Borzalmak városa (2024) 54% 112★

Elvileg egy remake-nek az lenne a feladata, hogy javítja az eredeti hibáit, hiányosságait, illetve igyekszik annál valamelyest jobban adaptálni az adott sztorit, de ha ez is ilyen gyenge lett, akkor milyen volt az előző feldolgozás? Stephen King vajon elégedett a végeredménnyel? Nehéz elhinni, mert én konkrétan több ponton is úgy voltam vele, hogy: „Na jó, ezt itt befejeztem.”, mégis végigszenvedtem, mert szimplán nem szeretek félbehagyni dolgokat. A gyerekszereplők kritikán alul teljesítenek (Még a The Boys „Rojen”-jének tesója is…), a történetvezetés halálosan unalmas, a párbeszédek sokszor mesterkéltek és gagyik, a karakterek nevetségesen logikátlan döntéseket hoznak, ráadásként pedig egyik sem kedvelhető. (Felőlem spoiler.) Rejtély lényegében szintén nincs, hisz az elejétől fogva nyilvánvaló minden, ami lényegében lenullázta a horror faktort is. Számomra olyan apróságok is tovább rontották az élményt, mint pl. spoiler, amivel egyébként gondolom igyekeztek picit kreatívak lenni. A csillagozásomból azért látható, hogy nem egy totálisan reménytelen alkotás, hisz akad néhány értékelhető eleme is, melyek közül talán az spoiler emelném ki, de így is túlságosan basic / egyszerű és semmilyen az egész, így nem csoda, hogy nálunk rövid időre sem küldték mozikba. Végig várnál valami nagyobb fordulatot, vagy meglepit, de az a stáblista kezdetéig sem érkezik meg, és emiatt joggal kérdezed magadtól: Minek is ülted ezt végig? Az a legnagyobb baj, hogy ismét egyre több az ehhez hasonló, pocsék próbálkozás vámpír témában, és nekem az utóbbiak közül egyedül az Abigail-nek sikerült megütnie az ingerküszöböt. (Az sem tökéletes, de ennél mérföldekkel élvezhetőbb.) Ennyi csalódás után pedig ismét kezdem elveszteni a vérszívókba vetett hitem, hisz lassan már egy szúnyogvadászat is több izgalmat tartogat…
Egyértelműen senkinek sem ajánlom, illetve szívből remélem, hogy legalább a hamarosan érkező Robert Eggers Nosferatu-ja visszaállítja majd picit a legendás szörnyeink hírnevét. Mondjuk az is egy remake, de Eggers neve azért többnyire garancia a minőségre.

ui.: Ugye nem csak engem zavart össze az elején, hogy az időbeni elhelyezés ellenére, Straker ember létére spoiler?

King egy terjedelmesebb regénye, amit megpróbáltak 110 percben adaptálni, bár sokkal inkább a 79-es film remakeje. A felvezetés teljesen kimarad, karaktereket hagynak ki és/vagy gyúrnak össze, pluszban nyakon öntik egy kis modernizálással, meg egy teljesen új befejezéssel. Ennek ellenére egyáltalán nem rossz. Szórakoztató, a vámpírok eléggé ijesztőek, és óriási pozitívum, hogy abban a korszakban játszódik, amiben a regény is íródott. Szerintem még mindig a 2004-es változat a legjobb, de egy HBO Maxra készült filmhez képest teljesen vállalható.

Fogalmam sincs King miért mondogatja, hogy ez a változat jó, amikor inkább sz@r. :-)) Az nem baj, hogy egyes szereplőknek megváltoztatták rasszát, másoknak a fontosságát, a halálát. Az viszont baj, hogy összecsapták, összerakosgatták a 600 oldalas regényből kiszedve a fontosabb részeket, amitől pontosan olyan lett, mint a mai hálivúdi, mindent a szemnek, semmit a fejnek, korban szokás. Minden nagyon trendi meg látványos. Azért voltak benne jó jelenetek, pl. amikor a két fiú az erdőben sétált, az nagyon jó beállítás volt, játszottak a színekkel meg a térrel. Barlow konkrétan úgy nézett ki, mint Nosferatu gumiember változata. A 2004-es változat sokkal jobb.

Így kell elfelejteni filmet készíteni 2024-re. A Borzalmak városa az egyik legjobb King regény, szinte könyörög a megfilmesítésért. Van sztorija, van hangulata, érdekes, izgalmas, jó karaktereket mutat be és természetesen borzongató: a spoiler rész kábé egy életre traumatizált engem.

