Richard Jewell balladája (2019) 80% 100★

Picit lassan indult be számomra, de aztán egyre jobb lett. Érdekes volt, én nem hallatom róla, szóval az egész új volt, azért nem semmi hogy min kellet átmennie, úgy sajnáltam.
A színészek előtt le a kalappal, nagyon jól hozták a szerepüket, Kathy Bates most is brillírozott, de a többi színészre sincsen panaszom.
Eastwood megint jól megcsinálta. ^^

Eastwoodot veszélyesnek tartom rendezőként, mert nagyon spoiler szereti elhúzni a menetidőt. A magyar cím még rátett egy lapáttal, mert egy ballada eleve rétestészta. Nos, a film azért rácáfolt erre, mert hiába bő két óra, nem tűnt annyinak. Nem pörgött, nem volt látványos bumm, vagy leszakadt végtagok, sem izgalmas nyomozás… csak nagybetűs dráma, hús-vér emberekkel és reakciókkal és pont ezért magával rántott. Hiába tudtam a végkimenetelt, aggódtam a főhősért, elismerően biccentettem a végén és megnyugodott a lelkem. Már amennyire…
Vállveregetés jár a szereplőknek, akik egytől egyig tökéletesen belebújtak a valós személyek bőrébe hú de magyartalan lett ez a mondat. Hauser fizikailag is Richard Jewellé gyurmázta magát, Kathy Bates (akitől mindig rettegek, mert nekem Dolores) az anyák mintapéldánya lett, Rockwell otthon hagyta a ripacs stílusát és brillírozott (ahogy egyébként a drámai szerepeiben szokott), Jon Hamm annyira takaréklángra állította a kisugárzását, hogy sikerült meglepnie, Olivia Wilde pedig akit ki nem állhatok tökéletes hozta azt a figurát, akit ki nem állhatok.
Pacsi jár Eastwoodnak is, hogy olyan filmet csinált, amin nem aludtam el.

Bármennyire is tetszett azonban a mű, tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek szól ez a fajta lassan csordogáló, cselekménytelen mesélési stílus, amiben bár a média szerepe kritikus éllel jelenik meg, de társadalmi mondanivalóját tekintve azért lehetett volna még többet is nyújtania ennek a balladának. Etika- vagy akár társadalomismeret órára viszont kiváló lehet, habár azzal is tisztában vagyok, hogy ebben a korban én személy szerint nem annyira rajongtam ezekért az önéletrajzi ihletésű társadalmi drámákért. Ettől függetlenül viszont van olyan feszült és izgalmas a mű, hogy egy tanórán, vagy kiselőadás keretében a diákoknak is tetszeni fog, főleg, mert a média negatív szerepe meglehetősen explicit módon kerül bemutatásra. Ha egy kicsit jobban felvázolná a média szerepének társadalmi szerepvállalását és befolyásoló hatását, akkor egy fél ponttal többet adtam volna, viszont így is szerintem korrekt pontszámot kapott Richard Jewell balladája.

Értékelés: 8/10

Köszi szépen, Kathy Bates… ahányszor elsírta magát, nem akartam, de könnybe lábadt a szemem. A legutolsónál meg csakúgy potyogtak már a könnyeim, ahh… TTATT

Nem ismertem ezt a sztorit, meg alapból van, hogy szívesen kételkedek benne, hogy na most tényleg ártatlan-e, de itt nem nagyon jött ez elő bennem. spoiler

A riporter csajjal az elején nem voltam kibékülve, mármint kicsit olyan volt, mintha görcsösen akarna menő lenni. Mármint a színésznő. Ami azért zavart, mert amúgy tök szép, szvsz.
Richardot meg az ügyvéd helyében alaposan megcsapkodtam volna néhányszor, dührohamot kaptam volna tőle… DX
A film közepe táján meg kicsit majdnem elpilledtem, de az a 2 hatalmas karaj, felvágottal/sajttal jól megpakolt kenyérnek, + hogy hevertem az ágyon, mint fóka a parton, annak köszönhető. Más filmeknél mondjuk már rég bealudtam volna amúgy ilyen körülmények között, itt viszont tartottam egy pisiszünetet és onnantól már tök élénk voltam. Meg ugye kezdődtek a sírdogálások… Nem is tudom mikor bőgtem így olyan filmen, ahol nem jószág a főszereplő. Bár itt is volt 1 kis kutyus, basszus a kis öreg beagle, mikor Richard vitte ki szegényt a dolgát végezni és az a sok fütyi riporter, ő meg szegény nyüszögött, ahhhh… =,(

Mindent összevetve alapból 8*-ot adtam volna, de simán adok rá 9-et.

