Tabu (2017–2017) 85% 174★

Egy sorozat Tom Hardyról/tól a Tom Hardy rajongóknak. :D Természetesen nem csak róla szól a Taboo, de lássuk be, lényegében az ő alakítására épít az egész. Így aztán a hozzám hasonló rajongóknak kötelező darab! Ebből adódóan teljesen objektíven nem is tudom értékelni, mert eleve elfogult vagyok. :) Nagyon tetszett a hangulat (igen, mindenki ezt mondja, de okkal, mert tényleg magával ragadott), a korhűség, a sok ármány és fordulat. Mindenki kettős játékot űzött, és figyelni kellett, hogy éppen kinél is jár a labda, mi lesz a következő lépés. Delaney valóban uralta a képernyőt, de ettől függetlenül a többi karakternek is jutott egy-egy olyan pillanat, amikor kulcsszereplővé vált az események alakításában. spoiler Lornának örültem, ő volt az egyetlen tiszta pont, egy kis reménysugár az őrültek társaságában. spoiler Az évadzáró igazán ütős lett, kíváncsian várom a folytatást is!
Egy kis érdekesség: a forgatókönyvet Tom az apjával (Chips Hardy) közösen írta, Tom ötlete alapján. :) egy közös kép: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/9c/94/4f…

Lement az évad fele, ennyi ideig bírtam türtőztetni magam, és visszatartani a maximális elégedettségemet. Tom Hardy szép lassan elfoglalta a szívem nagy részét, és már a sorozat kezdete előtt teljes elfogultsággal kijelentettem, hogy ez bizony jó lesz, de még milyen jó. Ennek az embernek olyan kisugárzása van, hogy a tv-n keresztül egy szó nélkül, csak a nézésével több érzést kavar fel bennem, mint több egész estés film 20 főszereplője együtt véve. A részek épp, hogy elkezdődnek, már véget is érnek, és én egyre csak azon aggódom, mi lesz így velem, ha az évadnak 4 rész múlva vége? Tom Hardy jelenlétét nincs időm megszokni, mert míg képernyőn van, látszik rajta, hogy a legjobb karakterei egyvelegét mutatja James Delaney-ként, és nagyon élvezi. A történet mocskos, bűzös, a hangulata nagyon erős, de a készítők arra is figyelnek, hogy a kontraszt meglegyen, amikor épp van időm a főszereplő játékán kívül mást is megfigyelni, mindig dicsérettel adózom a készítők atmoszféra teremtő képessége előtt.

Hangulatilag baromi erös, szuperjó színészekkel és lélegzetelállító jelmezekkel. Tom Hardy nagyot alakít.

Hűha! Eleinte kicsit aggódtam, mert általában az a baj a sorozatokkal, hogy az ember nem győzi kivárni, hogy végre beinduljanak, de ez itt nem volt nagy gond. Persze zavart, hogy nem sok mindent tudunk, ám a végére elérte, hogy pattanásig feszült idegekkel várjam a fejleményeket. Az egész felépítése, ez a sok cselszövés, hogy ki kinek az oldalán áll… annyira kesze-kusza, de közben valahogy mégis csak egy hajszálnyit sok, én meg lassan már tátott szájjal bámulom, hogy mikor mi történik. James Delaney valóban nagyon erős központi karakter, van valami rejtélyes feszültség, ami körbelengi az egész lényét, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor megmutatkozik az emberi oldala is, amikor egy kicsit (de tényleg csak egy hangyányit) sebezhetőnek tűnik. Nagyon szemét egy ember, az biztos, ugyanakkor zseniális lángelme. A tervezői képességéből adhatna kicsit nekem is, hasznát tudnám venni! A kedvencem talán Lorna lett, aki elég talpraesett és ügyesen igyekszik alkalmazkodni ebben az őrültekkel teli világban. Zilpha sajnos teljesen felesleges volt, valamint bosszantó is…. Ez a rengeteg halál… azt hinnéd, hogy a Trónok harca már megedzett annyira, hogy ne kedvelj meg senkit, de nem. :D Mindegy is… a lényeg, hogy nagyon várom az új évadot, kíváncsi vagyok, mit tartogat még hőseink számára, és remélem, hogy kicsit a múlt kérdéseire is több választ kapunk majd! :)

Igen, igen, a hangulat… mindenki azt mondja, hogy mekkora a hangulata. Én is azt mondom. De nekem ez nem elég. Kell, hogy be tudjam kategorizálni a karaktereket, tudjak izgulni, elborzadni, ledöbbenni, ha már a hangulat adott. Viszont mindezek elmaradtak. Vártam és vártam, közben rájöttem, hogy James Delaney egy kosztümös anti-superhero. Ha sérülékenyebb spoiler, ha esendőbb, ha emberibb, akkor tán még izgulok is érte, vagy valami… nem mellesleg annyira elnyomta a többi szereplőt, hogy 1-2 karakter kivételével még a neveket is képtelen voltam megjegyezni. Tom Hardy alakítása kifogástan spoiler, a zene is tökéletesen passzoló, így 7 csillagnál nem tudok kevesebbet adni rá, de nem reszketek a következő évadért.
Nagyon sokat vártam tőle, ha már ekkora volt körülötte a hype, de számomra sajnos ez is csak egy túlértékelt sorozat a sok közül.