Az eddigi filmadaptációk hellyel-közzel hozták is a könyv szintjét. Habár a Tobe Hooper-féle változatot nagyon régen láttam (meg is ért egy újranézésre) de arra tisztán emlékszem, hogy paráztam tőle rendesen. A 2004-es minisorozat, holott nem túl kiemelkedő, de mégis olyannyira kellemes néznivaló (továbbá százszor érdekesebb és intelligensebb mint az idei változat) hogy még DVD-n is beszereztem.

A 2024-es verzióval ezt nem fogom megcsinálni, és nem azért, mert jó eséllyel fizikai hordozón nem jelenik meg, hanem azért, mert egy kóklerek által készített bazári paródia lett. Szégyen, hogy egy olyan rendkívüli alapanyagból, mint SK regénye egy ilyen megközelítőleg nullát sikerült összehányni.

Az első egy óra nagyjából még fogyasztható, habár már itt tisztán lejön a rendezés gyengesége, a találomra összedobott szövegkönyv semmilyensége, a film rossz ritmusa és a színészvezetést hírből nem ismerő Gary Dauberman leszarós hozzáállása. Ami azért is érdekes, mert a Salem's Lot állítólag Dauberman szívügye volt. Na mindegy, itt még úgy voltam vele, hogy ha megpróbálok úgy tekinteni a filmre, mint egy random vámpírmozira, és nem pedig a Borzalmak városa legújabb változatára, akkor talán még jól is szórakozhatok majd. Ez nagyjából sikerült is az első órában.

Ami viszont ez után következett, az maga a béka segge alatti béka segge alá ereszkedő színvonal. Itt aztán durván vágható, hogy ez a mozi a MA közönségének készült: Rohanás, lövöldözés, ócska leakciófilmesítése a sztorinak. Az már csak hab a tortán, hogy Mark karakterét rohadtul irritálóvá tették. Az sem túl okos, hogy mindenki fél perc alatt megemészti és elfogadja, hogy vámpírokkal van dolga. Úgy tűnik, hogy a 70-es évek Amerikájában, egy Maine-i kisvárosban az ilyesmi nem volt túl ritka.

Minden gyengesége ellenére azért van néhány erős jelenet is, mondjuk ez inkább King számlájára írható, de akkor is van. A mozi vizualitása is oké, szépek a fények, a színek, sikerült trendire elkészíteni, örülhetünk neki. Szóval bizonyos értelemben nem tragédia a Salem's Lot, mert elszórakoztat, nyomokban izgalommorzsákat is tartalmaz. Sőt szerintem sokaknak be fog jönni, leginkább azoknak, akik nem ismerik a regényt, vagy az eddigi filmváltozatokat. Az olyan oldschool fickók viszont mint én, aki a 90-es években tizenévesen olvasva a Borzalmak városát majd becsokiztam a félelemtől, na én nem kajálom be ezt a megúszós, színes szagos majomkodást. Hollywoodnak nem ártana újra megtanulnia filmet készíteni.

Van egy olyan érzésem, hogy ez egy Flanagan féle miniszériában jobban nézett volna ki. Persze mivel Flanagan már csinált egy miniszériát egy ehhez nagyon hasonló vámpíros témában így gondolom erre esély sem lett volna, bár szerintem nincs rá szabály hogy ugyanaz a rendező hasonló témakörben nem alkothat többször ugyanolyat.
A film egyszernézhető kategória. Nem volt rossz, de rohamtempóban halad, nem hagy elég időt arra, hogy kialakuljon egyfajta vájb vagy hangulat. Még ahhoz is túl gyors, hogy úgy istenigazából a feszültség vagy a félelem kialakuljon, mert mire rájössz, hogy hoppá, ez most egy izgis vagy félelmetes rész lesz kábé már le is csap és el is múlik.
Arra jó volt, hogy meghozza a kedvem a könyv elolvasásához, de az a helyzet, hogy gyakorlottabb horrornézők csak legyinteni fognak rá, ez inkább kezdőknek való…sőt, mondok jobbat, ez a kilencvenes évek elejére való. Szerintem akkor nagyobbat ütött volna, mert a CGI is néhol elég „meseszerű”.
Viszont azt a javára írom, hogy jobban sikerült, mint a legutóbbi King „adaptáció” aka a Kedvencek Temetője előzményfilm. Bloodlines volt a neve asszem…már nem emlékszem, de az borzasztó volt. A Borzalmak Városa azért jobb annál.

A jó film helyett újat nézés klasszikus esete.

