Maszk (1985) 85% 42★

Nekem ez a film valamiért anno kimaradt, pedig emlékeztem az arcra a dekóderes HBO hőskorából. Sajnálom, mert már valószínűleg akkor is szerettem volna. A sérültekről, a diszkrimináltakról, a valamilyen szempontból az átlag közösségből kilógó emberekről szóló filmek mindig is érdekeltek. Azt hiszem, hasonló emlékeim vannak például egy másik filmről, az Arcról, bár nem tudnám már egyetlen részletét sem felidézni, inkább csak valami érzésféle a kirekesztettségről, ami hatással volt rám. Nyilván a két történetet nem lehet teljesen összehasonlítani, már csak azért sem, mert a Maszk igaz történeten alapul. Ahogy utánaolvastam, igen, itt most nagyon bele lehetne kötni abba, hogy az igazi Rocky élete ennél ezerszer küzdelmesebb és nehezebb volt, de engem sokkal inkább az fogott meg, amit „tanítani” akartak a történetével. Sérültekkel foglalkozom, érzékenyen érint minden, ami velük kapcsolatos. Én azt gondolom, annak ellenére, hogy a film sok mindent megváltoztatott a valóságból, magához Rocky emlékéhez tisztelettel nyúlt miközben sok mindent mutatott a világhoz, az önmagunkhoz és a másokhoz való hozzáállásról is.
És most tudtam meg azt is, hogy az egyik kedvenc X-akták epizódom, a Postmodern Prometheus azon kívül, hogy merít (szerintem) az Állatfarmból és a Frankensteinből, valójában ez előtt a film előtt is tiszteleg.
És azt is olvastam, hogy eredetileg Cher, az akkori pasiját Val Kilmert szerette volna Gar szerepére, de a rendező túl fiatalnak találta. Részemről semmi bajom Kilmerrel, de egyetértek, ez nem az ő szerepe volt. Sam Elliottnak viszont annál inkább!

Nagyon kicsit voltam, amikor ezt a filmet vetítette a tévé, talán még játszottam is közben, nem tudom. De azt tudom, hogy bizonyos jelenetek annyira beleégtek az emlékezetembe, hogy a mai napig, számos esetben előjönnek… A vers egy – két sora. Az, ahogy Rocky elmagyarázza a vak lánynak a vörös színt és a felhőket. A torzító tükör, amitől Rocky „normális” arcot kap….
Bármennyire is hangzik közhelyesen, ez a film az elfogadásról szól. Arról, hogy egy motoros társadalom mennyire könnyen el tud fogadni egy elsőre ijesztő külsejű fiút, holott ők is számos előítélettel találják szemben magukat. Arról, hogy akik félreteszik az előítéleteiket képesek meglátni, azokat amiket/akiket mások képtelenek. Gyönyörű film és főleg az teszi azzá, hogy igaz.

Cher jó volt, és igazából ez egy kedves film, jólesett megnézni. De zavar, hogy igaz történetként állítják be, miközben a betegség tényén és különlegességén kívül sajnos köszönőviszonyban sincs az igazi Rocky életével – akinek bizony jóval több szenvedést okozott betegsége, mint hogy csúfolták volna, meg ilyenek.
Ez nem változtat azon, hogy tényleg kedves film, a motorosbandát is szerettem nagyon.
Egyszer érdemes megnézni, de azért nem éppen életem filmje.

A film nagyon elragadó volt, elgondolkodtató. Egy fiúról szólt, aki egy rendellenességgel született, de ez a „másság” nem akadályozta meg abba, hogy vidáman, teljes életet élhessen. Mindig vidám volt és soha nem adta fől.
Cher fantasztikusan alakitott a filmben. Számomra a motoros jelenetek voltak a kedvenceim. Mindenkinek ajánlanám aki szereti az elgondolkodtató, szivcsavaró, de ugyan akkor aranyos, kedves filmeket.