Midway (2019) 74% 145★

Jó volt, tetszett is nekem a film. Élvezhető volt, és akciódús is, de eddig akárhányszor nekiálltam megnézni, bealudtam rajta, de most legalább sikerült végignézni. XD Voltak látványos jelenetei, a szereplők is eléggé jók voltak, bár nem lettek a kedvenceim. Szeretem az igaz történeteket, bár a háborús filmeket annyira azért nem, de ez azért tetszett. Jó sok halállal, és vesztességgel járt ez a háború is, mint mindig, mire vége lett. :/

„Ez a film azoknak az amerikai és japán katonáknak állít emléket, akik Midwaynél harcoltak.”
Egy amerikai háborús film, ami tisztelettel kezeli az ellenséget is, ezért már megérte.
A zuhanó bombázós jelenetek nagyon látványosak voltak, főleg annak tudatában, hogy a valóságban is voltak ilyen bátor pilóták.

Szeretem a háborús filmeket, így annyira meglepő, hogy ez is tetszett. Szerintem nagyon jóra sikeredett, hihetetlenül jó szereplőgárdával és valami elképesztő látvánnyal. Elsőre kicsit soknak tűnt az a két óra húsz perc, de a film nézése közben eszembe sem jutott, hogy vajon mennyi van még hátra. Igazából még tetszett is, hogy körülbelül tényleg minden szemszögből láttunk valamennyit. Még vár rám egy újranézés eredeti hanggal, de a szinkron is elviselhető volt.

Fura nekem, hogy ennyire lehúzták a filmet, engem mint történelmi téma érdekelt, és nem tekintettem olyan fontosnak a látványt. Ez nem sci-fi, nem is légibemutató, hanem egy híres második világháborús csata. Egy amerikai diadal, valódi hősökkel-még ha ez játékfilmes feldolgozás is. Nem ismertem eléggé a tényeket, utána olvastam, kíváncsi voltam a kódfejtőkre, akik zseniálisan dolgoztak, gondoljuk csak el, nem voltak számítógépek, rádióüzeneteket kellett megfejteni, az ellenség lépéseit kitalálni!
Layton hírszerző tiszt és Joseph Rochefort kódfejtő irányította a csapatot, melynek egy része zenészekből állt! Rochefort szerint az ő agyuk főleg alkalmas volt ilyen munkára!
A híres angol kódfejtőkről is készült már film, akik az Enigmát megfejtették Európában, a Csendes-óceánnál pedig a fenti amerikaiak jeleskedtek.
Említést érdemelnek persze a pilóták és tengerészek-a film őket is bemutatja, valamint a vezérkarból Nimitz tengernagyot, aki merészen kockáztatva bízott a kódfejtőkben. Róla később egy csatahajót is elneveztek.
Forrásom:
https://tortenelmi.blog.hu/2020/04/25/midway_fordulat_a…

Nem vagyok a háborús filmek rajongója, viszont ez meglehetősen tetszett.
Szerintem azért, mert egyaránt láthatjuk amerikai és japán szemszögből is a történéseket. Illetve filmmel lényegében egy kis betekinthetést is nyerhetünk a katonák életébe. Nyilván tudtam, hogy háborúzni nem egyszerű, viszont a katonákat elnézve jöttem rá, hogy ez igazából mennyire is emberpróbáló. Hogy megtámadják az ellenséget, de egyáltalán nem biztos, hogy nem ők vesztik el ott az életüket.
Igaz, hogy a több mint 2 órás játékidőt látva nem voltam benne biztos, hogy végig tudom nézni. De miközben ment a film fel sem tűnt, hogy mennyi idő telt el. Nagyon izgalmas film, végig izgalmas marad, leköti az embert és van, hogy meg is hatja. :)