Elsőnek leszögezném, hogy a könyvet egyszer olvastam még tiniként, és komoly traumát okozott… igen, leginkább az ikonikus ablakon bekopogós jelenet égett be, de sok más is (mind kimaradt ebből a filmből az ablakoson kívül). Azóta sem olvastam, pedig lehet, hogy terápiás jelleggel jót tenne, hátha már nem tojnám össze magam tőle. Sok jóra viszont ettől a filmtől nem számítottam, mert a filmes King adaptációk 90%-a szarul sikerült, mondom ezt úgy, hogy még csak nem is vagyok King rajongó, legfeljebb a novelláit kedvelem. De az előzetes ígéretes volt, és jön a Halloween, szóval miért is ne…

Ha ennek a filmnek az lenne a célja, hogy kifigurázza a vámpíros horrorokat, akkor annak megfelelne. De sajnos nem így van, ezért csak szimplán rettenetes szar. A látvány addig jó, míg a vámpírok fel nem bukkannak, mert a CGI a 80-as éveket idézően gagyi. Főleg gumifejű fővámpírunknak nem tettek jót a közeli felvételek. A vele való végső harc is emiatt inkább szánalmas, és nevetséges lett, nem pedig ijesztő. A színészek sem igazán remekeltek, mintha ők maguk sem tudnák ezt az egészet komolyan venni. Igazából karakterileg és színészileg is a kissrác, Mark volt a legjobb. És itt jön a legnagyobb bajom, hogy maguk a karakterek annyira fájdalmasan ostobák, hogy olyan a világon nincsen. Futkároznak fel-le, mint a fejetlen csirkék, józan esze a gyereken, meg Mr. Burke-ön kívül egyiknek sincs. A kedvencem az volt, mikor spoiler Na meg itt a nappal max. 2 órából áll, mert mire nem túl okos szereplőink elkezdenének csinálni valamit, hirtelen már esteledik. Ami itt konkrétan úgy történik, hogy a Nap szemmel követhetően gyors tempóval lecsúszik az égről, mintha egy rolót húznának le. Drámai. Az már csak a hab volt a tortán, mikor zárásként spoiler Volt pár jó jelenet, de ezekkel is csak Zs-kategória a film. Ajánlom inkább a 2004-es minisorozat változatot, az szerintem sokkal jobb.

Hát ez nem igazán tetszett csak h hű legyek a filmhez borzalmas volt…. Nekem már a könyv sem tetszett, pedig egyik barátnőm kedvenc King könyve. Valahogy egyre inkább azt érzem kinőttem ezeket a vámpíros dolgokat, pedig régen annyira odáig voltam értük.

Egy valami legalább stimmel… a címe! Tényleg borzalmas. Na jó, egyszer nézhető, de csupa klisé. A vámpírok viszont legalább menők.

Mi a fekete könyvből, visszafelé olvasott, alsó világokból megidézett nyomorúság ez?

Na jó, nem nagyon rettenetes, de…
Kinget adaptálni nehéz. Nehéz mert általában vaskos a mű, és limitált az adaptációs keret, nem lehet úgy a hogy van, bemutatni. Ezért igaz, hogy a minisorozatok jobban működnek. Van idő és hely megmutatni azt, amiben King erős, nevesül, hogyan fordul a mindennapok, csendes Amerikája a totál nyomorba, és a nettó rémületbe.
Ez annyira igaz, hogy Kubrick alkotása, nem félelmetes. Tizenkettő voltam, mikor anyámék háta mögött, titokban láttam – a „Cápa” volt a másnapi meglesett film. Ez utóbbi okán, tíz éven át rettegtem minden víztől, ami nagyobb volt a kádamnál. Igen, féltem a cápától a martfűi, termál medencében. Az „ Ragyogástól” kóbor rossz álmom sem volt. Bocsi.
Az a film is ilyen.
A „Borzalmak városa”, egy erős ’70-’80-as évekbeli film, azzal, hogy képes arra, mire azok nem. Olyannak lenni, mint ők akartak lenni. S ez 2024-ben, sikerül is. 1980-ben ettől a filmtől a falnak szaladtak volna, no de ma?
Ma nem túl acélos. Megoldásai régiesek, látványosnak csak saját „korszakában” értelmezhetően az, és egyszerűen rövid a film, a történethez képest. Ennek okán a szereplők alul használtak, kidolgozatlanok és elég nagy gond, hogy jó, „Kinges” menetrend szerint, sok a gyerekáldozat. Ha pedig az nem erős – nem nyomasztó – akkor baj van.
Baj van.
Azért baj, mert a korszak mára érte el, annak technikai lehetőségeit, hogy bemutassa King munkásságát – gondoljunk csak az „AZ” első részére – ám akarni azért kell. Itt nem nagyon akarták, sajnos.