A Halászlé társaság már évtizedek óta létezik. Négy fiatal fiú fogadott örök hűséget egymásnak. Ám egy ideje mindannyian gonosz és gyötrő álmoktól szenvednek. És egyszer csak elkezdőik valami. Sorra halnak meg egymás után, rejtélyes körülmények között. A halott Edward fia, Don nem bírja tovább.… [tovább]
Szellemjárás (1981) 7★
angol
Képek 7
Szereplők
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Bár nyilvánvalóan nem jó film, látszik rajta, hogy legalább a történet magvát tekintve dolgoztak rajta – ez azonban a feldolgozott regényt megíró Peter Straub érdeme, így magának a mozinak megint nincs túl sok önerőből felmutatott értéke. Pedig több összetevője is érdekessé teszi, legelőször is rögtön a stáblistája…
Számomra már első blikkre is pokolian érdekesnek tűnt egy kísértetjárós horror, amiben az idős Fred Ataire-re osztották a főszerepet, de Douglas Fairbanks Jr. jelenléte is arra utal, hogy ez a projekt nem volt az első pillanattól kudarcra ítélve. Szerintem 1981-ben John Irvin reputációja is kiváló volt, a forgatókönyv sem volt rossz kezekben, a francia filmes színtérről megszerezték zeneszerzőnek Philippe Sarde-ot, és hát mivel a hozzá kapcsolat kihívás adta a mozi apropóját, megemlítem Jack Cardiffot is, aki eddigre már befutott rendezőként, operatőrként pedig több klasszikus munkát is jegyzett.
Ehhez a figyelemreméltóan sokrétű alkotói háttérhez képest a Szellemjárásról tulajdonképpen épp csak azt nem lehet elmondani, hogy se füle-se farka film – mert a sztorija azért tényleg rendben van, de stílusát, külsőségeit, trükkfelvételeit, szellemiségét tekintve egy kísérletező, kannabisszal átitatott középszerű olasz giallo is lekörözné. Legfeltűnőbb aspektusa, hogy a viszonylag érthetetlenül túlerőltetett trükkfelvételei förtelmesen néznek ki! A korai kilencvenes évek videókazettás forgalmazásra szánt zsánerfilmjeit idézi az esetlensége, bugyutasága, kezdetlegessége – pedig néhány jó pillanatban előbukkanó hullamaszkon kívül másra szükség se nagyon lehetett. Őszintén szólva nem tudom, ez operatőri vagy rendezői baklövés-e, de a technikai kivitelezés finoman szólva sincs a helyzete magaslatán.
A színészgárda szinte jelentéktelennek tűnik, Astaire életművében ez az utolsó kis munkácska talán egy margójegyzetet ha érdemel, de Craig Wasson például egyenesen borzalmas. A hangulaton, miliőn érezni a korabeli európai horrorok hatását, de szerintem ez nem olyan nagy dolog, mérföldekre kullogunk csak a jobban sikerült Argento mozik lába nyomában…
A műsoridő túlzó. Hiába jó a történet, nincs benne több másfél óránál, és csodálkozom, hogy erre a rendező nem jött rá.
Nem egy sikeres projekt, abszolút felejtős darabja minden résztvevő életművének.
