Isten hozott a babaházban (1995) 74% 27★

Erről a filmről ez az ominózus mondás jutott eszembe: „Mindig jusson eszedbe amikor szomorú vagy, hogy legalább már nem úgy nézel ki, mint általános hatodikban.” :DD

Amúgy meg ezt a filmet tényleg mindenkinek látnia kéne. Nem ilyen [[https://snitt.hu/filmek/13-reasons-why|13 Reasons Why]]-okból informálódni a bullyingról, mert amikor felső-középosztálybeli modellkinézetű, makulátlan családi hátterű lányok életére rászakad valami szerencsétlenség-cunami, az nagyon szomorú, de az egyszerűen nem az.
A bullying ezt jelenti, a rendszerességet, amikor szegény lánynak éveken keresztül minden egyes napja egyenként szar. És a családja, akiknek meg kéne védeniük őt, cserbenhagyják, bántják, semmibe veszik. És nem kell ahhoz itt spoiler meg mindenféle horrorfilmbe illő dolog, hogy egy történet szomorú legyen, az iskolai zaklatás az esetek nagy többségében az apró dolgokról szól, amik az évek során szépen összeadódnak. És 3-4 év k*rvahosszú időnek tud tűnni ebben a korban, főleg ha az ember közben még szarul is érzi magát.

Valamiért ezt a témát nagyon kevesen tudják megfogni: vagy túltolják a dolgot [[https://snitt.hu/filmek/13-reasons-why|Hannah Baker]]-módra, vagy pedig mindenféle magyarázatokkal próbálják racionalizálni a gyerekek viselkedését. Oskart azért közösítik ki, mert fura sorozatgyilkos-mániás, Carrie-nek fanatikus keresztény anyja van. Mert kell, hogy legyen ok. Muszáj. Nem közösítenek ki senkit csak úgy.

Ebben a filmben amikor Dawn megkérdezi Lolitát, hogy miért utálja, azt válaszolja: Mert ronda vagy. :D Pedig szegény lány nem is ronda, csak hetedikes. :D Lolita se néz ki jobban. Az van, hogy a közösség bármiféle ok nélkül kitaszít bárkit, a csorda beleszagol a levegőbe és megérzik, ki a leggyengébb láncszem.

A legjobb az egészben, hogy árnyaltak a karakterek: az anyuka jót akar a gyerekeknek, Brandon családi háttere sem túl fényes, és a testvérek valahol mélyen nagyon szeretik egymást, csak még kamaszok. A kiközösítettek is egymás ellen fordulnak, miközben próbálják feljebb taposni magukat a társadalmi ranglétrán és maga Dawn is nemegyszer elég rondán viselkedik.

Ebben a témában szerintem ez a legőszintébb, legmegkapóbb film, amivel eddig találkoztam. A történettől túl sokat nem kell várni, de humort jól eltalálták, és az biztos, hogy több minden van mögötte, mint ami elsőre látszik.

Ez nem az a tipikus tinifilm, aminek a végén a konfliktus feloldódik és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Minden rossz és minden rossz is marad.

Hűű ezt még anno emlékszem a Bécsből becsempészett videólejátszóra ( igen így a helyes :P ) vettük fel és vagy ezerszer megnéztem. Vannak részek amire ma is emlékszek, egy magányos tinédzser kislány boldogulása a mindennapokban. Igazán mélyen megfogott , mindénképp újra fogom nézni. Kíváncsi vagyok milyen hatást fog kelteni.

Valahol, valamikor azt olvastam róla, hogy ez egy „vidám film”. Nem tudom, hogy tényleg ezt írták-e róla, vagy csak én gondoltam tovább valamelyik ajánlót, de a lényeg, hogy könnyed esti kikapcsolódásként kezdtük el nézni nyaralás közben.
Hát baromira nem vidám, inkább olyan bőr alá mászósan nyomasztó. A bullying, az elhanyagolás és a totális lúzerség filmje. Nagyon kellemetlen érzés volt nézni, de még kellemetlenebb belegondolni, hogy rengeteg olyan kislány van a világon, akinek ugyanilyen az élete – és erről nagyrészt a mindenre vak környezetük tehet.
Úgyhogy csak óvatosan!

Az idételn plakát miatt nem tudtam mit kellene várni. Ez egy súlyos film, csak éppen a zárásban nincs csattanó. Szuperül bemutatja, milyen a középső gyerek szindróma, a családon belüli elhanyagoltság, a bullying. A tinédzserkori egyedüllét és megvetésérzés borzasztó lehet, ez a film tökéletessen bemutatja…