Azt meg már csak a végén vettem észre, hogy Eastwood. Azt hiszem eléggé szoktak tetszeni a rendezései, szóval így akkor nem is olyan meglepő. :)
Mondjuk kicsit van bennem egy olyan érzés, hogy az öreg róka pontosan tudja, hogy kell megható, jó filmet készíteni. De ha választhatok, hogy ez, vagy egy olyan, amiket manapság gyártanak, hogy nagyon újak, nagyon egyediek, nagyon furmányosak, nagyon művésziek akarnak lenni, aztán csak egy félresikerült katyvasz az egész, hát nah, nem is kérdés, hogy melyiket nézem szívesebben. :D
Meg ugye kell a léleknek az ilyesmi időről-időre…

Nagyon kellemes élmény volt ez a film, amiben talán nagy szerepe lehetett annak, hogy nem ismertem a történetet. Mindenesetre szórakoztató, a témája ellenére tulajdonképpen könnyed szórakozást nyújt, sem a színészekre, sem a rendezésre nem lehet panasz. Itthon szerintem nem kapott akkora figyelmet, mint amit érdemelt volna.

A Richard Jewell balládja egy indokolatlanul lassú, feszültségmentes, igaz történeten alapuló életrajzi mozi, amit a brillírozó színészek miatt érdemes igazán megtekinteni. Lehetett volna feszesebb, izgalmasabb, de Eastwood összességében megint egy remek darabot szállított számunkra, amin olykor még el is nevetgélhetünk a jól megírt párbeszédek, és a remek humor miatt. Talán csak egyszernézős, de annak tökéletes.

Kb az első tíz percéről maradtam le, de végignéztem, mert érdekelt. Nagyon szomorú film volt, szerettem Richardot, Bobit, és Watsont, de borzalmas volt, ami történt szegény emberrel. És mikor a végén kiderült, hogy az egész valós eseményeken alapult, lehidaltam. Tényleg volt egy ilyen eset, tényleg megtörtént.

Jon Hamm-et érdekes volt látni ebben a szerepben, a Good Omens-ben is hasonló rosszindulatú karaktert játszott. Kár, mert oké, illik hozzá, de nem lenne szabad így beskatulyázni szegényt.

Tetszett a film, Watson volt a legnagyobb.:)))) Örülök, hogy elcsíptem, nagyon ritkán adnak értelmes filmet mostanság. Látszik, hogy Clint Eastwood rendezte.♥

Richard Jewell több száz ember életét mentette meg, miközben a sajátját kockáztatta. Hős lett belőle, egy ország ünnepelte. Egy darabig. Nem sokkal később már az első számú közellenségként tekintett rá Amerika két legnagyobb hatalma: az igazságszolgáltatás és a sajtó.
Az átlagos kis biztonsági őr (Paul Walter Hauser), aki a szíve mélyén mindig zsaru szeretett volna lenni, az Atlantai Olimpián teljesített szolgálatot, amikor egy magára hagyott hátizsákot fedezett fel. A helyén volt az esze és a szíve, ezért sikerült idejében kiüríteni a környéket. Állítólag.
Az FBI azonban úgy gondolja, ő lehetett az elkövető, aki a saját hírnévért kockáztatta sok ember életét. A naiv, jó szándékú férfi és egy karrierje mélypontján lévő ügyvéd (Sam Rockwell) összefog, hogy bebizonyítsa az igazát.
Dávid harcba száll Góliát ellen…

Szerencsére én ezzel az információval kezdtem neki a filmnek, így izgalmasabb volt, mintha már az elejétől tudtam volna hogy ártatlan, a spoileres snittes tartalom miatt. Clint Eastwood ismét egy remek filmet „dobott” össze nekünk. De a kedvenc még mindig a Gran Torino tőle.

Bár Clint Eastwood rendezői munkásságát annyira nem szerettem, ennél a filmnél azt kell, hogy mondjam, rendesen összeszedte magát. Élvezhető, jó vágásokkal, rendes érzelmi vonallal a média keselyűk hatásáról és milyen hogy ha tévesen ítélnek el valakit.

Viszont, apró nitpick a karakterizálás miatt: A női gonosz persze, hogy szexszel gonosz (ha jól néztem, ez a valóságnak amúgy sem felelt meg és valós személy nevét használták.) A másik bár Richard Jewellre nem mondják, hogy a spektrumon lett volna, a filmbeli ábrázolása teljesen olyan, ettől néha túlságosan jóságos volt. Az FBI és az újságírók pedig rosszgonoszok – míg az újságíróknál volt motiváció, az FBI karaktereknek feleslegesen adtak jelenetet, ha nincs semmiféle motivációjuk.

Clint Eastwood rendezése, és Sam Rockwell no meg Kathy Bates szereplése eleve garantálta számomra a magas minőséget – és nem is csalódtam benne!
Ráadásul megtörtént események alapján készült – én nagyon kedvelem ezt a műfajt.