The Artifice Girl (2022) 80% 5★

Hogyhogy errol a filmrol nem lehetett sehol hallani? Verbeli „okos” scifi, de még milyen! Erdekes hogy nem tudott nagyot futni, mikozben a Her es par mas tarsa milyen nagyot futott.
Valojaban egy kamara-scifi, alig 3 (4) szereplovel, rettentoen intelligens parbeszedekkel, mély, elgondolkodtato gondolatokkal. Ket fontos temaban kapunk emeszteni valo gondolatokat, melyet szereploink hitelesen, remek alakitassal adnak at (adnak elo).
Hat ezt mindenkinek latnia kell aki kicsit is erdeklodik a mufaj irant.

Bravo es meg egyszer bravo!

Mindig tudok üdvözölni olyan alkotást, ami valahonnan a fű alól képes kikukucskálni és valamilyen biztató előjelel felkelti az érdeklődésem. Pláne, ha egy sci-firől van szó. Minimális előtudással estem neki ennek a darabnak, ahogy ilyenkor szokásom, és nem fogok hazudni 10 perc elteltével már konkrétan totál elvesztem benne, és egyáltalán nem a jó értelemben.
Valósággal az arcomba okádta a film a rengeteg információt, melyeket ész nélkül hadarnak már-már az elviselhetetlenség határig, mindezt 1 teljes órán(!) keresztül. Tényleg igyekeztem felvenni a ritmusát, de túlzás nélkül sokszor másodpercenként történt az újabb és újabb tudnivaló átadása. Pár perc erejéig ugyan elfogadható mederben képes haladni (mikor csak ketten beszélnek), de ez a fajta elbeszélésmód számomra szinte fogyaszthatatlan volt és egyáltalán nem érdekelt kivel mi történt vagy milyen értelmezésekkel akart traktálni.
De mivel a legtávolabb áll tőlem, hogy idő előtt kinyomjak egy filmet, így ezúttal ezt is tisztességgel végignéztem és jól tettem, mert az utolsó harmad marhára tetszett. Ez az etap nagyban emlékeztetett az egyik abszolút all-time kedvenc videójátékomra a Detroit: Become Human-re. Valószínűnek tartom, hogy az alkotókat erősen megihlette David Cage mesterműve, mert ugyanitt van a tolószékes, korosodott Lance Henriksen, aki egy AI-val folytat eszmecserét. És milyen érdekes, hogy itt az író, rendező képes volt normális tempóban, követhetően adagolni az értékes gondolatokat, a felszabadulás érzésével átitatva.
Óriási nagy kár, hogy a film első 1 órája nem olyan hangvételben zajlott, mint a végső szakasz, mert így csak az fog eszembe jutni, hogy a fékevesztett szövegömlengés helyett lehetett volna akár 2 órás is a mű, mértéktartó tempóval, ahol van idő elmélkedni. Ugyanis a záró fejezet azt támasztja alá, hogy így is megvalósulhatott volna. Jókora csalódás. :(

Egy kamara sci-fi, tulajdonképpen egy dramatizált, olykor feszült filozófiai eszmecsere szabad akaratról és annak a moráljáról amit egy eszköz emberivé válása vonhat maga után. Ezeket a kérdéseket már láttuk többször, csak lebutítva, Hollywood-i köntösben, hogy fogyaszthatók legyenek. Itt relatíve töményen és finomkodás nélkül tárul fel előttünk egy-egy kérdés, probléma mélysége, rétegzett voltja, amihez a sztori sokáig inkább csak esztétikus appetizernek, karakter árnyalásnak van jelen. Mint film, nem ad kifejezetten sokat, viszont intellektuálisan üdítő és ha az ember-robot téma csont lerágott is, sokat dob a hatáson, hogy mindez napról napra egyre reálisabbnak érződik.

Te atttyaúrisssten!!! Másfél óra tömény kamaradráma, intelligens diskurzus mesterséges intelligenciáról, létezésről, annak értelméről céljáról. Nem kicsit megmozgatta az agyam, ennyi okos elgondolkodtató perspektívát még nem hallottam ebben a témában, és a sztori ami köré fonta mindezt, nos, hát az maróan gyomorforgató. Minden másodperce kincs ennek a filmnek!!!!