Kék Bogár színre lép. Méghozzá nagyon hatásosan.
Jaime Reyes végzett az egyetemen, tele van nagy álmokkal, és elég hamar kénytelen rájönni, hogy a valóság egészen másképp néz ki. Már éppen elkeseredne, amikor a sors közbeszól, és mindent felforgat. A srác véletlenül megszerez egy ősi… [tovább]
Nekem ez jobban tetszett, mint az utóbbi évek Marvel filmjei. Könnyed humor, akció, kerek történet. Végre egy jó latin-amerikai szuperhős. :) A mexikói családja is aranyos volt, a nagyi meg hatalmas arc!! XD Legalább a család által volt benne lélek is, nem csak az üres látvány, bár utóbbira sem lehet panasz. Jól kihasználták a Bogár adottságait.
A Kék Tsalád (Megküzdhet az Avatar 2-vel a címért.)
Mikor azt hiszed, hogy a szuperhősös mozik egy bizonyos szintnél már nem süllyedhetnek lejjebb, mindig érkezik valami, ami erre rácáfol. Ha a Warner vezetői végül a Batgirl-t kaszálták ehelyett, akkor bele sem merek gondolni, hogy az milyen lehetett…
A Young Justice sorozatban, illetve az Injustice 2-ben (játék) imádtam Jaime + Khaji Da kis duóját, így tisztában voltam a karakter eredetével, stílusával és képességeivel, itt azonban a készítők valahogy képtelen voltak megragadni azt, ami a Kék Bogarat igazán szimpatikussá tette számomra.
Az egész film a Venom és a Vasember olcsó hibridjének érződik, enyhe Kémkölykök beütéssel, átlag Netflix / kifejezetten streaming-re készült minőségben, klisés mondanivalóval, (A szeretet és a család erőssé tesz, bla-bla-bla.) meg gonosszal, hisz Susan Sarandon 2 dimenziós, kapzsi üzletasszony alakítása egyszerre volt gyenge és erőltetett. Kismillió emlékezetesebbet láttunk már ebben a kategóriában. A hiperaktív, túlzottan optimista, meg folyton egymás nyakán lógó Reyes családtól pedig konkrétan a falra másztam. Aranyosnak szánták őket, de engem csak idegesítettek, miközben a film humora többnyire kimerült a fingós, péniszes, és egyéb brutálisan kínos viccekben. Mindemellett az első óra szinte dögunalom, és a dráma sem igazán működőképes benne. (spoiler WTF?! Aha, ez a valóságban is ilyen könnyen megy. Egyébként spoiler nem is hozták olyan közel a nézőhöz, hogy nagyon sajnálni tudjam, így pl. spoiler sokkal hatásosabb lehetett volna.)
A sztori kapcsán pár spoileres problémára is kitérnék:
– Azzal indítottak, hogy valami isten háta mögötti helyen, egy hatalmas gömbből vágják ki épp a szkarabeuszt, majd később Jenny azt mondja, hogy: spoiler
– Jaime kb. minden csatája alatt amolyan igazi Superman módjára kerülte a gyilkolást, erre az utolsó fél órában, mikor spoiler
– James Gunn korábban azt nyilatkozta, hogy ezt filmet is tekinthetjük már az új DC univerzum darabjának, de a jelek elég kétértelműek. Megemlítik benne spoiler. Ha a film sikerén múlik, hogy a része lesz-e, akkor szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ezt bizony elbukta.
Azért egy 4 csillagos, átlagon aluli pontszámot csak kiérdemelt nálam a rengeteg problémája ellenére. Ezeket a következők miatt kapta:
– A jelmez képregényhűsége és minőségi kivitelezése továbbra is tagadhatatlan.
– Dicséret illeti a készítőket Kék Bogár képességeinek változatos és kreatív használatáért, melyek közül pár mozdulatot kifejezetten az Injustice 2-ből vettek át.
