Ron Hall sikeres műkereskedő látszólag boldog házasságban él a feleségével, Debbie-vel. A környezetükben senki sem sejti, hogy a kapcsolatuk valójában súlyos válságban van. Ron szeretné megmenteni házasságát, de még nehezebb helyzetbe kerül, amikor Debbie felkarol egy fekete bőrű hajléktalant.… [tovább]
Ugyanúgy más, mint én (2017) 32★
Képek 4
Szereplők
Kedvencelte 3
Várólistára tette 55
Kiemelt értékelések
Ez egy nagyon szép történet csak valahogy kevésbé sikerült a feldolgozását igazán húzósra elkészíteni. Tudom, hogy mikor kellett volna nagyon meghatódnom, meg sírnom de valahogy mégsem sikerült. Valószínűleg nagyban befolyásolt, hogy végig kerestem Renée Zellwegert a szereplők között, de nem találtam, mert aki elméletileg az ő karakterét játszotta az tuti nem ő volt…
Rendben van, hogy igaz történet alapján készült a film, de azért rendesen kiszínezték, az biztos… Nagyon giccses volt, csöpögős, és kifejezetten irritálóan művi. Pl. mikor mond olyanokat egy hajléktalan, hogy „csintalankodott” gyerekkorában? Basky!, egy irodalmár beszél így – vagy inkább ír, egy könyvben –, totál nem életszerű! De végig ilyen szövegeket nyomatott a nagy monológjai közben, amikor persze alatta halk plim-plim zongoraszó vagy hegedűkíséret szólt kötelezően… Nagyon kínos élmény volt nézni a filmet, olyan érzés volt, mintha egy rockkoncertre váltottam volna jegyet, de tévedésből egy Hit Gyülekezet előadáson találtam volna magam. Brr!
Azt kell mondjam, hogy a könyv sokkal-sokkal jobban visszaadja azt a szeretetet, amit Debbie és Denver közvetített. Ron és Denver barátsága is közvetlenebb volt, mint a filmen.
Sokszor meg sem ismertem Debbi-ben Rene Zellwegert…olyan fura volt a színésznő.
Egyébként csodás történet, csak könyvben kell olvasni!
Meg sem ismertem Rene Zellwegert mintha nem is Ő lett volna. Nem olvastam a könyvet, szerettem volna de még nem került rá sor. Nem tudom az egész filmnek volt egy olyan hangulata amit nem szerettem, nem tudom megmagyarázni mi az, olyan lassú, mélázós vagy nem is tudom… A színészek jók voltak, mégsem sikerült úgy átadniuk azt az igazán megható érzést. Azt hiszem könyv formájában olvasva, azért egészen más lenne.
Népszerű idézetek
– Hadd kérdezzem meg: amikor egy tányér ételt, vagy pénzt ad nekünk, mit gondol, mit csinál?
– Hát… Nem is tudom. Segítek?
– Nem. Egy tányér étellel nem változik semmi. Hontalanok maradunk. Csupán annyit jelez ezzel, hogy „nem vagy láthatatlan”. Látlak téged. Ez minden.
– Ez valami… gazdag emberek sportja?
– A tenisz? Nem, nem bárki játszhatja, csak foglalni kell. Ha kipróbálná, elintézem.
– Ugyan mit?
– A foglalást. Nos, az kell hozzá. Időpontot kérünk, ha játszanánk.
– Mr. Ron… Ha egy játékhoz foglalás kell, hogy játszhassuk, az a gazdagok sportja.
Akár gazdagok vagyunk, akár szegények, vagy a kettő között, hontalanok vagyunk, mindnyájan, minden egyes lélek… és keressük a hazafelé vezető utat.
Meg kell érteniük, hogy csupán az lehet örökre a miénk, amit másoknak adunk. És minél többet adunk, annál többet kapunk.