Őrült (2001) 85% 4★

A leglényegtelenebb, de mégis ezzel kezdem: ha van egy jól átgondolt alkotói koncepció, akkor még a legbizarabb technikával sem lehet tönkretenni egy filmet. Bár a kézikamerát nagyon jól használták a közelikre, az esztétikailag nem szép, de tartalmilag hangsúlyos arckivágásokra, és az egésznek adott egy rejtett kamerás, első kézből származó hangulatot, tehát az egyediséget formálta, de nem ettől volt jó a film.
Egy pillanatig sem tudtam egyetlen szereplőről sem azt gondolni, hogy csak szerepet játszik. És tekintve hogy ezek fiatalok, tinédzserek, vérzett a szívem értük. A kiszolgáltatottságuk miatt, mert még megmenthetőnek, és igen, ártatlannak tűntek.
A tinédzserkor hangulatát, szélsőségességét, törékenységét tökéletesen kapta el ez a film. A lázadás és a nagyokhoz való kapcsolódás vágyának elegyét. Amikor néha Camus-t olvas az ember, máskor meg csak pogózna.
Az egész egy fájdalmas és szép mese Van Goghgal – ki mással, nem igaz? És talán megér egy szót a kezelés pszichológiai részének teljesen céltalannak, olykor hatástalannak tűnő óvatossága.

Bár változatlanul nem kedvelem sőt kimondottan idegesítőnek találom ezt a kézikamerás, rángatózó filmkészítési technikát, de ez a film annyira magával ragadott a sztorijával, hogy nem voltam képes „félbehagyni”.
Joseph Gordon-Levitt nagyon jól hozta a kiszámíthatatlanul agresszív, dühkitörésektől terhelt lelkisérült fiatalember figuráját. Don Cheadle-t már nem először látom hasonló szerepkörben, A fiatalkorú (2003) -ban is hasonló szerepet játszott ott a kölyökképű Ryan Gosling mellett , és ismételten megállapítottam, hogy jól fekszik neki a lélekgyógyász szerep.
A film nekem nagyon bejött, és az spoiler valójában jól illik az egész sztorihoz…