Naui Ajusshi (2018–2018) 95% 24★

Tegnap este néztem meg az utolsó részt és szerencsére a család már aludt és nem néztek hülyének, hogy hol könnybe lábadt szemmel, hol potyogó könnyekkel néztem az utolsó részt. Egy hajszálnyival másképp fejeztem volna be, de lehet mégsem:) attól függ mit akarok belelátni az utolsó fél percbe :) tegnap este úgy voltam vele ez lesz az egyetlen sorozat, amire 9 pontot adok és mégis kedvencelem… de egy alvás után és az utolsó rész újranézése után, nem érdekel megkapja a tízet:P
Sztori? ezt a sorozatot leginkább talán a Just between Lovershez és a Replyhez hasonlítanám(talán a kettő keverékéhez), mármint két összetört ember története, akik szó szerint életben tartják a másikat csupán a létezésükkel. Két teljesen más világ és mégis mindketten nyomorultul élik minden napjaikat. Maga a hátsó fő szál nagyon-nagyon lassan halad, mert itt nem igazán az volt a fontos. Itt az érzelmek örvénye volt a lényeg. Szerencsére nem erőltettek rá a sztorira egy bizonyos dolgot (nem spoilereznék:P) és tulajdonképpen itt nem csak a két főszereplő szerencsétlen életét követjük, hanem az egész „szomszédságét”. Az ember elgondolkodik , hogy mennyire jó egy olyan közösség ahol mindenről tudnak, elvárásokkal hajtanak a kétségbe esésbe, de ha baj van egy emberként áll mindenki mögéd. Én talán picit több előnyt látok benne, mint hátrányt.
Karakterek? Jesszus…zseniális karakterek voltak, mindegyik egyedi tökéletesen kidolgozott. A három testvérből a másik kettő kikészített:D a legidősebb kegyetlen volt… sokszor az ember legszívesebben megcsapta volna:) bár a fiatalabb sem volt piskóta:) de szép lassan az ő történetük is kiderül és az ember egyre szerethetőbbnek látja őket, de azt is megérti, hogy Dong Hoon miért lett olyan amilyen. Az édesanyjuk egy tünemény volt:) Aztán ott van Dong Hoon felesége, akit az elején tényleg megcsaptam volna és később sem igen változott, bár a legvégére legalább vállalta a tettei következményét. Dong Woon igazgató nem sokat szerepelt, de ritka jó karakternek tartottam. Rettentő éles esze volt, nem ítélkezett előre és hihetetlenül ügyesen ment a dolgok után. Végül a két főszereplőnk… mindkettő zseniális volt… ahogy változnak részről részre, hogy mekkora nyomorúságos helyzetből vakarják elő egymást, az ahogy mindkettő egyre jobban ragaszkodik aggódik és védi a másikat. IU rettentő jól alakította Ji An-t. Az ahogy a szeretett férfi lélegzetvétele és léptei hangja adja a vigaszt számára, ami képes álomba ringatni, az ahogy az egész helyzetet kezeli , az intelligencia ahogy a dolgokhoz áll és a hideg rázott , mikor valaki sarokba szorította és előjött a régi énje…és ott van Dong Hoon. Lee Sun Kyun …mindig is imádtam a hangját, úgyhogy ez a sorozat számomra a mennyország volt ebből a szempontból:) mert az egész a hangja köré épült :) rettentő érett karakter a maga esendőségével és kétségeivel. Bár hozzá tenném szerintem ilyen férfi nem létezik…de bár létezne és sokkal több belőle…aki képes megkérdezni miért? és nem csak ráhúzza a vizes lepedőt és tényleg az ember minden döntésével egyre jobban és jobban szereti…Imádtam kettejük jeleneteit.
Kinek? zéró vígjáték faktor, az egész egy mélabús sorozat az élet nehézségeiről, kétségbeesésről , kiút keresésből , zseniális zenékkel és egyúttal viszont abbahagyhatatlan is. Igazi tagadhatatlan koreai véggel :) csak annyit mondok: Nézzétek!
Végezetül: It's not a big deal…

Igazi remekmű. Sokat gondolkoztam, miféle elemzést írhatnék a sorozatról, mert ez az állítás megkívánja a magyarázatot. Azonban ebben a pillanatban nem tudom, mit is írhatnék. Nem tűnik elég jónak mindaz, amit mondani akarok, mert ez a sorozat annál sokkal, de sokkal jobb. Tiszta szívemből ajánlom. 화이팅!

