Fortitude (2015–2018) 75% 31★

1. évad:
Az elején elég lassúnak tűnt a cselekménysor, konkrétan mintha egy helyben topogtak volna a szereplők, de mindezt olyan helyszínen tették, amitől elállt a lélegzetem. Valami kegyetlen gyönyörű volt (fura, hogy a Trapped-ben ez egyáltalán nem jött át, pedig az is izlandi sorozat). Persze a hangulattal sokat tupíroztak a vakító fehér tájon. Hangulattal, cöhh… konkrétan pirosra festették a havat. Amolyan X-aktás – Stephen Kinges feelingje volt az egésznek. Ha 5 részes minisorozat formájában pörgősre vették volna a figurát, lehet, hogy lerágom mind a 10 körmömet, vagy inkább ujjamat. Így viszont csak szép kényelmesen rettegtem mosolyogtam egy-egy gusztustalan jelenetnél. Örülök, hogy néha sikerült átmenni merészbe és nem csak a gyilkos elvetemült fejét mutatták, amikor akcióra került sor. Kicsit zavarba ejtő volt, hogy néha a téma komolyságához képest elég tinglitangli zenét nyomtak be háttérnek. Ami viszont nem zavaró volt, hanem baromi fura, hogy a sorozat tele volt „hasonmás” alakokkal:
– Richard Dormer hangja egy az egyben olyan, mint Peter Mullané
– Stanley Tucci és Mark Strong szinte egymás dublőrei
– Michael Gambon és David Warner hangja is azonosak és ha utóbbi kócos még hasonlít is Gambonra
– Björn Hlynur Haraldsson pedig Peter Hermann alacsonyabb verziója
– Luke Treadaway meg kiköpött Harry Treadaway. Na jó, ők tényleg ikrek, de hogy ennyire? :-)
– Ja és Ramon Tikaram! De hát ez Johnny Depp csak lebarnulva!
A második évadra is simán benevezek. Az sem érdekel, ha csak hógolyóznak egymással a szereplők. Azt is imádnám. Mondjuk egy maci belibbenhetne közéjük, hogy meglegyen a kötelező feszültségfaktor :-)

2. évad:
Egyértelműen csalódás az előző évadhoz képest. Addig, amíg ott azért el tudtam képzelni, hogy lehet ilyen a valóságban, itt már annyira abszurd volt minden, hogy az egész egy hibbant Twin Peaks utánzatnak tűnt. Önálló sorozatként elment volna, de úgy, hogy az előzmény elég magasra tette a mércét már nem tudom megbocsátani ezt a botlást. A korábbi karakterek teljesen megváltoztak (ki ezért, ki azért), és olyan új karaktereket hoztak be, akik nem tudtak kényelmesen beilleszkedni a környezetbe. A történet még érdekes is lett volna egy bizonyos szintig, de annyi agymenést belesűrítettek spoiler, hogy az 10 évadra is sok lett volna.
Fájó szívvel de a korábbi 10 csillagot le kellett csökkentenem 8-ra. Remélem nem lesz 3. évad, mert ezt már tényleg nem lehet helyrehozni (még úgy sem, ha csak hógolyóznának és a jegesmacikkal kergetőznének).

Vege. Kar volt belekezdeni a harmadik evadba, ha egyszer be se fejeztek rendesen (4 reszbe osszecsaptak egy uj szalat+a lezaratlan lezaras).
A tajert azert erdemes volt vegigszenvedni de kar hogy nem dolgoztak meg kicsit a forgatokonyvon, lehetett volna ez egy klasszikus is.

A masodik evadnak se volt tul sok ertelme. Ki sit olyan mint egy havas tajba oltott termeszeti-misztikus brazil szappanopera-thriller.
Azert azt a par harmadik evados reszt ledaralom mar, csak a táj miatt.

