Knight Rider (1982–1986) 70% 93★

Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata. :)

Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt és alig vártam a szombat délutánokat, mikor a képernyőn megjelent a fekete autó. Mai szemmel picit viccesek a történetek, de nem vészesek. A végére azért már itt is kifogyott a szufla.

Amikor kicsi voltam, nagyon-nagyon szerettem, kedvenc sorozatom volt, és David Hasselhoff volt az „Isten”. Ma már nevetek magamon, de ettől függetlenül nem bánom. Rég volt, szép volt, jó volt. Érdekes, ha manapság ismétlik, próbálkozom leülni és nézni, de ma már annyira nem tud lekötni, hogy a második percben elkapcsolok. Pedig anno mindig haza kellett érni, mire kezdődött… Szombaton délutánonként szokott lenni, azt hiszem, a Hupikék törpikék után..? :)

Mint minden, 80-as és 90-es években felnőtt srác, én is imádtam.

Kölyökkoromban azért imádtam, mert KITT aranyos volt és vicces, Michael vagány és „Turbó fokozat” és „Wow” olyan igazán Hasselhoffosan!=)
Aztán most felnőtt fejjel nézve rájöttem, mennyire tele van ez a klassz sorozat a déli államok értékrendjével. A Hűség és igazság, a Család fontossága, a röghözkötöttség és a vesztes helyzetekben is kitartó küzdelem a fennmaradásért és persze a negatív karakterek rendszerint a jenkik által istenített pénztőke és a gyökértelen önmegvalósítás élharcosai.
Michael nem csupán egy erőszakos cowboy, aki előbb üt és aztán kérdez, hanem jelleme van, mélysége és múltja, ami időről-időre kísérti. Ő is esendő, akit jópárszor kiütnek, de mindig talpra tud állni, mert van miért és kiért küzdenie.
KITT nem csupán egy csodagép, hanem elsősorban társ, aki rendszeresen kiszolgáltatottá válik, Michaelre szorul, hogy megmentse őt, és ezekből az esetekből tanul a legtöbbet az emberségről.
Tele van humorral és kalanddal, izgalommal és persze flörtöléssel, de mégis sokkal szervesebb részei a sorozatnak a valódi életszagú szituációk, mint bármelyik mai akciócsodának.

Kiskoromban a két fiú unokatestvéremmel laktam, és ők mindig nézték, természetesen én is hozzájuk csapódtam. Kellemes nosztalgiaérzetem van, amikor most, felnőtt fejjel nézem, de nem igazán tud már megfogni. Igazából régen is csak azért „szerettem”, mert a kuzinjaimmal sokat játszottunk Kitteset, de egyébként nem túl nyerő sorozat.

A turbó fokozat egyébként a kedvencem, lazán megoldották úgy, hogy felgyorsították a felvételt XD Érdemes nézni a háttérben az embereket, ők is turbó fokozatban sétálnak ilyenkor XD

Nosztalgiázom. Gyermekkorom legjobb filmjei közé tartozik.

Imádom KITT-et és a csapatot! Fantasztikus sorozat volt, a 80-as évek legjobbja. A folytatások, vagy oldalági borzalmak nem igazán voltak sikeresek, mert sem a vezetők, sem az autók jelleme nem volt megnyerő. KITT fejlődő személyiségét epizódról epizódra követhettük nyomon, miközben pimaszkodott Michael-el, tanította a gyermekektől kezdve a felnőtteket, de közben maga is fejlődött. Összeakasztotta a a „kerekeit” másokkal, de mindig szerencsésen jött ki a történetből. Michael meg nőcsábász volt, na. :) Viszont, nagyon sajnáltam őt, amikor megölték a feleségét…. :(
Érdekes gonosz karaktereket is felvonultatott a sorozat, leginkább KARR-t szerettem meg, kár, h nem találkoztak harmadszorra is, hátha még jól sült volna el a dolog… :)

Ifjúkorom kedvenc sorozata és persze színésze.

SPM fokozat. Gyerekkorom kedvencei közé tartozik, és újranézve is hozza ugyanazt a feelinget.

Nekem ez gyerekként se jött be, az ugratásos részeken meg csak foghatta a fejét az ember, mert általában a műautó orral erősen a földbe érkezett volna, de persze akkor mindig jött a vágás, és másik jelenet, ahol gond nélkül egyenesen landolt a járgány. :D