Mindörökké Batman (Batman 3.) (1995) 63% 236★

Édesjóistenem, még egy ilyen balfasz Batman-t a világ nem látott, de gonoszokat sem… ripacskodás van a részükről, de sehol semmi stílus, mint pl. Jokernél… és bár bírom Val Kilmer-t Morrison-ként, Chris O'Donnell-t Callen-ként, de ebben a filmben tényleg az egyetlen értékelhető, ahogyan @sipiarpi is írta, a filmzene: U2 – Hold Me, Thrill Me, Seal – Kiss from a Roses, The Offspring – Smash It Up

Hát, ha komolyan akarnám értékelni, kritikus szemmel, akkor talán még az 5 csillag is nagylelkű ajánlat lenne… De mivel régi szép emlék, nem akarom bántani a filmet, és nagyon ráfekszem a szórakoztatásfaktorra, mert az viszont igazán nem rossz. Most már nem Burton a rendező, bár a cége áll a film mögött, és talán emiatt nem Keaton, hanem Val Kilmer a Batman, aki most Nicole Kidman és Chris O'Donnell asszisztálásával Kétarcúval és Rébusszal csap össze. Ami a legnagyobb gond, az a szerepekkel van: Batman meglepően pancser tud lenni néha, Dick Grayson nem túl szimpatikus, de ami a legnagyobb baj, az Kétarcú. Pedig nagyon örültem, hogy a Tommy Lee Jones játssza a szerepet, nála jobb ember nem lenne az „igazi” Harvey Dentre. Ámde míg a filmek sok esetben érdekesen átértelmezték a klasszikus karaktereket, addig szegény Kétarc a létező legfantáziátlanabb, legvérszegényebb módosítást kapta, és a Batman-történetek egyik legtragikusabb, legérdekesebb ellenségéből csináltak egy sci-fi gengsztert. És ez azért fájt. Cserébe Jim Carrey Rébusza viszi el ezt a filmet: Schumacherék történetében a Rébusz nem épp lightos ellenfél, gátlástalan, őrült tudós, akinek gonosz terve egy rajzfilmet idéz, de azért korántsem lehet teljesen félvállról venni. Sajnos sem a forgatókönyv, sem a rendezés nem tudja behozni a hibákat, és így meglehetősen gyenge film lesz belőle.
Na de akkor mégis miért jó? Két okból: egyrészt az atmoszféra. Már nem olyan para, mint Burton Gotham Cityje, sokkal tiritarkább, emészthetőbb, de pont ezért már a kinézete is a maga módján extravagáns és vicces. De ami még fontosabb, hogy lehet, hogy a szerepek bénák, de a színészek nem engedték el, még ha vannak ripacs jelenetek is (amik talán a karakterek esetlenségéből erednek inkább), a munkájuk fantasztikus. Főleg a rosszaké, Jones és Carrey külön-külön is jók, de amikor a film felétől együtt dolgoznak, valami elképesztő jó módon asszisztálnak egymásnak. Érdekes, hogy Jones a főgonosz, de egyértelműen Carrey a hangulatfelelős, bohóckodása teljesen átmegy Kétarcúra… Ráadásul ott a jelenet, amikor cukorgyűjtő gyereknek álcázva törnek be a Wayne-kúriára… Hát mi ez, ha nem jutalomjáték? Tuti, hogy a hangulat nagyon ott volt forgatás közben.
Szóval komoly Batman-adaptációnak, komor filmnek elég gyenge, de aki csak ki akar kapcsolódni, az bátran nekimehet.

