Különválás (2022–) 90% 71★

Munkaügyek Black Mirror módra.

Zsenialis.
Egyedi hangulat, mély mondanivalo ami szerencsere nem nyomja agyon az elvezeti faktort.
Remek, bravuros vizualis megjelenes, bravuros szineszi produktumok. Kicsit abszurd az egesz, de emesztheto mertekben.
Kulonleges sori, szinte hihetetlen hogy egy ilyen el tudott keszulni.
Nagyon zabaltam minden pillanatat.
Sok minden lehetne irni meg rola, de inkabb meg kell nezni.
Igazi unikum.
Bravo

Atttttttyaisten a legjobb sori amit valaha láttam. Annyira erősen megfogalmazott kritika, zsibbad az agyam. A képi világ, a különbségek, egyáltalán az elképzelés, a zene, minnnnnnnnden!!! Felülmúlta minden elképzelésem, ezt szinte biztos hogy újra meg újra fogom nézni, szeretném megtalálni az apró utalásokat amik esetleg elkerülték a figyelmem. Baaahhhhhhhh!!!!
Én ilyen eljárásnak soha nem vetném magam alá, akármi is lenne. Magam részéről azt tanultam meg hogy az akármilyen módon elnyomott problémák csak a gondot okozzák. De ez így filmre véve, azt hiszem jobban nem is sikerülhetett volna.
Nagyon kíváncsi vagyok hogyan bontják ki még jobban.
Na és a főcím! Minden benne van azt hiszem.

Zseniális! Azt hiszem, ez lesz az év meglepetése számomra.
Egyrészt egy remekül összerakott thriller, ahol a gonosz cégek gonoszak – de ezt a már lerágott csont toposzt és témát nagyon jól kezeli. Nem mondom, hogy innoválja, mert olyan mélyre nem megy, de sok mindennel ellensúlyoz.
Szóval a sci-fi része hoz magával egy kis filozófiát – ki vagyok én? Az emlékeink tesznek azzá, akik vagyunk? Érdekes volt látni, hogy vannak dolgok, amikben az innie-k és az outie-k egyformák, pedig nem emlékeznek az életükre.
A munkahelyi/vállalati része pedig remek és szórakoztató szatíra a vállalati/irodai munkaszellemre, és már az első részben egyből felismertem benne a saját munkahelyemet/kollégáimat, amin jót derültem. Az hogy a vállalati dolgokat összevonja a vallásos fanatikusággal szintén jó ötlet volt.
Bónusz pont Ben Stiller rendezéséért, fenomenális, és a képi világ rettenetesen gyönyörű, a disztópikus, retró sci-fi irodai környezet pedig kellően fullasztó és szemet kápráztató. Na, öröm volt itt a képkockákat nézi. És le a kalappal a színészek előtt, javarészüket én csak sitcomokban láttam, de mindenki tűpontosan hozta, amit kellett.

Különválás: főnév. Annak az eljárásnak a megnevezése, ami során az alanynak saját felelősségének tudatában, egy agyba ültetett chip segítségével lényegében ketté választják az emlékeit. Ennek során két külön személyként kell kezelni, egy kintiként aki eddig is volt, és egy bentiként aki a Lumonnál dolgozik. A dolog érdekessége, hogy az eljárás következtében bár egy emberről beszélünk, azok mégsem tudnak semmit a másikról. Felesleges őket arra kérni, hogy meséljenek a kintijükről vagy mondják el mit dolgoznak, erre ők ugyanis képtelenek.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/a-vallalat-fogvatartja-a-lelk…

meglepett! az egyik legfurább sorozatok közé tartozik. a sztori, az érzetek, minden szempontból. az első részeknél még iszonyú vontatottnak, monotónnak éreztem, őszintén untam, ugyanakkor érdekelt is, mert mindig vmilyen csavarral sikerült befejezni, szóval kíváncsivá tett a folytatásra. a főcíme is egyedülálló a zenével. behúz. meg talán az a titka, hogy mindenki magára ismerhet benne. ki ne érezte volna legalább élete egy adott (hátvagy több) pontján, hogy egy mókuskerék a munkája, netán az egész élete, amiből nehéz, sőt lehet, hogy egyenesen képtelenség kitörni. és ha elfelejthetnénk ezt vagy azt, egyszerűbb lenne az élet… vagy ki tudja.
a lezárás miatt (is) kíváncsian várom a 2. évadot. Ben Stiller meg rendezzen többet, jól áll neki.