– Olvastam olyan kritikát, amiben a Stranger Things-hez hasonlították a filmet, azonban legfeljebb a zenéket tekintve akad köztük párhuzam, hisz mindkettőnél a synthwave dominált és a műfaj remekül illett ebbe a közegbe is.
– Örültem, hogy Ted Kord-ot szépen beépítették a történetbe és itt sem Jamie lett az „egyetlen” hős ilyen néven.
(Carapax sajnos egyszerre pozitív és negatív elem volt. Az ő szálában későn jött a nagy fordulat, és nagyon hirtelen varrták el, plusz valahogy komolytalannak éreztem ezt az spoiler miatti gonoszságot. Oké, hogy spoiler részleteire, de ezért már zéró együttérzés volt benne Jamie családja felé? Elég hihetetlen ez nekem, hisz az emlékekkel a személyiség még nem vész el, főleg nem ennyire.)
Ted kapcsán viszont talán jobb lett volna, ha a főcím alatt eldarált kis történetét fejtik ki jobban, mert még az is jóval érdekesebbnek tűnt annál, amit ebben a 2 órában kaptunk. Fanként nehéz szívvel mondom ezt, de a Kék Bogár lett az utóbbi évek leggyengébb DC adaptációja, ráadásul az idei év egyik legrosszabb alkotása díjra is esélyes nálam. Örülök, hogy moziban végül passzoltam, de ettől függetlenül sajnálom, hogy egy újabb elhanyagolt hős bemutatkozása bukott ilyen csúnyát, mivel ez csak abban a hitben erősíti tovább a stúdiót, hogy Batman-en kívül más már nem érdekli a nézőket.
ui.: Enyhítő körülmény, hogy pl. a CGI talán egy fokkal jobb volt benne, mint az ilyen szempontból sokat szidott Flash-ben.
Az összes klisét felvonultatja, amit egy eredettörténetnek fel kell, kiegészítve a meglehetősen rosszul megírt dialógusokkal és egysorosokkal, rossz CGI-al, hosszú játékidővel és felszínesen tálalt latin-amerikai kulturális örökséggel, aminek következtében a film egy fájdalmasan dohos, izzadságszagú alkotás, amely tényleg streamingre kívánkozott volna inkább, mintsem a nagyvászonra. A színészekkel nincs baj, a karakterre az új DCU-ban talán építeni is lehet, ahogyan a kulturális elemek tálalása sem lett volna rossz, de ezt idén a Chupa százszor autentikusabban csinálta, ahogyan a jelenetek nagy része is ismerős lehet a Vasember/Pókember/Venom-trióból. A pontszám talán erősnek tűnik, de azért idén kaptunk egy Hangyát, egy pusztán elemeiben működő Shazamot valamint egy szétszabdalt narratívájú Flasht és egy fájdalmasan sótlan Titkos Inváziót, amelyek minden hibájuk ellenére több pozitívumot tudtak felsorakoztatni – na meg ellenpéldaként ott a Galaxis Őrzői –, mint a Kék Bogár.
Értékelés: 4/10
Sok negatívum alakult ki ezzel a filmmel kapcsolatosan még azelőtt, mielőtt kijött volna. Aztán sok helyen szembejött velem a negatív kritikák halmaza, amivel nem tudok mit kezdeni, ugyanis ez a film teljesen élvezhető, szórakoztató a hibáival együtt is. Nincsenek nagy logikai buktatók, különálló alkotásként megállja a helyét, mégsem kakukktojás a DC többi filmje közül (és igen a Snyderverzumból sem).
Szóval mégis mi ez? Ez egy idősebb tinédzsereknek, vagy ahogy mostanában divatos: fiatal felnőtteknek szóló film. Kb. a 15-25 éves korosztályig. Van benne hovatartozás kérdése (főként más országból származókra értendően), családi dráma (nem egy milliomos családról van szó), DC tragikum (imádom a DC színpadias drámáit, még ha túl színpadias is), egy szerethető főszereplő (ha más nem mondható el a DC-ről, castingolni tud), és nem félnek megölni karaktereket (ami engem most éppen meg is lepett, hogy kik hullottak). Tehát nem úgy kell beülni rá, hogy ez lesz a következő Matt Reeves Batmanje (mert az tény, hogy nem), hanem reális keretek között érdemes kezelni a dolgokat, mivel nem is ígértek ennél többet.