Sokszor nagyon nehéz volt nézni, rettenetesen nyomasztó volt és fájdalmas, de közben apró csodákkal és szeretettel teli is tudott lenni – mint maga az élet.

Imádtam ezt a csapatot! Megannyi szomorú sors, amitől időnként összetört a szívem. Sokszor szerettem volna közéjük állni és körbe ölelgetni mindenkit, mondogatni, hogy „amugeosdo anida”, együtt sírni velük, dolgozni velük, és együtt inni a nap végén.

Azt hiszem, nem volt még sorozat, ahol kifejezetten vártam az „1 évvel később” feliratot XDD Felirat nem volt, de örültem, hogy picit beleláthattunk a szereplők jövőjébe, nehéz lett volna csak úgy elengedni őket. Még most is nehéz.

spoiler

@crissy Köszönöm szépen, hogy nézhettem Veled az elején, és bocsánat, hogy a végén nem vártalak meg! <3

Nem egyszerű összeszedni a gondolatokat egy ilyen mestermű után. Kim Won Sukot, a rendezőt jól megjegyeztem magamnak az már biztos.
Már szemeztem vele egy ideje, így gondoltam belekezdek. Nagyrészt pozitív véleményeket olvastam róla, de arra nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz. Nem egy pörgős történet, szépen lassan bontakozik ki a cselekmény. Ha eleinte nem is szimpatizál az ember 1-1 karakterrel később, lassacskán tisztább képet kapunk róla hogy 1-1 szereplő hogyan volt olyanná amilyenné. Ilyen pl. Ji An karaktere is véleményem szerint. Kezdetben nem igazán tudtam szimpatizálni vele. Persze sok szenvedésen ment keresztül, de ettől függetlenül úgy éreztem, hogy nem kellett volna megtennie adott dolgokat… Azonban ahogy egyre több mindenre derült fény a múltjából mégis kedves lett számomra a karaktere. Elképesztő, hogy ilyen fiatalon mennyi mindenen kellett keresztülmennie szinte teljesen egyedül. Mégis valahogy életben maradt. Ráadásul még a nagymamájának is gondját viselte és óvta őt. Aztán ott van Dong Hoon… Talán az egyetlen negatívum, ami felhozható vele kapcsolatban az, amit az egyik női alkalmazott mond az egyik részben, amikor azt mondja, hogy Dong Hoon csak „90%-os”, és azért csak ennyi, mert túl kedves… Szerethető karakter, nyilvánvalóan. Ennek ellenére néha fejbekólintottam volna, hogy gondoljon már néha magára és ne viseljen el mindent szó nélkül… Ji An és az ő kapcsolata apránként bontakozik ki. Nem is tudom minek nevezhetném a kapcsolatukat, talán lelkitársak? Mindenesetre lassan mindketten változtattak a másikon és a 2 megtört ember enyhítette egymás fájdalmát. Akármekkora falat is épített Ji An maga köré az idők során Dong Hoon fokozatosan elkezdte lebontani ezt a falat. „It's not a big deal.” ♥ Mellesleg imádtam a kettejük közti párbeszédeket. Dong Hoon felesége a végéig nem lopta be magát a szívembe, nem tudok mit tenni ez ellen. A végéig nem tudtam megérteni, hogy Dong Hoon hogy tudott a történtek ellenére is vele maradni. Kiakasztott, hogy azt fájlalta a felesége, hogy túl sok időt töltött a családjával… És mi van akkor, ha a családja az első számára? Ez nem jelenti azt, hogy a gyereke meg a felesége nem voltak fontosak neki. A 3 testvér közötti kapcsolat pedig irigylésre méltó. Nagyon szerettem ezt a 3 bolondot, ahogy a végsőkig kiálltak egymás mellett és rohantak (néha szó szerint), ha segítségre szorult valamelyikük. Ki Hoon karaktere összetett. Néha elpoénkodja a dolgokat, de talán ő volt az egyik, aki igazán összetartotta a hármasukat. Annak ellenére, hogy néha eléggé elragadták az indulatok. Az meg szép dolog volt, ahogy segített talpra állni Choi Yoorának. A legidősebb testvérük fantáziálásán meg jókat nevettem, na meg az a zene alatta… :D A hármas csapat is a szívemhez nőtt egy idő után, az egyikük sokszor elég tahó módon viselkedett, olyankor néha felképeltem volna, de szerencsére ő is fejlődik a végére. Na és a „kis környékük”… Ahh, én is szeretnék egy ilyet. Szeretetreméltó volt ahogy kiálltak egymás mellett, meghallgatták egymás búját-baját. Ji Ant is szó nélkül befogadták maguk közé.
Az biztos, hogy mindig különleges marad számomra ez a dorama, nem fogom egy könnyen elfelejteni. Nem lehet… Rég volt olyan dorama, amit ennyiszer megkönnyeztem.
ui: Nekem is kell egy ilyen lehallgató program… ezt a hangot életem végéig el tudnám hallgatni. ♥

