Magnólia (1999) 78% 84★

Nem az én filmem, nagyon nem. Érdekes, ránéztem a rendező filmjeire, és régebben tetszett a Vérző olaj, a Boogie Nights is érdekes volt, igaz mind a kettőt régebben láttam.
Ezzel szenvedtem sajnos, nem tudom értékelni, mert nem is váltott ki semmilyen hatást.

Ez! Ez akkora kedvencem volt, és még mindig az. Fenomenális színészek, rafinált cselekmény, mondanivaló, gyomrosok, katarzis, Aimee Mann zenéje! Aki nem látta, sürgősen pótolja!

Úgy tűnik, hogy Hollywood időnként magához tér a cukorkómából és megpróbálja lerázni a nercbundába ragadt évtizedes port és mézes mázat. Ilyenkor születnek a maradandó alkotások, mint a Magnólia.

Tegnap este óta volt időm átgondolni a látottakat, átrágni a filmmel kapcsolatos élményeket, megérteni a jelentésüket. Ennek eredménye, hogy bár első nekifutásra nem voltam maradéktalanul elégedett, de megemésztve a három órát, azt kell mondanom, hogy a Magnólia bizony zseniális mozi.

A színészek kivétel nélkül remekelnek. Külön is megemlíteném Tom Cruise-t, aki szerintem pályájának egyik legjobb alakítását nyújtja. Lehet ez azért van, mert az általa játszott Frank Mackey karaktere a legkirívóbb, legösszetettebb jellemű. Mellette másik kedvencem John C. Reilly kissé butácska, melegszívű zsaruja. De alakítás szempontjából nem érzem helytállónak, hogy bárkit is kiemeljek, hiszen mindenki, de tényleg mindenki tehetsége legjavát nyújtja.

Ha évek múlva valaki megkérdezné, hogy emlékszem-e konkrét mondatokra a filmből, nagy valószínűséggel Jason Robards monológját hoznám fel. spoiler szájából hallhatjuk a filmtörténet egyik legmegrázóbb és legnagyszerűbb monológját. A bűnbocsánatért, megváltásért esengő szavak garantáltan szíven ütik az embert.

És ez után a fantasztikus jelenet után Paul Thomas Anderson egy olyan jelenetet dob be, ami ezt a drámai csúcspontot a földbe dörgöli, ledegradálja. Igen, ez a híres-hírhedt dalolós-jelenet. Ha valamiről kijelenthető, hogy antiklimatikus, akkor ez a film eddigi kontextusba bele nem illő énekelgetés az. Van akinek ez bejött, engem teljesen kizökkentett a film világából. Szerencsére a hátralévő negyven perc bizonyos mértékig korrigálta ezt a szégyenteljes dalolást. A befejezés pedig annak ellenére, hogy már korántsem képes a film első két órájának szintjét hozni, mégis katartikus élményt nyújt: megtisztít, felemel, gondolkodásra, cselekvésre késztet.

A fényképezés kiváló, a zene pedig engem néhol erősen emlékeztetett Az Őrület Határán soundtrackjére. Erőteljes rendezés, nagyszerű forgatókönyv, kiváló színészi játék együttes eredménye a film. Időtállő.

Nem hittem volna, hogy lesz még olyan film, ami annyira lehoz az életről, mint a Rekviem egy álomért, de ennek sikerült. Ennek ellenére nézeti magát, mivel rendkívül egyedi az elképzelés és a színészek egytől egyig remekelnek. Nem hittem volna, hogy Tom Cruise-t vagy John C. Reilly-t valaha látom ilyen alkotásban. Cruise pedig valószínűleg itt nyújtotta élete egyik legnagyobb alakítását.

Olvastam róla. Gondoltam, tuti jó lesz, rákészültem.
Bátran mondhatom, hogy a horror kivételével mindenre nyitott vagyok. Mint rutinos filmnéző, már ismerem magam annyira, hogy az első pár perc meghatározó egy filmben számomra. Mindegy, hogy a látvány, a cselekmény, a szöveg, a színek, de valami fogjon meg. Lehet utána már bármilyen cselekmény, vagy jó film, ha az első 10 perc nem fog meg, akkor a film sem fog. Gyanús is volt, hogy az első 10 percben legalább háromszor állítottam meg a filmet ilyen olyan dolgok miatt. Nem érdekelt, untam. Pedig kifejezetten szeretem az olyan történetvezetést, ahol különböző szálak a végén valahogy, valamilyen módon összekapcsolódnak. De nem ezt. Sajnálom, többet vártam, de számomra végig unalmas és semmitmondó maradt.

Valahogy túl sok benne a dráma és nagyon erős és meg kellett volna törnöm közben és nagyon sírnom de ez nem működött nálam. Tom Cruis pont olyan mint amilyennek képzelem, egy arrogáns f*sz, szóval *5-ös :D, Julianne Moore-t továbbra is piszkosul csípem, de a film maga nem lesz olyan amire vissza fogok tekinteni.

Borzasztóan túlértékelt, unalmas, hosszú, elvont, giccses és semmitmondó film… Egyszerűen nem tudom megérteni, hogyan kapott mindenhol ennyire pozitív visszajelzést. Történet nincs, a párbeszédek klisések, a karakterek nem szimpatikusak (kivéve talán Jimet) és semmi mondanivalót nem véltem felfedezni benne. spoiler Egyedül a zenére meg a látványra tudok pontot adni, egyik sem volt kiemelkedő, de az a kettő legalább rendben volt. Kicsit hasonlított a Crashre, azonban itt semmi nem működött, ami ott igen.

singing in the frog rain

Hát én nem teljesen értettem, hogy mi a pontos mondanivaló. Nincs hová menekülnöd s ors elől? Ok-okozat? Hit és szerencse? Keresztutak? Nekem ez nem jött át. 3 óra meg sok, felesleges volt ennyi idő, mert a figurák kibontása nagyon lassú volt.
A zene és a színészi játék amúgy tényleg jó, de… szóval nem éreztem a sztorit, amit el akart mondani.

Mikor először láttam, 2006-ban, egy héten háromszor is megnéztem, pedig nem egy rövid film. Már a bevezetője teljesen magával ragadott, a „véletlenek” ismertetője. A színészi játékokat csak a zseniális jelzővel lehet illetni, egytől egyig, mindenkit. Tom Cruise igazán megmutatta, hogy tud színészkedni, Julianne Moore és Philip Seymour Hoffman tökéletesen játszik, mint mindig. Mindent szeretek ebben a filmben, mindent: a színészeket, a történetet, a „véletleneket”, a zenét! Mindenki nézze meg!!! :)