A taj, a kornyezet valami elkepesztoen szep, maximalis 10 pont. De a sorit nem tudtam szeretni. Nem tudtam igazan szeretni a szereploket, de igazan utalni sem. Nem tudtam azonosulni senkivel, a legtobb karakter nem is hozta az altalam elvart szintet. Igazabol szinte vegig untam valamilyen szinten. A sztori jo lett volna, de nekem valahol megis elbicsaklott, hianyzott valami.

Első évad után wow. Baromi lassan indul be a dolog, sokszor én is majdnem abbahagytam. Van egy alap nyomasztó hangulata az egésznek, gondolom tényleg ilyen érzés lehet ott élni, szinte semmi se történik. De valahol mélyen érzed, hogy ez egy jó sztori lesz. Az utolsó pár résznél már szinte kirázott a hideg, mindenképpen folytatni fogom.

2019.aug: megnéztem a második és harmadik évadot. Semmire nem emlékeztem, az új történések se igazán hozták vissza mi is történt az első évadban, de basszus, ez egy nagyon $@!#% évad, csak kapkodtam a fejem. És mi ez a befejezés? Kb több a kérdés, mint amikor elkezdtem a sorozatot nézni.

Első évad 7. részig bírtuk.
Nem nekünk való. De valaki írja majd már meg privibe, hogy mi lett a vége :D

Őszintén szólva Rob miatt néztem meg és hiába csak pár részben szerepel, ha jól emlékszem a 2. évadban, de azt hiszem egy örök trauma marad..

1. évad
Egészen sajátos hangulata van ennek a sorozatnak, már csak azért is, mert a Spitzbergákon játszódik. A hó, a jég, a jegesmedvék, a sötétség, a hideg. Plusz mindenki fegyverrel jár. Félelmetes és ijesztő az egész. Tulajdonképpen a kis közösség és annak felépítése is rémisztő időnként. Az, hogy az emberek még ilyen kevesen sem képesek összetartani. A karakterek jók voltak, bár számomra csak egy kedvelhető figura volt: Stanley Tucci nyomozója.
Azt hittem, csak gyilkosságokról lesz szó, és az első részben szépen fel is vezették a lehetséges indítékokat. Meglepő volt ezt a misztikus szál, ami aztán átcsapott tudományosan misztikusba. Kíváncsi vagyok, a következő évadra átviszik-e ezt a szálát, hiszen spoiler. Remélem, hogy nemigen, mert nem annyira tetszett ez. Jobban örültem volna, ha valóban inkább az emberi gyarlóság marad az ok.
Összességében érdekes és izgalmas sorozat ez.

2. évad:
Nagyon nem tetszett ez a misztikus szál, spoiler. Miért kellett elmenni ebbe az irányba? A tudományos vonal sem tetszett, bár igencsak érdekes a felfedezés.
Az évad második felében már rendesen szenvedtem. Mostanra az egyetlen kedvelhető karakter Hildur maradt, igaz, az első évadban ő sem volt szimpatikus.
Több évadot – ha lesz – nem fogok megnézni ebből a sorozatból, az biztos.

Hát ez egy rettenet volt. Katyvasz, gyomorforgaró, befejezetlen.

1. évad:
Amikor megláttam hol játszódik, azonnal megnyert magának a sorozat, és Stanley Tucci is nagy szerepet játszott abban, hogy meg akarjam nézni, olyannyira, hogy elkerülte a figyelmem, hogy ez bizony horror.
Ebben a kategóriában már nagyon régen nem vagyok otthon, de erőt vettem magamon. :D
Azért annyira nem volt para, mint mondjuk egy igazi zombis film a legendás Will Smith főszereplésével, de azért maradjunk annyiban, hogy komfortzónán kívüli maradt.
A szereplők nem hagytak bennem mély nyomot, és a történet sem, pedig a maga módján ötletes. A táj és a jegesmedvés, kutyás jelenetek ragadták meg leginkább a figyelmem, a régészeti maradványok, és természetesen azok a jelenetek, amelyeket próbáltam inkább csukott szemmel átvészelni, de nem sikerült. :D