Kedvencek temetője (2019) 59% 334★

Nem egy életbiztosítás Jason Clarke feleségének lenni…

Öööö hát… az eredeti Kedvencek temetője nekem tetszett, és ez sem volt annyira rossz, de az eredeti mégis csak jobb nála, habár a könyvet még mindig nem olvastam el. A szereplők ebben a filmben sem hoztak lázba, de az nagyon meglepett, hogy nem a spoiler A sztori nem volt rossz, a szereplők nem igazán jöttek be, a vége pedig pfff… Az a leány egymaga elbírt a felnőttekkel pedig alig látszott ki a földből, erre hogy legyűrte őket, aztán apuci és anyuci is csatlakozott hozzá… Szegény kis Gage-t sajnáltam, és a macskát is, milyen cukik voltak. Azért még kíváncsi lettem volna mit tesznek szegény kissráccal azok hárman. De az tuti, hogy a végét gyorsan lezavarták.

Az alap sztorit nagyon szeretem, gyerekkoromban mikor olvastam majd összvevisszvacsináltam magam tőle. A 89-es adaptáció is megvett, bár újra kéne néznem hogy lássam nem csak a nosztalgia faktor dolgozik-e még bennem. Ez a könyvadaptáció viszont nem hozta meg azt a feszkót amit vártam. Nem éreztem az elvesztés fájdalmát, hogy miért is volt annyira feszítő hogy a macskát kislányt is elássa, nem jött át az az istentelen fájdalom ami motiválta az apát. Amolyan „letudós” lett nekem.

Két dolog tetszett ebben a filmben: a képi világ és az ötlet, hogy spoiler, ez meglepetésként ért, bár a kivitelezés kissé hiteltelen lett a kamionnal, viszont a spoiler bejött. Ehhez a verzióhoz ez a csavar kellett. Ami nagyon nem tetszett, hogy hiányzott a történet sava-borsa, és az a pszichológiai mélység, ami egy jó King-adaptáció elengedhetetlen része, és ami jelen volt az eredeti ’89-es filmben. Ott kitűnően volt ábrázolva, hogyan bomlik meg egyre inkább Louis elméje, és mindenki részéről tapintható volt a fájdalom, mert mindenki hiteles volt, Ellie is, meg pl. nem a spoiler Szóval működött a cihológia, működött ott minden a forgatókönyvtől kezdve a rendezésen át a színészi játékig, itt mindenki részéről hangsúlytalan játékot kapunk, Louis béna, Rachel szürke, Jud szánalmas, a történet és a kivitelezés meg olyan, amilyen. Közepes horrornak jó, King-adaptációnak nem.

Te jó ég, mi volt ez…
Már rég óta el akarom olvasni a könyvet, King bizonyára élvezetesebben írja le a sztorit és nem unnám halálra magam rajta.
Az eredeti filmet sem láttam, de valószínű, hogy nem is fogom.
A történet nem lenne rossz, sőt, van benne fantázia, na de ennyire unalmasan előadni.
Maga a cselekmény érdekes volt, azt sejtettem, hogy a macskával lesz valami, viszont nem gondoltam volna, hogy az apa visszahozza a kislányát is úgy, ahogy a macskát. Azt hittem tanult Church esetéből és nem bolygatja a halottakat, mert a macska is megváltozott. Előtte pedig a halott deszkás srác is figyelmeztette, ne lépje át a határt. Erre a drága apuka a kislánya halála után eltemeti őt abban az ősi földben a és nem veszi észre utána sem, hogy itt valami nem normális, csak mikor már a gyerek megölte a szomszédot. De bizonyára hamarabb észrevette, csak azzal hitegette magát, hogy minden rendben.
Az anyuka halála, elásása majd visszajövetele várható volt, ahogy az apukáé is. Én a helyükben még feltámasztottam volna a szomszédot is, hogy teljes legyen a kör. A kisfiúval pedig mind tudjuk, hogy mi történt.

Összességében a cselekmény nem rossz, az ötlet jó, a megvalósítás viszont unalmas és rossz. Remélem itt nem az ijesztés volt a cél.