Így kell elbarmolni egy frankó szériát. Az egészben a U2 zenéje a legjobb. (https://www.youtube.com/watch…)

Személy szerint én egyenesen gyűlölöm Jim Carrey-t. A pályafutása során olyan sok idétlen szerepet kapott, hogy ráragadt nálam ez az „idióta” jelző. A vigyora egyenesen visszataszító, szinte rosszul leszek, ha bárhol meglátom. Vannak filmek amiket miatta nem nézek meg, mert nem bírom elviselni a látványát.
Hiába próbáltam komolyan venni Rébuszként, egyszerűen nem ment. Persze volt néhány megmozdulása, ami tetszett, de nekem alapvetően nem jött be. Carrey-t láttam bele a karakterbe…
Kétarcot sosem szerettem, bár megpróbáltam pozitívan állni hozzá. Alfreden és Gordonon kívül lecserélték a színészeket, Harvey Dentét is, ami nem lenne baj, de nekem szemet szúrt. Az első részben egy sötét bőrű színész játszotta, itt viszont már fehér. Talán nem kellene ezen fennakadnom, de zavart. Maga a karakter még Carrey Rébuszánál is idétlenebb volt, szerintem semmi értelme nem volt a szereplésének.
Batman viszont egy pozitív csalódás volt, Val Kilmer egy fokkal jobb volt, mint Keaton. Itt már éreztem a karizmát, amit előzőleg hiányoltam.
Robinnal kapcsolatban semmi elvárásom nem volt, csak az egyik animációs sorozatban láttam, nem ájultam el tőle.

Maga a cselekmény viszont tetszett, ha a pocsék Carrey-t és az idétlen Kétarcot nem veszem ennyire komolyan. Messze túlszárnyalja az előző részt, és megkockáztatom, hogy az elsőnél is jobb volt.

A Schumacher éra első filmje sajnos mindenben alulmúlja az előző két filmet. Vacak jelmezek, gyengén megírt karakterek, rossz forgatókönyv. A casting rendben van Val Kilmer kivételével, de bizton állíthatom, hogy mind Tommy Lee Jones, mind Jim Carrey tudott volna hozni olyan ütős ellenlábasokat, hogy megnyaltuk volna mind a tíz ujjunkat, ha kapnak egy normális forgatókönyvet. És hol van Danny Elfman?

Nekem ez az egyik kedvenc Batman filmem, tudom tudom, van hibája. De nekem mégis Val Kilmer arca adja vissza azt a számomra Batmanes szögletes arcot.
És a gonosz karakterek felhozatala, húúú hát nagyszerű. Kétarc és Rébusz kész vége engem megvett anno kilóra ez a rész. :)
És akkor még ugye Robin is itt van.
Egyszerűen nem tudom nem szeretni ezt a részt, a hibái ellenére is nagyon jó.

Itt valahogy a szereplőgárdával nem vagyok kibékülve, de nagyon nem. Val Kilmernek nem való Batman szerepe, kiábrándító benne, legalábbis számomra. Nicole Kidman sem az a típusú nő, akit egy DC hős párjaként el tudok képzelni. Jim Carrey hozta a formáját, ez sokat lendített a filmen, szemben Tommy Lee Jones-szal, aki viszont nagyon gyengén muzsikált Kétarcként. Robin meg… hm… elment. A történet is gyengécske kicsit.. Hiányzott az a sötét hangulat és feszültség, ami az első két részben megvolt, nekem ez időnként inkább vicces volt…

No erről kicsit később nyilatkozom :)

Kövezzetek meg, vagy nevezzetek bolondnak, de a maga kicsavart, beteg és idióta módján, a megfelelő szemszögből nézve ez a film egy egészen szerethető kis torzszülött. :'D

Az első számú szabály, hogy tilos komolyan venni, nem úgy kell megközelíteni, mint egy hiteles, nagyszabású adaptációt, hanem… mint egy hozzávetőlegesen tizenkét éveseknek készült, a szuperhősös alkotások jellegzetességeit némileg gúnyoló, teátrális akcióvígjátékot. Igazándiból szerintem eleve ezt a hatást akarták vele elérni, mikor ki volt adva, hogy egy gyerekbarát verzió kell, hogy legyen a következő rész. Javára lehet írni, hogy mivel körbelengi az előadásmódját az a fajta tálalás, mint az Addams Family – A galád család (1991) – jét, bár azt halaszthatatlanul meg kell jegyeznem, hogy közel sem abban a minőségben, közel se azon a szellemi fokon így a ripacskodáson, az infantilisségen és az egyes szituációkban látványosan túltolt színpadiasságon is jólesően lehet nevetni – hiszen nyilvánvalóan érzékelődik, a film se akarja komolyan venni magát, egy reális elgondolásnak mutatni magát.