Egy biztos: Tom Hardy sokkal jobban szórakozott ezen a sorozaton, mint én.

Nem akarom lehúzni, össze van ez rakva, a díszletek, a kosztümök, a zene hibátlan, tele van olyan beállításokkal, amik úgy néznek, ki, mint egy olajfestmény, de semmiféle kapcsolatot nem éreztem a karakterekkel. Végig erősen annak a határán billegett, hogy a sötét-nyomasztó presztízs-drámasorozatoknak a paródiája legyen. James Delaney szinte elpusztíthatatlan, misztikus, emberfeletti lény, aki nyilvánvalóan nem teljesen normális, traumatikus gyerekkora volt, szóval megvannak a tipikus antihős-jellemzők, de nincsenek igazán izgalmas jellemhibái. spoiler

Persze, Tom Hardy jó, mindig az, de sok, és itt az összes tomhardyzmus együttesen és fokozottan jelen van – kosztümöt visel, keveset beszél, sokat morog, jobbra-balra embereket nyír ki, semmibe meredő tekintettel beszél valakihez úgy, hogy nem néz a szemébe – láttuk ezt már párszor. És persze, jól áll neki, de ez inkább működik kisebb dózisokban (The Dark Knight Rises, Lawless, The Revenant, lényegében még a Mad Max: Fury Road is) vagy humorral kezelve (Bronson – továbbra is a legjobb szerepe), de itt minden róla szól és minden halálosan komoly. Annyira szeretném, ha újra megmutatná a lazább, játékosabb és artikuláltabb oldalát, mint a RocknRollában vagy az Inceptionben.

Közben észrevettem, hogy a sztoriról nem is beszéltem, csak Tom Hardyról, de ez eléggé passzol a sorozat prioritásaihoz. Oké, azért a legvégére sikerült úgy felborítani a status quót, hogy kíváncsi lettem, hogyan tovább.

megj 1.: én szeretem Mark Gatisst, de ebben a groteszk maskarában egy az egyben úgy nézett ki, mint egy The League of Gentlemen-karakter, mintha valami teljesen más stílusú sorozatban játszott volna.
megj 2.: örömmel láttam Scroobius Pipet Stephen Graham bandájának tagjaként, mert mindig szerettem rapperként (https://www.youtube.com/watch… fav!), de alig szólalt meg :/

Amikor megláttam, hogy Tom Hardy főszereplésével sorozat készül, egyből alig vártam, hogy kijöjjön az előzetes, majd maga a sorozat. Ezt a szériát Tom Hardy-ra írták. Annyira testhez álló volt James Keziah Delaney szerepe, mintha csak rá öntötték volna. Ő az egyik kedvenc színészem, és neki nem éppen a „szőke herceges” szerepek állnak a legjobban.
Felülteljesített a sorozat a szememben, mert nem egy Victoria típusú szériát kaptunk, hanem egy sötét, mocskos realista ábrázolását a 1800 évek eleji Londonnak és a politikai viszonyoknak. Nem tartották távol az erőszakot, a bűnözést, a prostitúciót egyik résztől sem, amelyek ezáltal elég eseménydúsra sikeredtek.
A pálmát azonban a főszereplő James Delaney viszi el. Annyira központi erős karakter, hogy mellette a többi elhalványul, szinte fizikai fájdalmat okozott a hiánya ha nem tűnt fel egy adott jelentben. Azonban, ez sajnos hibája is a sorozatnak, mert elhomályosultak a mellékszereplők Tom Hardy mellett, ami nem nehéz egy ilyen kaliberű színész esetében. Maga kitette a képernyőt, amelyet én nem bántam, főleg az „egyszálingeben” való mászkálást. :) A tetkói csodásak voltak. Egy agyafúrt, minden problémát megoldó, nyers erőszakot alkalmazó „a férfi” jelenik meg a szemünk előtt, aki minden helyzetből kivágja magát, túljár mindenki eszén, és kicselez mindenkit, legyen az király, vagy éppen egy szajha. Több oldalra játszik, és nyer is úgy általában. Szóval a karakter tökéletesre sikeredett, és remek színész is keltett életre. Elég volt sokszor a nézése vagy csak a morgása, hogy nyomatékot kölcsönözzön az akaratának.
Akit viszont ki nem állhattam, és gyűlöltem az első felbukkanásától az utolsóig az Delaney húga, Zilpha volt. Teljesen felesleges karakter, felesleges történetszállal. Értem én, hogy a testvérével való viszony csak még inkább árnyalja és mocskossá teszi a sorozatot, de számomra irritáló volt maga a karakter.
Lorna Bow karaktere hozott egy kis fényt a történetbe. Őt fokozatosan kedveltem meg, és vált a kedvencemmé Delaney mellett. Ide sorolnám még Bracet is.
Másik hiányosság nekem az volt, hogy az afrikai kalandjairól, és a fekete kontinens mágiájáról nem sokat tudtunk meg, csak részleteket.
Egyszóval üdítő színfolt a Taboo. Nem a szokványos történetet hozza, ezáltal köti le a nézőt, mert nem egy „Jane Austen világot” tár elénk szerelemmel, bálokkal és házassággal, hanem egy mocskos, bűzős, a társadalmi ranglétra majdhogynem legalján álló emberek világát jeleníti meg, és persze a nagyok vetélkedését a hatalomért, gyarmatokért, és a vagyonért.