Először leszögezném, hogy nem olvastam a könyvet és az első adaptációt sem láttam, szóval anélkül értékeltem a filmet…
Nevetséges belegondolni, hogy ez az egész szituáció elkerülhető, ha az apa mondjuk futtat egy Google keresést, mielőtt elhatározza, hová is költöznek a családdal, bár amilyen flegma, illetve javíthatatlan optimista volt végig, ugyanez marad a végkifejlet.
Most komolyan. Folyamatosan záporoztak a baljós előjelek már az első halál előtt is, de ő végig csak azt hajtogatta: „Minden rendben lesz.” WTF?!
1. halál (Semmi gond. Van ilyen.)
2. halál (Áh, hát ez megoldva… fogjuk rá.)
3. Halál (Öhm… az előző megoldás nem volt az igazi, de most biztos jobb lesz.)
4. Halál (Ó, bakker…)
5. Halál (Oké-oké, most már szarban vagyunk.)
6. Halál (Na mindegy.)
Újabb horror, amiben kb. minden karakter agyilag zokni és teljesen logikátlan döntéseket hoz, amit számomra azzal sem lehetett kimagyarázni, hogy a temető zavarja össze őket.
Az alap sztori ennek ellére sem rossz, de másfél óra alatt is képesek voltak totális unalomba fullasztani, amin a folyamatosan ismétlődő spoiler dolog csak tovább rontott. (Emellett az anya háttérsztorijának sem lett végül semmi lényegesebb kapcsolódása a fő szálhoz, így a hozzá fűződő folyamatos ijesztgetésnek se láttam értelmét.) Ami a befejezést illeti, az tetszett is, meg nem is. Örülök, hogy spoiler, de nyitva marad a kérdés: „Innen merre tovább?”
ui.: A Ragyogás után ez a második Stephen King mű, amiben az apa kattan meg.

A filmnek annyi köze van King regényéhez, hogy a főszereplők nevei egyeznek és van valami indián temető a Creed-ház közelében, ahol a halottak feltámadnak – aki tehát a könyv történetének pontosabb visszaadására vágyik, annak a régebbi feldolgozást (1989) érdemes megnéznie.

Önmagában nincs problémám azzal, hogy a történetet jelentősen megváltoztatták a regényhez képest. A könyv néhány jelenetét ugyanis igen nehéz filmre vinni, lásd pl. spoiler Az új feldolgozás csavart egyet az eredeti sztorin és spoiler Ezzel nem volt gond. Jó pont még, hogy a modernebb technika félelmetesebben és pontosabban adta vissza a temetőt és a rémálmokat, mint az 1989-es film. spoiler

Az összes többi változtatás és maga a kivitelezés viszont teljesen félresikerült. Nincsenek kidolgozott karakterek, a motivációk érthetetlenek, a történet elsietett, ráadásul még csak nem is rémisztő.

A regényben az öreg Jud bölcsességben, tekintélyben bőven a fiatal család felett állt, közte és Louis között pedig kölcsönös tiszteleten alapuló barátság, egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki. spoiler

Louis egy normális, határozott, döntésképes emberként van tálalva, ami úgy sikerül a filmnek, hogy spoiler Így nem is értjük, spoiler Összességében két dolog különösen hiányzik a filmből, ami egy King-történethez alapkellék. Jól kidolgozott karakterek és a horror tartalommal, mondanivalóval való ellátása.

A klasszikusoknak néha nem árt a modernizáció: feltéve, ha a rendezőnek van ötlete arra, történetével mi újat akar nekünk mondani a régi helyett. Na és itt nem volt. spoiler Mindezt a moziban egy mellettem ülő pár fiú tagja hangos horkolással díjazta.

Igazabol nem volt rossz, de kiemelkedo se. En nem lattam az eredetit szval nem volt nosztalgiafaktor egy kummanyi sem. Szamomra megint egy King adatptacio aminek nem volt lelke. Az mindenkepp megmenti h jo a sztori es kelloen szurkes-sotetre szineztek a mozit, csak a plusz az biza hianyzott. De tenyleg nem veszes, egynek jo aztan jo gyorsan el is felejti az ember.
Es asszem tovabbra is inkabb kutyas maradok :-D

Borzalmas volt. Tipikusan kár volt rá időt pazarolni, és mi ráadásul mozijegyet is költöttünk rá! (Jobban jártunk volna a Dumbóval, azt hiszem.) Az egész alap sztorit billenti fenéken, fordítja ki, teszi semmisé. A jó kis lélektani horrorból (már ha nevezhető így) egy középszerű, klisés béna horrort csinált.
Senkinek sem ajánlott. Még mazochistáknak sem.
Oh, és igen, én a könyv miatt elfogult vagyok, de ez a film még önmagában is pocsék. Tényleg.

Mekkora csalódás volt ez a film. Tegnap olvastam ki a könyvet, ma megnéztem a belőle készült filmeket. A ’89- esnek is vannak hibái, de könyvhűbb volt. Annál a színészeket gyengének éreztem, de miután ezt is megnéztem máshogy gondolom. Itt mind egyhangúak voltak. Abban jobban átjött Louis elborultsága meg a motivációja, 1-2 változtatás tetszett, a végével se vagyok kibékülve. Jó horror, de nem lesz újranézős.
Aki olvasta a könyvet, inkább nézze az 1989 – est. :D