Az alapvetően rendkívül sötét, de az élénk neonfényekben úszása miatt mégse komornak mondható Gotham nekem látványra bejött, a hangulata valamelyest a Szárnyas fejvadász (1982) városára emlékeztetett, és volt annyira mi valóságunktól elütő, külön világ érzetet adó, hogy hiteles legyen képregényes helyszínnek. Még akkor is, ha Gotham nem egy cyberpunk stílusú város eredetileg. Mind a hatalmas, monumentális elemekből álló épületek, mind a Batman jelnek a megvalósítása, mind Rébusz kivetített, zöld kérdőjelei, mind Batman főhadiszállása és járművei nagyon tetszettek, – sokan szidták ezt a Batmobilt, de a környezetébe szerintem beillett – az Arkhamról nem is beszélve, és az előtte álló, tipikusan gótikus rémtörténetbe illő, csupasz ágú, girbegurba fáról. :D A Batman jelmez a mellbimbókat és a nadrágrész hátulját leszámítva – Egek, miért?? Ez olyan… röhejes. Megturbózva azzal a nevetségesen kerek fenékkel, amiért Nicki Minaj, Jennifer Lopez és a Kardashian-Jenner klán is ölni tudna… – jó lett. Főleg a maszk része lett eltalálva, és el lehet mondani, hogy a szín az akifejezetten szép fekete. Bár afelett nem tudok napirendre térni, hogy mégis mi az ördögért kell, hogy gumiból legyen, még a fejét se tudja benne elfordítani, akkor hogyan harcol? :P

Kétarc úgy viselkedik, mint egy belőtt, ostoba Joker imitátor.
Tommy Lee Jonest még ezelőtt sosem láttam őrült karakter bőrében, mert mindig afféle egyenes gerincű, mogorva mentorként tetszelgett a filmekben, amiket láttam tőle… És most már nyugtázhatom, hogy ez nagyon is jól volt így eddig. Nem neki való ez a stílus.

A Rébusz nem volt olyan rémes, mint amilyenre készültem… de Jim Carreynek se való ez a szerep. Ha lehet így fogalmazni, ennek a karakternek megvolt a „színpadi érzéke” ahhoz, hogy az alapvető karakteridegenségtől eltekintve is a legjobb legyen a filmben, sokkal maradandóbb egyéniséget mutatott, mint a Kétarc. De… DE… Edward Nygma nem ilyen. Néha felsejlett, voltak valóban elmés megjegyzései, ez a kis üzlet is egész jól ki lett fundálva Kétarccal, a búvóhelye védelmi rendszere is ott volt, a Batmennek küldött feladványai is jól sültek el, mint ahogy Bruce Wayne-ként is jól csapdába csalta a bőregért, de rengetegszer elnyomta ezt az értelmetlen bohóckodás, ripacskodás. Nem tudom, a karakter megírása volt-e a fő ludas, de arra a nyakat tenném, hogy Jim Carrey a kevesebb, értékes pillanatot leszámítva egyszerűen magát adta, a szokásos karakterét. Ami a Maszkban oké, de nem ehhez a szereplőhöz való. Rébusz szuperintelligens, őrült, és van benne színpadiasság is, de nem az a hiéna módra röhögős fajta, inkább kimértebb és hűvösebb. És pláne nem riszálja úgy magát… xD A kis üdvözlőkártyáit nagyon igényesen elkészítette, viszont a jelmeze elegánsabb kifejezés híján gáz. Miért nem adhattak rá egy normális, kérdőjeles öltönyt? A kalapot is alig hordta…

