Shop-stop (Shop-stop 1.) (View Askewniverse 1.) (1994) 79% 187★

Ez a film még mindig nagyon rendben van. Ennyi idiótát egy rakáson, és ennyi képtelenséget összehordani egy filmben, miközben, ha lehámozod a réteget, akkor ott az odamondás, a görbetükör az életünkre, amit nem is igazán élünk… Hogy én ezt mennyire szerettem, meg a többit is… Azt viszont már el is felejtettem, milyen jó a zenéje, pedig…

A második részét nagyon szeretem, gondoltam megnézem az első részét is. Nem csalódtam benne, nagyon sokat nevetem, nagy bolondság ez. Mik nem történek egy boltban! :D Kész hülyeség de nagyon is van benne igazság. Ezért is szeretem Kevin Smith filmjeit! :D
A szereplők is nagyon jók benne, mint Randel és mint Dante. De a kedvenceim megint Jay és Néma Bob! :D
A zenék is nagyon jók benne.
Én csak ajánlani tudom ezt a filmet.

Ez a film egyszerűen zseniális. Régi vágyam, hogy egyszer én is – ingyen – szerepelhessek egy amatőr, de kreatív független filmben. :D Just for fun. Úgyhogy lehet zargatni az ajánlatokkal, mindent meghallgatok. XD
A Clerks ékes bizonyítéka annak, hogy jó filmet lehet csinálni fillérekből is, csupán két fontos adalék kell hozzá: egy nagyon jó ötlet / történet, és egy csapat, aki nem a pénzért csinálja a melót, hanem puszta szerelemből. Ég és föld a különbség. :)
Amúgy meg fantasztikus dumák vannak benne, akármikor nézem, visítok a röhögéstől. Az meg külön pluszpont, hogyha az ember szinkronnal nézi, akkor kap egy über-mocskosszájú Alföldi Robit. Már megéri az élmény… :D

Furcsa volt ismét egy fekete-fehér filmet nézni, nem vagyok hozzászokva, és a film kora sem indokolta, de végül is nem bántam meg, mert nagyon jó helyzetkép. Dante és Randal szöges ellentéte egymásnak, ez a kontraszt mégis nagyon hozzáad a sztorihoz, és kell is neki. Átlagemberek átlag helyzetekben, csak az egyik egy bunkó, nemtörődöm, véleményét bátran hangoztató egyén, míg a másik a változtatni félő, inkább csak csendben tűrő. Valahol mindkettőben megtalálhatja magát a néző, főleg, ha emberközpontú melója van, nem véletlen tehát, hogy kultuszfilm. A színészi játékot átlagosnak éreztem, Anderson hangja viszont meglepően chilles volt, lenyugtatott annak ellenére is, hogy mindig az ő dumái szították a balhékat. Jó kis film, baráti társaságnak körbemutatós fajta, annak ellenére is, hogy a sexual shittalkot néhol már kissé túlzásnak éreztem.

Ezt a filmet nem lehet megunni. Minden jó benne. Jay hangja Alföldi Robival überelhetetlen. :D S persze Randal, a legjobb fej bunkó, akit valaha ismertem (na jó, Eric Cartman után ;))

Én értem ,hogy kultuszfilm de ez akkor is nagyon beteg és a sok káromkodás is pontlevonás nálam.

Én ennek a filmnek háromszor futottam neki, ebből kétszer sikerült elaludnom már az elején. Mentségemre szóljon, hogy mind a két alkalommal elég fáradt voltam, s éjfél is elmúlt, mikor elkezdtem. Harmadjára azonban sikerült teljes egészében végignéznem, s meglepő módon nagyon jókat szórakoztam a film során.
Én még egy Kevin Smith-filmet se láttam, de mivel kezdjen az emberfia, ha nem az első, s talán az egyik leghíresebb filmjével. A megnézése előtt már tudtam, hogy komoly cselekményre nem számíthatok, s ez valóban be is igazolódott. Ez gyakorlatilag nem más, mint vicces jelenetek egymásutánisága, amelyek között van némi kapocs, s végül el is jutnak valahova, de érződik, hogy itt valóban nem a bonyolult történetvezetés a lényeg. Még kidolgozott karakterekről sem lehet beszélni, mert még a két főbb karakternek sincs valódi mélysége (Jayről és Néma Bobról nem is beszélve). Mindezek ellenére mégis tetszett. Miért?
Mert ennyire jó dumákat nagyon ritkán hall az ember! Eszméletlen, hogy időnként milyen eszmefuttatások váltják egymást, s egyáltalán nem csodálkozom, hogy gyakran idézgetnek ebből a filmből (a Körülbelül 36-ot, a Birodalom visszavág kontra Jedi visszatér vita). A jelenetek tényleg viccesek, s ráadásul nagyon is életszagúak (persze hogy azok, hiszen Kevin Smith munkahelye volt a helyszín, a rengeteg boltban megfordult emberből pedig könnyen lehetett ihletett meríteni). Nekem az egyik kedvencem a Dante és az idős bácsi közötti jelenet, s az idős bácsival fog történni még valami, ami egy igazi slusszpoén (ezt annak aki még nem látta). Ami pedig még jó ebben, az a jó értelemben vett amatörizmusa (ez pl. a kamerakezelésen látszik) és a kis költségvetése. A Shop-stop arra egy jó bizonyíték, hogy ha egy alkotónak szűk a büdzséje, akkor sokkal inkább az ő kreativitásán múlik, hogy jó és sikeres lesz a filmje.
Dante és Randall bár valóban egyszerű karakterek, mégis remekül kiegészítik egymást, két nagyon ellentétes pólust testesítenek meg (megszorítással, de akár egy ember két személyisége is lehetnének), s ketten együtt adják ennek a filmnek az erejét (a közös jeleneteik valóban zseniálisak).
A film bár nem lett a kedvencem, mégis rendkívül szórakoztató, kikapcsolódásra nagyon is ideális. Ráadásul remek kedvcsináló Kevin Smith további műveihez!

Salsa-cápa!

Régi nagy kedvenc.

Ennyi elcseszett karaktert egy rakáson. Tetszett, hogy a bolt és a videó-kölcsönző volt a fő helyszín és az ott megfordult karaktereken keresztül kaptunk egy félig szociológia látleletet az amerikai kisemberekről.
A filmfogyasztási szokásokról való rövid, ám annál velősebb és máig aktuális monológja volt a kedvenc szövegem.

Vicces, mert Smith-nek van azért egy sajátos humora, és voltak is jó filmjei, de alapvetően nem igazán sikerült tartania a színvonalat a későbbi munkásságban, főleg a 2000-es évek második felére gondolok, meg a 2010-es évekre. Szóval illik fenntartásokkal kezelni.