Richard Jewell biztonsági őr többezer ember életét menti meg az 1996-os Olimpiai Játékok alatt felrobbanó bombától, de a sajtó igaztalanul megrágalmazza, miután tévesen terroristának bélyegezik.
Emerson értékelése
Emerson
Eastwoodot veszélyesnek tartom rendezőként, mert nagyon spoiler szereti elhúzni a menetidőt. A magyar cím még rátett egy lapáttal, mert egy ballada eleve rétestészta. Nos, a film azért rácáfolt erre, mert hiába bő két óra, nem tűnt annyinak. Nem pörgött, nem volt látványos bumm, vagy leszakadt végtagok, sem izgalmas nyomozás… csak nagybetűs dráma, hús-vér emberekkel és reakciókkal és pont ezért magával rántott. Hiába tudtam a végkimenetelt, aggódtam a főhősért, elismerően biccentettem a végén és megnyugodott a lelkem. Már amennyire…
Vállveregetés jár a szereplőknek, akik egytől egyig tökéletesen belebújtak a valós személyek bőrébe hú de magyartalan lett ez a mondat. Hauser fizikailag is Richard Jewellé gyurmázta magát, Kathy Bates (akitől mindig rettegek, mert nekem Dolores) az anyák mintapéldánya lett, Rockwell otthon hagyta a ripacs stílusát és brillírozott (ahogy egyébként a drámai szerepeiben szokott), Jon Hamm annyira takaréklángra állította a kisugárzását, hogy sikerült meglepnie, Olivia Wilde pedig akit ki nem állhatok tökéletes hozta azt a figurát, akit ki nem állhatok.
Pacsi jár Eastwoodnak is, hogy olyan filmet csinált, amin nem aludtam el.