Igencsak magasan voltak az elvárásaim, de úgy érzem, hogy minden téren többet kaptam, mint amelyre előzetesen számítottam. A My Mister olyan ritka kis kincs, mint az erősen felhős ég mellett elkapni egy fényesen ragyogó hullócsillag megigéző tündöklésének elhalását.

Hihetetlenül emberi, és közben persze folyvást igen fontos témákkal operáló alkotás. Lebilincselő, magával ragadó kis utazás a My Mister. Olyan, amilyenhez foghatót nagyon ritkán láthatunk.

Lee Ji-an szerepében pedig IU kétségtelenül tökéletes választás volt a szerepre. Alacsony, tornacipős, látszólag magának való, kócos kis fiatalt alakít, akinek az élete olyan kihívások elé állította, amelyeknek leküzdése már-már a lehetetlenség határait feszegeti. Egy olyan erősnek tűnő, de a felszín mögött azért végtelenül törékeny teremtés ő, aki belekeveredik egy kis vállalati csatározásba. Konkrétan az egyik kulcsfigurája lesz majd az egésznek. És akkor ezzel el is árultam, hogy a My Mister nem pusztán egy egyszerű családi dráma – romantikus felütésekkel –, hanem egy olykor szinte már thrillereket és háborús filmeket is megszégyenítő, feszültséggel teli sorozatos élmény is egyben.

És akkor a hangulatról még nem is beszéltem… Az szintúgy valami bődületesen erősre sikeredett. Biztos mindenkit nagyon érdekel még, hogy megkönnyeztem-e a látottakat… Hát meg. Nem is egyszer… Viszont itt megint valahogy másképpen, mint teszem és tettem azt korábban általában.

Kár lenne nem kimondani, hogy a valaha volt legnagyobb kedvencemmé nőtte ki magát a My Mister. Sok-sok sorozatot és filmet láttam már, de kevés foglalkozik ilyen mélységeiben az emberi érzésekkel…

És talán a legfontosabb az, hogy egy kicsi hitet is ad. Nem sokat persze – kiváltképpen nem is vallási értelemben –, de igen, érzésem szerint ez egy olyan impulzusokkal játszó kis történet, amely a szokatlanul őszinte realizmusának, valamint a közben mégis jóleső, könnyedséggel átitatott melegségének és kedvességének köszönhetően valósággal a képzeletbeli fellegekbe emelheti a nőzőjét…

Teljes ajánló / kritika:
https://www.hidegnyomon.hu/2023/12/17/my-mister-2018/

Ez egy nagyon szép történet ♥!