Philip K. Dick él és alkot és Ben Stillernek hívják.
Zseniális. Nagybetűs scifi és még több is annál. Elvont szimbolikus, filozofikus és tudományos-fantasztikus rétegek simulnak tökéletesen egymásba.
Érdemes még összevetni Vernor Vinge Sütiszörnyével is.

– Tudja, az anyám ateista volt. – magyarázza Ms. Cobel, és megkerüli az íróasztalát, hogy a zavarodott beosztottja fölé álljon.
– Mindig azt mondta a pokolban van jó is, és rossz is. A jó az, hogy a pokol csupán egy morbid emberi képzelet szüleménye. A rossz az, hogy amit az emberek el tudnak képzelni, azt általában meg is tudják alkotni.

Ha a pokol az emberi képzelet mélypontja, akkor a Severance könnyen az egyik csúcspontja. A Severance lenyűgöző alkotás. Egy retro sci-fi rejtély, egy kvázi vallási thriller és még sok minden más – de mindinkább egy portré a munkáról, és arról, hogyan hagyjuk, hogy átvegye az életünket. Mennyit adunk önmagunkból a szívtelen vállalatoknak, és mibe kerül ez nekünk? Létezik olyan, hogy a munka/magánélet egyensúlya, vagy maga a fizetett foglalkoztatás fogalma összeegyeztethetetlen a személyes szabadsággal? Fontos kérdés továbbá, hogy a Lumon milyen üzlettel foglalkozik, vagy csak a hiperkontrollált esztétika mögött tudományos kísérlet húzódik meg? A sorozat lényegében egy rejtvény, amelyet a Tom Hanks arculat csendes örökösének, Adam Scott-nak és a nézőknek kell megoldaniuk. Ben Stiller szimmetrikus keretben rendezett és alkotta meg a futurisztikus múltat a vállalat fertőtlenített minimalizmusában, neonfényes nyugtalanító irodákban avokádó-zöld szőnyeg öleli körül a magányos fülkéket, labirintusszerű, végtelenbe futó, vakító folyosók, 80-as évekbeli betűtípussal és berendezésekkel. A Macrodata Refinery vagy MDR négytagú csapata, látszólag az Apple II-stílusú számítógépieken lebegő számcsoportokat „ládákba” rendezik aszerint, hogy milyen érzésű számokat látnak a halmazban…
Jessica Lee Gagné operatőri munkája jó értelembe véve sivár és rengeteg üres teret hagy a képkockán szereplő karakterek között, jól kiegészülve Erica Freed Marker vágásával, amely mindig mérnöki pontossággal történik, igazságtalan lenne a szakma, ha ezt, utóbbit nem kellő mértékkel hangsúlyozná ki. Theodore Shapiro gyönyörű, de mégis valamiképpen baljós partitúrája úgy áramlik be és ki a sorozatból, hogy a minimalista zongorafutamokkal tovább növelje az epizódokat átszőtt misztikumot. A Severance megfontolt tempójával, hosszú csendjeivel próbára teheti a türelmünket. Nagyon lassan építkezik részről-részre, amelyek végén az ember szemöldöke centiről-centire feljebb csúszik, hogy a végkifejlettre az ember lélegzete elakadjon.
A platform egyik legambiciózusabb sorozata, ironikus, hogy ez a téma pont ennél a szolgáltatónál jelent meg. A szereposztás egységesen kiváló, ahol a színészek megértik a szerepüket és aszerint hozzák életre a szereplőket, Stiller ügyesen egyensúlyoz az abszurd komikus pillanatok és a valódi karakterfejlődések között.
A Severance egy lenyűgözően egyedi dolog, teljesen magabiztos önmagában és küldetésében, hogy az elméd felrobbanjon.

Ez egy nagyon szuper sorozat így év végére. Magasra tette a lécet. Eredeti ötlet, jó színészi munka, érdekes, izgalmas, nagyon várom a folytatást!!!
És totál meglepetésként ért hogy Ben Stiller rendezte a legtöbb részt.

Kellett neki pár rész amíg megszerettem, de ez basszus nagyon elvont és amúgy rohadt jó és izgalmas a maga módján.