Tulajdonképpen már az előzetes megtekintésekor tudtam, hogy nekem ez a film nem fog tetszeni, de voltam olyan optimista (vagy inkább mazochista), hogy várólistára raktam, „egy próbát megér” alapon. Százszor megfogadtam, most pedig százegyedszerre is megfogadom, hogy ezek után jobban átgondolom, tényleg érdekel-e engem az adott alkotás, ugyanis számomra ez nem volt több egy feleslegesen elpazarolt 140 percnél, amit fordíthattam volna hasznosabb dolgokra is. Az egész film a minél nagyobb és látványosabb CGI-csinnadratták köré épült fel, amelyek kétségtelenül jól néztek ki, azonban így a bemutatni kívánt történelmi esemény előzményeiről, hátteréről, stratégiájáról vagy akár a háborúban betöltött fontosságáról villámgyorsan elhadart félinformációkon kívül semmit nem tudhattam meg, sőt még ahhoz sem kaptam segítséget, hogy esetleg valamennyit megértsek a katonai beszédből/szlengből. A szereplők felszínes ábrázolása szintén nem nyerte el a tetszésemet, a túlzottan lazára, nemtörődömre vett főhős kifejezetten idegesített, ahogy a pátoszosra, heroikusra hangszerelt harci jelenetek is. Volt néhány halvány utalás arra, hogy fizikailag, mentálisan mennyire megterhelő érzés lehetett a harcokra való készülődés, vagy épp az összecsapások megélése a katonák számára, én személy szerint díjaztam volna, ha ezzel többet foglalkozik a cselekmény, de ugyanezt mondhatnám a kódfejtő csapat szerepének jelentőségéről, akikről még szívesen hallottam volna további érdekes részleteket. Valamilyen szintű pozitívumnak könyveltem el, hogy mindkét harcoló félre szántak időt, s a japánokat nem pusztán arctalan ellenségként ábrázolták, akiket le kell győzniük a hős amerikaiaknak; azért itt sem estek túlzásba, és a klisés irányba vitték el a dolgokat, ettől függetlenül értékelem, hogy legalább ennyi eszükbe jutott.
Összességében nézve idén ez már a második film, aminél leírom, hogy örülök neki, amiért lekerült a várólistámról (holott ha okosabb vagyok, fel se raktam volna). Abban a hitben ültem le elé, hogy általa jobban megismerhetek egy olyan II. világháborús történést, amiről eddig nem sokat tudtam/hallottam, ehelyett azonban számítógéppel animált robbanásokat és egy abszolút hiteltelen színészgárdát kellett néznem két és fél órán keresztül.

Nem szokás egy történelmi, háborús filmre azt írni, hogy nagyon jó volt, mert elég szomorú, hogy ezek megtörténtek, ezért úgy fogalmazok, hogy nagyon jól sikerült.
Az egésznek a megvalósítása nagyon jól sikerült. A színészek választása sem sikerült rosszul. spoiler A szinkronnal néhol volt problémám, de ettől eltekintve nem volt hiba. :)
Kicsit hiányoltam Hans Zimmer-t a zeneszerzők közül. o.O
Nagyon komoly film volt.

A kritikák után nem tudtam mit várjak tőle, de nekem abszolút élvezhető film volt. Látványban tényleg odaverős lett, nekem megérte megnézni :-)

Végig fenntartotta az érdeklődésemet, a karakterek is érdekeltek, van annyira jó, mint a Pearl Harbor, még úgyis, hogy sokkal kevesebb benne az érzelmi dráma s a vér.
(Igaz, szeretem a háborús filmeket, legalábbis ami egyszer haditengerészet, azt mind-mind látnom kell. A kor hangulata, figurái is mindig ütnek és velem maradnak, most is így volt)

A játékfilmes szándék hiánya elképesztett. Igyekeztem olyan befogadói mentalitást kialakítani, ami élvezhetővé teszi a filmet, de nem sikerült. A dokufilmes és a játékfilmes szándék között landolt a mű a pad alatt. A kortárs dokufilmek is vegyítik a narrációt és a rekonstrukciót. Itt ehhez a narráció hiányzott. A játékfilmhez meg az összehangolt történetvezetés. Úgy tűnik, a szereplők csak terhére voltak az alkotóknak. Leginkább a Doolittle-szálnál látszik ez, ahol mindössze annyi a kapcsolódási pont, hogy 1) a többi szereplő messziről nézi őket; 2) a hírszerző olvasgat az ügyükről. A kiemelt történelmi figurákról kapunk egy-egy kis jellemrajzot. Valami olyasmit, amit egy könyvben keretes szövegben szoktak tálalni. Még próbáltam úgy nézni a filmet, mint amiben a két hatalom a főszereplő, vagy éppen maga a csata, de az emberes közjátékok ezeket az íveket szétszaggatják. Akárhonnan is nézem, a rekonstrukciót tudom egyetlen értékelhetőként megnevezni.