Hogyan legyünk szinglik? (2016) 71% 407★

Meglepően pozitív csalódás volt ez a film. Azt vártam, hogy kapunk egy tucat romantikus vígjátékot. Hejehuja, vidámság, happy end, mi kell még? De ettől eltérően voltak komolyabb részek, és Rebel Wilson, már szokásosnak mondható karaktere vitt bele egy kis alpáriságot is. Rengeteget nevettünk rajta, két résznél picit meg is könnyeztem. Nagyon tetszett, hogy, amikor már azt hittem, hogy ellövik a klisét, ami abban a pillanatban várható lett volna, akkor azt egy fél mondattal dobták, és a másik irányba terelték a történetet. Valahol tényleg boldog a vége, de nem a rózsaszín felhős, nyálcsorgatós módon.
spoiler
Az abszolút kedvencem Ken volt. Jake Lacy Hát mi volt már az az ember?! :D Na, az a rész cukormázas volt, de egyszerűen annyira imádni való volt az egész, hogy csak olvadoztam rajta, és nem érdekelt semmi.
A másik David. Damon Wayans Jr. Tőle kaptunk két pofont. Az első volt az igazi sokk, amikor majdnem elbőgtem magam, hogy DE NE MÁÁÁR!!! :D Spoiler: https://www.warnerbros.co.uk/~/media/images/warner%20br…
Aztán ott volt Josh, akinek az utolsó húzása minden cukiságát, és aranyos megmozdulását kitörölte. Hatalmas csalódás. http://s3.amazonaws.com/spoonuniversi-wpengine/spoonuni…

Az egész nekem nagyon kellemes kikapcsolódás volt, és meg merem kockáztatni azt is, hogy esetleg egyszer majd megkívánom újra nézni. :D
REBEL WILSON FOR PRESIDENT! XD
http://daystune.com/wp-content/uploads/2015/11/insta002.gif

Meglepően jó film őszintén nem erre számítottam. Sokat nevettem rajta, vicces, szórakoztató, jó szereplők, a zene is jó volt, és jó poénokkal megtöltve.
Nagyon bírtam Rebel Wilson humorát. Irtó jókat nevettem a csajszin néha túlzásba viszi és akkor nagyon alpári lesz, de nekem így tetszett. Dakota Johnson is nagyon tetszett az elveszett naiv lány aki végre magára talált. Meglepően ez a szerepe sokkal jobban tetszett. Imádtam a cuki pasit Jake Lacy-t nagyon bejött. Zabálnivaló a pasi imádom. A másik nagy kedvenc volt Damon Wayans Jr. Ő is nagyon cuki volt és nagyon sajnáltam. Végig neki drukkoltam, annyira édes volt.

Műfaján belül nem rossz, sőt, abszolút vállalható, de engem minimálisan kötött csak le. Egyetlen szereplőt sem kedveltem, nem tudtam azonosulni ezekkel a városi nőkkel, nem találtam viccesnek sem. Két csajt meg sem tudtam különböztetni egymástól, annyira nem hozott lázba az egész. És rühellem, hogy Rebel Wilson mindig ilyen alpári csajt alakít, egy idő után szerintem nem humoros. Így, hogy egyedül néztem, inkább irritált az egész, de csajos estéhez kiváló film.

Valami ilyesmire számítottam, és őszintén szólva utáltam is az egészet. Nem tudok mit kezdeni ezekkel a bulikkal és péniszviccekkel, továbbá ellőttek néhány klisét is, és nagyrészt olyan volt, mint a többi ma készült amcsi „vígjáték”. De. A vége eléggé lenyűgözött, mert abszolút nem vártam semmit ettől a filmtől, és akkor kaptam egy szép gondolatot, amivel még egyet is tudok érteni. „Rájöttem, hogy amikor egyedül vagyunk, jobban megismerhetjük magunkat. De nem az a cél, hogy bezárkózzunk, igaz? Mi van, ha egyre jobban belejövünk, egyre jobban érezzük magunkat és éppen ezért nem vágunk bele egy kapcsolatba.” A végéért megérte végigszenvednem egy és fél órát.

Annyira jó lenne, ha inkább kevesebb film készülne, de igényesebbek lennének…
Egyszer sem nevettem a filmen, sőt, még csak el se mosolyodtam. Tele van alpári „poénokkal”, a szereplők többnyire idegesítőek, és igazából egyiknek se volt saját jelleme különösebben. Egyszerűen nem bírt el ennyi főszereplővel, mindenkiből kaptunk egy keveset, de aztán ennyi. Lucy például alig szerepelt a film kb felétől, a srácokat nem tudtam megkülönböztetni, megjegyezni, hogy ki kicsoda, Robin pedig rohadtul irritáló volt. Persze, Rebel Wilson jól hozza az ilyen szerepeket, de azért jó lenne látni néha valami másban is. És ennyi. Komolyan nem sok hatással volt rám a film, megnéztem, de holnapra már tuti egyáltalán nem fogok emlékezni rá.

