi is, öröm nézni, főleg rá szabott zakóban, olykor garbóban, szemüvegben, és a többi. Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy teljesen érthető részemről Anna vonzalma. Anna maga már kevésbé…
Nagyon szerettem volna szimpatizálni a főhősnővel, de sajnos nem teljesen sikerült. (Az okokat megértettem, de ennek ellenére szerintem lehetett volna ezt máshogy is.) Azzal nem volt bajom, hogy két vasat is tartott a tűzben, de azzal például igen, hogy spoiler… Anna észjárása különc, ami valahol nagyon szimpi (volt) nekem, sőt, ezzel a visszahúzódó, csendes, szende, hallgatag attitűddel is tudtam mit kezdeni. Szerintem én is ilyesmi vagyok. Mindegy, nem akarok ennyire spoilerezni, csak azt írnám még ide, hogy én biztosan nem így döntöttem volna a helyében. spoiler Amúgy a sztori eleje nekem egy picit gyors. Ezzel se tudtam nagyon mit kezdeni. Bár jobban belegondolva ott a bemutatkozásnál legalább durván küldték egymásnak szemkontaktilag a jeleket, amiből a csaj tudott következtetni és lépni végül.
Lényeg a lényeg, nagyon szerettem a kémiát, nagyon szerettem az age gapet *-* és Stephent… Annát csak részben. Martyn helyes srác, aranyos, szimpatikus, értelmes. De olyan kis kölyök… Nem tudtam (én sem) igazán komolyan venni. Férfinak semmiképpen. Ingrid idegesített. :D Ahogy a legifjabb Fleming is. Tiszta anyja… XD
Elnézést a kapkodós értékelésért, de most csak ilyenre futotta, friss az élmény és lelkes vagyok. *-* Még biztosan meg fogom nézni néhányszor. De szigorúan eredeti nyelven. A szinkron ugyanis szörnyű. :S Csak azért nem adok rá 10 csillagot, mert nem tetszik a befejezés és Anna személyiségének bizonyos szegmensei. :D

spoiler pedig én eléggé romantikus és szentimentális vagyok. Nézem tovább.

Sokat gondolkoztam, hogy 7 vagy 8 csillagot kapjon, de végül a kevesebb mellett döntöttem. Már nem tudom, ki ajánlotta a filmet, de egy ideje várólistán volt nálam, de csak most jutottam el oda, hogy bele is kezdjek. Megvallom, két estés filmnézés lett belőle (de ez nálam már szinte átlagosnak mondható). Van egyfajta bája és hangulata, amelyek miatt szeretem a régi filmeket, és ebből a szempontból nem okozott csalódást. De mégis, kicsivel többet vártam: az eredeti alaphelyzet végül sablonos fordulatokat hozott. Plusz hiányzott nekem mindvégig a miért, olyan gyorsan történt minden az elején, hogy csak néztem. Mindkét színész kiváló alakítást nyújt, bár Juliette Binoche-ban én nem éreztem azt a szexuális kisugárzást, amivel megragadta Jeremy Irons karakterének figyelmét. Ja, meg hát azok a szexjelenetek. Gondolom, anno ez eléggé merésznek számított, de komolyan, van olyan, aki nem kezd el röhögni attól, amit látunk. Binoche teátrális élvezései, nő meg azok a csapkodások állandóan hazavágták az összes ilyen jelenetet.

Hátborzongatóan pontos. Pontos ábrázolás a szerelemben, a szenvedélyben, a gyászban.

Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, szívesen nézek olyan filmet amelyben Jeremy Irons a főszereplő. Kicsit vontatott, túl gyorsan habarodik bele a leendő menyébe, aztán jön a szenvedély majd a dráma….