Val Kilmer számomra jobb Batman volt, mint Keaton, de a befutó változatlanul Christian Bale marad ebben a szerepben. Ami tetszett, hogy a Batman személyiségére jellemző kis oda-odaszúrásokat végre beleszőtték a karakterébe, – amikor a búváros szöveggel lehűtötte a pszichológusnőt, hatalmasat nevettem – ez a modor az, ami Batmant sok egyéb mellett különbbé teszi a többi szuperhősnél. Az is teret kapott, hogy nem egy ajtóstól a házba típus ő, hanem inkább tervezni szeret, jobban szereti a megfontolt belevágást az eseményekbe; ezért is szidta le Robint a kis magánakciójáért. A karakter manipulációs oldala is előbukkant, ha átlátszó is volt, ahogy Robint maradásra bírta a motorokkal, megmutatkozott, hogy van erre a módszerre hajlama. Ugyanakkor ott van a bizarr kettősség is. Hogy a felsoroltak mellé sokszor annyira idiótán, annyira agyatlanul viselkedett, mikor helyzet volt… Ezt talán betudhatom annak, hogy nem a legjobb a rögtönzőkéje, a pillanatnyi helyzetfelmérési készsége, de fájdalmasan nyilvánvaló csapdákba sétálgatott bele sorozatosan. Jól kivágta magát belőlük, de ilyenkor azért fogtam a fejem, hogy „nem dőlhet be ennek is komolyan…”.

Hm, Nicole Kidman ebben a szerepben olyan, mint egy életre kelt Barbie baba. Hülyeséget beszélek, mert a Mattel nem tudna ilyen tátott szájjal és bamba bámulással zárulóan „Húha!” intenzitású szépséget alkotni. Tényleg elképesztően néz ki, szinte már valószerűtlenül gyönyörű, a tízéves kislányok ölre mennének, hogy fésülgethessék meg öltöztethessék… De nagy vonalakban ezzel annyi is a fő erősségeinek, ugyanis a karaktere a tökössége ellenére is nagyon… jelentéktelen. Még így is az egyik legvagányabb civil Batman-barátnő, Rachel-t és Anne Hathaway Macskanőjét lenyomja, de végig az volt a benyomásom, hogy nincs más rendeltetése azon túl, hogy szép legyen. Ebben megerősített az, hogy állandóan nyitva volt a szája, épp annyira, hogy meghökkent, ártatlan arckifejezést kölcsönözve kivillanjanak a kis tökéletes, fehér fogak a vörösre rúzsozott ajkak közül… Elég olcsó és idétlen megoldás összességében.

Robintól egy darabig nem fogom tudni elfelejteni ezt a totálisan nonszensz, totálisan béna, – a bénaságot fokozza, hogy az egész menőnek volt szánva – teregetést és azt a szaltórengeteget, amivel „beóvakodott” a Wayne rezidencia titkos szárnyába. Ezeket a nagyon komédiás momentumokat levéve egy féktelen és nyakas tinédzsersrác sztereotípiába félelmetesen illő, összességében jópofa segítő karakter vált belőle. Bár azt a lelépést, majd azonnali visszatérést ugyancsak… nem értettem.

Alfred nagyon aranyos… mind egy kedves kis nagyapó. :D Az ő karaktere is hidegvérűbb, tartással telibb, angolosabb ennél, de jól állt neki ez a fajta gondoskodó mentor szerepkör is. Jót mosolyogtam, hogy rögtön felfedezve a párhuzamokat, hasonlóságokat Bruce és Robin között, a szárnyai alá vette a fiút. Noha azt azért egy darabig nem fogom tudni megbocsájtani a szereplőnek, hogy annyira hülye volt, hogy bedőlvén ennek a röhejes bejutási kísérletnek, ajtót nyitott az ellenségnek… "~.~

Aki valóban igényes, valóban tökéletes, komolyan vehető és komplex Batman-adaptációt akar, annak a Gotham című sorozatot, és A Sötét Lovag trilógia első két részét ajánlom, ám ennek is megvan a maga bája. Csak nem érdemes az előbbiekhez méregetni, mert teljesen más a mentalitása, atmoszférája.

Nem, Val Kilmer, mint Batman nem jön be, de egész nézhető ez a rész. Borzalmasan hiányzik Tim Burton rendezése, Jim Carreyt nem szeretem és még a Batman cucc is valahogy furán néz ki. Az biztos, hogy nem a kedvenc Batman részem. Viszont végre felbukkan Robin, akit bírok nagyon, szóval emiatt a csillagozás.