És persze a zenei aláfestés is hibátlan. :)
https://www.youtube.com/watch…

Annyian ajánlották, hogy eleve magas elvárásokkal ültem neki – amiket nagyrészt sikerült is teljesítenie. Az első néhány részben még nem éreztem a nagy csinnadrattát, nem emelkedett ki a többi kosztümös sorozat közül, és annyira nem is szippantott be, mint amennyire vártam. És itt jön a DE! Egyszer sem pillantottam az órámra nézés közben, sohasem unatkoztam, egyre csak peregtek az epizódok és ott találtam magam az utolsó előtti résznél, amikor Mr. Hardy valóban megvett magának kilóra. Az évadzáró alatt lélekben két ájulást produkáltam és nagyjából mind a tíz körmömet lerágtam. Kifogástalan színészi játék és dramaturgia, határozottan megérte a rááldozott perceket. spoiler Ütős sorozat lett, alig várom a folytatást!

Gondolkodtam a hét és a nyolc csillag között, de alapvetően optimista alkat vagyok, azért felfelé kerekítettem. Van a sorozatban lehetőség, de igazából én ezt bevezető évadnak tekintem, ahol minden megalapozódik. Kíváncsi vagyok a folytatásra, de tény, hogy nem szippantott be annyira, mint a Fekete vitorlák vagy mondjuk a Vikingek, hogy a kosztümös sorozatok közül mondjak párat.

Az első gondolatom, amikor elkezdtem nézni ezt a sorozatot, mindössze ennyi volt: „Jé, elkészítették az új Vikingeket!” Ez természetesen egy végtelenül gonosz feltételezés volt részemről, ám a műfaj, a kezdeti atmoszféra, sőt, még maga az intro is erre engedett következtetni.
A sorozat végére érve azt mondom, még ha befolyásolta is valamennyire a készítőket a fentebbi sorozat, a Tabu határozottan túlnőtt elődjén.
Szóval miért is jó a Tabu?
Először is a precíz cselekményvezetése miatt, ami nemhogy egész végig fenntartja, még fokozza is a kezdeti feszültséget, és ami mindig szolgál apró meglepetésekkel.
Másodszor az alapos történelmi háttér miatt – végre egy sorozat, ami nem csak a szépet és a jót mutatja meg, hanem meri láttatni a mocskot és a szenvedést is. Imádtam a rövid atmoszférateremtő pillanatokat, amikor a főszereplőink csak sétáltak az utcán, körülöttük pedig zajlott az élet.
A harmadik dolog is valamennyire ehhez kötődik, ez pedig a sorozat merészsége. Olyan témákról beszél, amiket még manapság is tabu szóba hozni, nemhogy a 19. században (így a cím végre valahára nem volt félrevezető). Még szebb az egészben, hogy a sorozat nem ítélkezik és nem veszi poénra a komoly témákat, csak bemutatja őket több nézőpontból, nem hagyva ki sem a negatív, sem a pozitív állásfoglalást, ám a véleményalkotás jogát ránk bízza.
Mindezt megspékeli a remek színészi játék (mindössze a gyerekszínészek alakítása döcög egy kissé, de hát minden nem lehet tökéletes) és a részletgazdag látványvilág.
Egyetlen dolog van, amit negatívumként tudnék felhozni, mégpedig James Delaney túlzott zsenialitása. Lehet valaki okos és ravasz, ám van az a szint, ami már túlontúl tökéletes. James mindent tud, mindent túlél, mindenkit legyőz és átver… Számomra ez már határozottan túlzás volt, még ha Tom Hardy játéka néha feledtette is a dolgot.
Összességében ez egy olyan sorozat, ami megérdemli az időt és a figyelmet, minden pillanatán látszik az az odaadás, amit a készítők és a színészek belefektettek. Azoknak azonban, akik szeretik az idealizált történelmi korokat vagy nem bírják a lassú történetvezetést, ez a sorozat maga lesz a nyolc órányi tömény kínszenvedés.