A rémület éjszakája (Halloween 1.) (1978) 65% 264★

Jaj anyám ez a film cseppet sem volt ijesztő. Az öldöklés is annyira erőltetettnek tűnt, és a zene, aminek hátborzongatóan kellett volna tűnnie nem is volt az. A szereplők annyira, de annyira ostobák, sosem néznek a hátuk mögé, és hiába zárták be az ajtót, ha az ablak nyitva maradt… ennyi észt. A végén is spoiler Aztán még a háta mögé sem nézve menne tovább…Mázlija volt, hogy ott volt az a doki, aki egy nulla volt igazából, mert doki lévén csak bámult, meg várakozott… De azért kíváncsi vagyok a folytatásra, mi lesz még, és hátha jobbak, mint ez.

Ha ezt ma próbálná meg valaki – maszkban, fényes nappal az utcán és iskolák környékén téblábolni –, a drága „guntard” patrióták azonnal agyonlőnék és ezzel gyorsan vége is lenne a történetnek… :D

Ez is egy olyan film, ami ma már borzasztóan túl van értékelve az elmúlt 30 év miatt. Ha a kultuszt és a hírnevet lecsupaszítjuk róla, egy végtelenül unalmas filmet kapunk, amiben kb. nem történik semmi, nem értjük meg, mi miért történik. És nem, ez nem a magas ingerküszöböm miatt van, mert még 30 évvel korábbi filmek is tudnak nagyon izgalmasak lenni. Nem értem, hogy lett klasszikus.
Egyetlen jó pontja, hogy a szereplők végre nem menthetetlenül hülyék, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy idegesítőek legyenek. A pszichiáter fazon a legrosszabb, akinek annyi köze van a szakmájához, mint nekem Anglia királynőjéhez.

Egy korábbi John Carpenter filmből vett idézettel élve: „Jajj ne, már megint egy John Carpenter szám!” De komolyan, szinte az egész film alatt ugyanaz a 2 zene szólt, amit tényleg a rendező szerzett, mint a legtöbb filmjéhez.
Egyébként nem értem ezt a nagy felhajtást körülötte, azt pedig végképp, hogy ez is miként érhetett meg annyi folytatást, miközben már itt is iszonyatosan vontatottan és unalmasan építkezett ez a faék egyszerűséggel bíró sztori. A zéró személyiséggel és Darth Vader légzéstechnikájával felvértezett gyilkosa pedig kész röhej, hisz az ölési módszerei legalább olyan bénák, mint a neve, amit joggal kevernek a színész / komikus Mike Myers-szével. Meg mi ez a szexuálisan kiéhezett bébiszitter fixációja? Állítólag a 2. rész nem olyan rossz, de ezek után nem biztos, hogy akarok én ebből többet látni.

Őszintén szólva annyira nem volt rossz, de jó sem.
Az első felében nem igazán történik semmi, és Myers is csak későn lép akcióba.
A doki karaktere teljesen felesleges volt, semmit nem adott a történethez. Főleg, hogy úgy megy el mellette az ápoltja, hogy észre sem veszi.
Kicsit sajnálom, hogy nem fejtették ki az előzményeket, hogy Myers mitől lett ilyen. Amit kapunk, az a nesze semmi.

Zenéje nagyon sejtelmes, jól adagolja a gyilkos feltűnését.

Na, azért ez már valami – mármint, egy Halloween mozi, történetesen épp az első, amin látszik, hogy filmekhez értő, tehetséges, jól körülírható szakmai képességekkel rendelkező alkotó kezei közül került ki. A Snitten tapasztalható vele szembeni ellenszenvet nem is értem, bár aki nem a hozzám hasonló módon, hátulról visszafelé, vacaktól a kiindulási alapig haladt az epizódokkal, talán túl könnyen ellőtte az egy-két-három pontjait. A harmadik és negyedik rész meg menjen mínuszba?