„But, how good at being alone do we really want to be?”
Igazából én nem szeretem a vígjátékot, és általában ahogy csak lehet, kerülöm őket, főleg az amerikaiakat, de ezzel most valahogy nem volt semmi bajom. Nem bántam meg, hogy megnéztem. Nem a legjobb film volt, de azért tartalmazott jó dolgokat, amiért megérte elkezdeni. Egy csomó vicces dolog volt benne, viszont néha el is gondolkodtam pár dologgal kapcsolatban a filmnek köszönhetően. :)

Hát nem tudok rá jobb szót, mint érdekes. Nem egy erős alkotás és nem is lesz ezerszer újranézős, de ha esetleg meglátom a TV-ben, azt hiszem, nem fogom elkapcsolni. Érdekes volt látni a több stílusú egy filmben. Mindenki változott.. Vagyis majdnem.

Meglepetés volt számomra ez a film. Őszintén szólva sokkal rosszabbra számítottam, a barátnőim kedvéért ültem be moziba rá. Nagyon tetszettek a zenék, és New York (pl az a jelenet az elején, amikor Dakota Johnson taxival áthajt az egyik hídon és elénk tárul a csodálatos Nagy Alma), és a Grand kanyon a végén eszméletlen szép volt.
Ezenkívül Dakota karakterét igazán megkedveltem, vele tudtam leginkább azonosulni. Annak is örülök, hogy nem úgy ért véget, hogy mindenki összejött valakivel mint ahogy tippeltem volna, hanem más-más volt az életútjuk. Nem volt tipikus, kiszámítható sztori, ez tetszett leginkább benne. Kellemesen csalódtam :)

Meglepődtem mert ez a film nem volt rossz, én nem erre számítottam, azt hittem hogy valami romantikus film lesz, de eközben teljesen mégsem az volt, aminek én örültem! :D
Egyébként a film tele volt nagyon szép pillanatokkal, főleg a végén, mint például David és a kislánya beszélgetése, jaj az annyira szép volt, vagy a kisbabás rész! ^-^
De voltak benne vicces részek is, Rebel Wilson hozta a formáját nem is kicsit! :D :D
De a többi szereplő is jó volt, mondjuk engem Dakota Johnson egyszer-kétszer idegesített, de úgy elment.
A kedvencem egyértelműen Jake Lacy és Leslie Mann volt! :D
Ohh és a zenék, fantasztikusak! :D :D
Szerintem majd még megnézem ezt a filmet később! :D

Vannak filmek amik valamiért „bemásznak” az agyamba és folyamatosan piszkálnak, hogy nézzem már meg őket.
Na ez a film is ilyen volt.
@NaNa_88-mal csajos este keretein belül egy kis beszélgetést és filmezést terveztünk.
Kérdezte N. hogy mihez volna kedvem. Mondtam, hogy én inkább nevetni szeretnék és nézzük már meg ezt (tényleg elég rég tervbe volt véve).

Nevetést azt kaptunk. De nem csak azt.
Mert volt itt még egy nagy rakás más reakció és érzés is.
Például egy kis lányosan-könnyes-szipogásos lélekrezegtetős sóhajtás. Tudjátok ez az ahhhhhjjj módon. :D például mikor egy „olyan” pasit látsz kiskutyával, kisbabával, kisakármivel
Aztán volt viccesnek induló sima szívfájdítás is. És nagyon nem esett jól. :( spoiler

Rebel Wilson hozta azt a „rebelwilsonos” alpári humort amit már-már megszoktunk tőle és ezzel ő adta a film eszement humor-részét. Olyan beszólások, hogy visítottam a röhögéstől. XD

Aztán ott volt ez a szerencsétlen Dakota Johnson. Annyira előjön a kritikus női énem, ha őt meglátom. Szörnyű.
De még szörnyűségesebb volt a haja. MIÉRT, mond miért kellett ez a 'nemtudom hogyhívják' fazon??? Borzasztó:
spoiler
Magához képest mennyivel jobban néz már ki az ilyen spoiler hosszú hajjal!
Többször vártam, hogy mikor jelenik már meg Mr. Grey, hogy elvigye fodrászhoz vagy valami. XD

Leslie Mann karakterét nagyon megszerettem. És ha már az előbb szépségről beszéltem akkor hadd mondjam el hogy a maga 40+ évével köröket ver Dakotára… Gyönyörű volt. :)

A fiúk közül egyértelműen Jake Lacy volt a szívszerelem. Nem is ragozom, már miatta megérte megnézni a filmet. Annyi kis pillangót szabadított el a gyomromba… ^^

Arra számítottam hogy egy klisé-halmozás lesz ez a film, de abszolúte majdnem minden másképp történt, mint amire számítottam.

Nagyon örülök, hogy megnéztük. :)

Egyszer valamikor bizonyosan újra fogom nézni.