A történet főhősei a gondos bocsok, akiket meglátogat nagybátyjuk a fehér nyúl. A fehér nyúl a gondos bocsokra egy nehéz feladatot bízz rá, hogy keressék meg szív hercegnőt, aki eltűnt és Csodaország királynőjévé akarják kinevezni. Ha időben nem találják meg sehol sem, akkor Csodaország… [tovább]
Gondos Bocsok Csodaországban (Gondos bocsok 3.) (1987) 18★
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
Véletlenül találtam rá Indavideón a rajzfilmre, és gondoltam, megnézem. Mai szemmel is simán nézhető, igazi családbarát mesefilm szép rajzokkal, kellően aranyos karakterekkel (kivéve a varázslót), nem túl bonyolult történettel, valamint magyar remek szinkronnal. Igen, itt az állatok még nem vinnyognak, hanem rendes hangjuk van, ami nekem felettébb jót tett, mert utálom a vinnyogást. A zenei betétek sem rosszak, a film hossza pedig éppen megfelelő egy kisgyereknek is. Ugyan nekem az első film jobban bejött már annak idején is, de ez is nagyon aranyos. Van némi nem túl szájbarágós tanulsága is, és persze a vége happy end. Ja, és említettem, hogy nem 3D-s? Ezért újabb pluszpont jár!
A cukisági verseny abszolút nyertese, gyógyhatású és szorongásoldó. És naggyon retró. Még 10 ilyet tudnék nézni egyhuzamban. A zenés részek mondjuk elég idegesítőek, nekem nem lopta be a szívembe magát a Kandi Kandúr meg a Kalapos, de a bocsok és Alice helyesek. Nem szabad túl komolyan venn, akkor jó.
Régen, gyerekkoromban, megvolt nekünk ez a mese videokazettán, és én kb. rongyosra néztem. Nagyon szerettem. Aztán egyszer csak, a napokban megtaláltam az interneten, és megnéztem újra. Igen, még mindig szeretem! :)
Ezt felvettük kazettára, mert hát Gondos Bocsok, és ekkor már nem lehetett megszerezni az első két részt sehol, valamivel meg ki kellett elégíteni a rajongást. Nem is olyan jó, mint azok, engem nagyon sok szereplő idegesített már, amikor először láttam is. (kb 10 évesen). Egyébként inkább tűnik az első rész folytatásának, mint a másodiknak, az egy alternatív verzió, vagy mi. (Mondjuk a képregények meg az összes CB animáció keveréke.)
Nem hibátlan rajzfilm, sok baki még kisgyerekként is zavart. Ennek ellenére nagy kedvenc, még így felnőtt fejjel újra nézve is bájos, és értékelhető, és egyszer sem éreztem úgy, hogy „Najó, elég, nem bírom tovább nézni!”.
A Kandi Kandúrt furcsamód nem szerettem gyerekként, de most rájöttem, hogy mekkora arc! :D
Plusz jópont a szinkronért. Hála az égnek, akkoriban még nem volt divat, hogy a cuki és/vagy gyerek szereplőknek mindenáron valami fülsértő, erőltetetten nyávogós-vinnyogós hangot adjanak. Lásd: a cukimuki kisoroszlánnak simán berakták Kristóf Tibort, ezzel mintegy lekaparva egy réteg cukormázat a karakterről, adtak neki egyfajta tartást. Vass Gábor is nagyon jól adta Morgót, és Bognár Zsolt Kedvesszívet. :)
Sajnos Szokol Péterrel (a LÁNYelefánt hangja!!!) és Botár Endrével (a varázsló) nem vagyok 100%-ig megelégedve. Előzőt amúgy sem tartom a legjobb szinkronszínésznek, utóbbi pedig eléggé túljátszotta a szerepet. Gyagyás Tódiként sokkal jobban produkált a Gumimacikban, itt meg…. „Hoooooozzzzzzzzzzzzzzzáááááááááááááááááááá tooooooooook ide a lááááááááááááááányt! Gnnnnnnnnnghhhhhhhhnnnnnnnnnggggghhhh!!!” :P. Dehát, mindenkinek lehet rossz napja…
Ajánlom ezt a rajzfilmet fiúknak és lányoknak is, kellőképpen cuki, nem túl nyálas, és tényleg vannak benne jó poénok (nem azzal a fajta otrombasággal és gusztustalanságokkal van tele, amikkel az újabb sorozatokat próbálják „viccessé” tenni), szóval pont az a rajzfilm, ami még a mai hiperigényes gyerkőcöknek is szórakoztató lehet.