Szóval, szerintem ez a film nagyon rendben van. Az erre érzékeny néző érzékeli, hogy finom műgonddal készítették el: a teljes mértékben Michael szemszögéből forgatott bevezetés remekül mutat, a képkompozíciók izgalmasak, esztétikusak, a nyugtalanító faktort pár ével a Cápa után és jó pár évvel a tömeggyártott kacathorrorok előtt nagyon ügyesen használja a mozi. A színészi játék tinihorrorhoz képest kiváló, Nancy Kyes, Curtis, a gyerekek, mindegyiküket szívesen néztem volna még. Egy szó mint száz, ez a cucc egy igazi film, már nem tesz vele rossz lóra senki, akinek imponál egy profin összerakott, nem teljesen kutyaütő mozgóképes alkotás.
A horror faktor viszont sajnos öregszik, de erről nem Carpenter tehet. Egyszerűen minden itt bevetett trükk, feszültségforrás, izgalomra okot adó fordulat elkopott ötven év alatt, hisz minden horror ezekkel él legelőször is, ezek adják a zsáner legalapvetőbb eszköztárát, a modern jump scare-ek miatt pedig a nézők ingerküszöbe olyan magasra ugrott, hogy a sötétben settenkedő maszkos Myers egyszerűen semmiféle reakciót nem vált belőlünk ki. Ez azonban nem Carpenter és a mozi hibája.
Tény, a fentiek miatt klasszikus mivolta talán joggal kérdőjeleződik meg, ám Romero klasszikus zombifilmjei közül is legalább az első kettő hasonló sorsra jut a modern nézők szemében – de attól még tény marad, hogy ezek nélkül a ma ismert horror nem lenne olyan, amilyen. És akkor a minőség kérdéséről még nem is beszéltünk…

Ez végre tetszett. Nem félamatőr hányavetiség (mint a negyedik rész), nem egy gyerekcipőben járó, de ígéretes elemeket felmutató sokadik rókabőr (mint az ötödik), és főleg nem komplett baromság, (mint a harmadik). Ne modern értelemben vett horrorként tekintsünk rá, és akkor érteni fogjuk, mitől is durrant ez akkorát 1978-ban!

Ez a legszélesebb körben ismert Carpenter film. A zenéjét meg még többen hallották, mint ahányan a filmet látták. Az első Slasher filmnek szokták mondani, de az igazság az, hogy az első igazán népszerű Slasher film, ami elindította ezt a műfajt. Viszont én nem nevezném klasszikus értelemben vett horrornak, sokkal inkább thrillernek. A feszültségen van a hangsúly, nem a gyilkosságokon. Egy kezemen meg tudom számolni, hány embert öl meg Michael. Ennek a faék egyszerű történetnek olyan atmoszférát teremtett Carpenter, amit az ikszedik folytatása, remake-je vagy másolata a mai napig sikertelenül próbál megidézni. Persze ehhez kellett az örök-klasszikusnak számító zene és Dean Cundey operatőri munkája. Hihetetlen, hogy szinte nulla költségvetésből milyen hangulatot sikerült megalkotni. Kedvenc szereplőm a Donald Pleasence által játszott Dr. Loomis, aki megszállottan próbálja megakadályozni Michael ámokfutását. Már egy jó ideje minden évben Halloween éjszakáján igyekszem megnézni!

Érdekesség, hogy a magyar hangsávon, amikor a régi The Thing from Another World-öt nézik a tv-ben a gyerekek, a 82-es Carpenter-féle Dolog szinkronját vágták rá! :D Mindig megmosolyogtat, hogy 78-ban néznek egy 82-es filmet! Ezenkívül még a Dark Star hangsávja is feltűnik a tv-ben. A szinkronrendező a humoránál lehetett!

Nagyon régen láttam, és szinte semmi sem maradt meg belőle, csak a maszkos gyilkos, de félelem vagy szorongás az nem, pedig gyerek voltam még. Sajnos ez intő jel lehetett volna, hogy ne húzzam a saját időmet az újranézéssel, mert csalódni fogok… Így is lett, sőt, be is aludtam rajta, de visszatekertem, hogy ne győzhessen a film (függő vagyok, igen).
Igazából a cselekményét tekintve nem nagy szám, tele van buktatóval, és „nem értem” részekkel, pl. hogyan nem tűnik fel senkinek, hogy egy kisvárosban egy maszkos idióta mászkál? Fényes nappal. Az iskolánál…

A maga idejében biztos jó kis „izgulós” film lehetett, de fénykorában is max egyszer nézős… A gyilkos kinézetén kívül más pozitívumot nem nagyon tudok felhozni.

Első megtekintésem, hát, lehet jó lett volna ha gyerekkoromban látom hogy értékelni tudjam, így ez nekem nagyon kevés volt. A zene ami a legjobban megnyert, és a 2 tv-ben vetített film, hát az óriási húzás :D

Miután megnéztem nem értettem miért van ez horror filmnek elkönyvelve. Számomra nem volt egyáltalán ijesztő. A történet elment.. Tipikusan a nők el voltak butítva. Azonban jók voltak a zenék.