Ami nagyon tetszett, az a tálalás volt. A háttér rendezés (a színek használata és a helyszínek szépek voltak), Palmera City (Miami és Rio keverékére hasonlított egy kis GitS hologrammal), a ruhák és maga a hős jelmez(ek). Ahogy futott Jaime abban a scarab jelmezben. A koreográfia is élvezhető volt, egyedi a maga módján, de nem túl profi (főleg amikor még nem szokott hozzá), és (ha) a további filmekben lesz hova fejlődni. A főszereplő srác, Xolo jól adta a karaktert (erre született), igazából ő egy jó arc lenne az egész új univerzumhoz (főleg a forradalmár családjával), valamint a kishúg egyszerűen fenomenálisan idegesítő volt, pont amilyennek egy kishúgnak lenni kell (mint én).
Talán a legproblémásabb rész az Jenni Kord szála volt, ami kicsit erőltetettre sikeredett szerintem. Lehet a színésznő adta elő túl érzelmesen (?) a dolgot és nekem nem jött át elég egyértelműen, de ott még lehetett volna símítani a dolgokon, bár az is igaz, hogy a végebeharangozó alapján a követekező filmben pont az ő szálát bontják ki jobban. Nem is beszélve az elpöttyentett easter-eggeket, amik néhány dolgot sejtetnek, ha marad ez az univerzum.
Mindenesetre nem egy rossz film, és minden tekintetében jól lett felépítve/tálalva, csak hátra kell dőlni és élvezni, mert ez pont nem egy Barbie vagy Oppenheimer, amiket szét kellett cincálni a mondanivalójuk miatt és el kell gondolkodni az élet rejtelmein.
Hát… Az előzetes alapján jobbnak ígérkezett. Egy számomra új fajta hőst tudtak produkálni, ez tetszik. Az viszont nem hogy kicsit Pókember féle Karen és E.D.I.T.H beütése van. Az szintén ellene szól hogy mocsok erős, túl erős, ugyan ezt utálom Supermanben is. A képi világa amúgy szép, hozza a mostanság elvártat. Azt hiszem ezt egyszer elég volt látni.
Klisé klisé hátán, unásig erőltetett „minden a család” téma és persze az egyetlen fehér ember benne a gonosz karakter… Ötletes (nem) és élvezhető (nem igazán) alkotás.
A Kék bogár nem fogja megmenteni a DC-t, a mozis szuperhősműfajt pedig nem frissíti fel. Csupán egy tűrhető, akár kellemesnek is mondható újabb terméke az álomgyárnak. Megvannak a pillanatai, szerethető karaktereivel a pártjára tud állítani, akcióval képes szórakoztatni, de a film maga egy igazán klisés, elnagyolt, de nem ordítóan buta tömegfilm. Sem a látvány, sem a narratíva nem indokolja, hogy moziba menjünk érte, de ha mindenképpen mozizni szeretnénk, valószínűleg nem fogjuk megbánni, de nem is fogunk emlékezni rá.
Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/08/24/blue-beetle-kek-bo…
Nehezen indult be a story. Sok volt benne a klisés jelenet,de ennek ellenére jól szórakoztam. Nagyon érdekes volt számomra,hogy mennyire összetart Jaime családja, példaértékű! Az külön értékelendő,hogy nem akart gyilkolni hősként. Szerintem még egyszer vagy kétszer megnézem majd.
A Ms Marvelbe több eredetiség szorult kivitelezés terén és a két mű alap koncepció terén nem, hogy kb egy receptre készült, de mindkettő úgy próbál felfuttatni valami fiatal hőst bevándorló családból, hogy egyik sem vicces és egyik sem mutat semmi igazán emlékezetest.
