Folytassa, forradalmár! (Folytassa 14.) (1966) 67% 13★

A Folytassa… sorozat ezen darabjában az talán a legérdekesebb első blikkre, hogy tökéletes paródiája egy komplett filmes műfajnak, a rizsporos-kardozós swashbucklernek, illetve ennek veretes alapművének, a magyar vonatkozású A Vörös Pimpernelnek. Szerintem ez egy varázslatos filmes világ, ami rendkívül sok mindent elbír: mesés felhangú naivitást és idealizmust, politikai intrikákat, adott esetben már komolyabb társadalmi kérdések feszegetését, de fülledt hangulattól az erotikáig haladó tengelyen is gazdagon játszhat a nézők érzékeivel. Hogy mindezen túl mit ad nekünk a Folytassa, forradalmár, nyitott kérdés, hiszen a stílusból adódó jellegzetes fordulatok és a megszokott, prosztóságba hajló humor tűnik itt az egyetlen bevetett fegyvernek…

Ez egyébként rendszerint elég is a széria legtöbb epizódjában, és tulajdonképpen itt is kielégíti minden elvárásunkat. A szereplőgárda talán kissé szűkös, a klasszikus csapatból tulajdonképpen Syd James és Kenneth Williams látja el a központi szerepet, rajtuk kívül inkább oldalkerekként funkcionál az általában elengedhetetlen Jim Dale és Peter Butterworth, de női karaktereknek nagyon erősen híján vagyunk. Joan Sims itt van ugyan a színen, de a szerepe rendkívül korlátozott, ilyen téren mintha a forgatókönyv direkt bánna szűkmarkúan a színen forgó karakterekkel. Cserébe James és Williams remekel, Hawtrey szokása szerint nagyon rendben van, a finálé kardozós jeleneteit nézve pedig úgy fest, mindannyiuknak nagyon jól áll a vívós kaland, néha talán ügyesebben is mozognak, mint más, híres zsánerfilmek hősei. A humor korrekt, talán nincs olyan sok megragadó csúcspont és hullámhegy, mint egynémely ikonikus epizódban, de szellemes fordulatból bőven akad, nekem a legjobban a párbaj jelenetei tetszettek. A magyar szinkron természetesen élt a lehetőséggel és a lehető legröhejesebb neveket adták a francia karaktereknek – az ő ilyetén való megtisztelésükben hazánk szinkronfordítói mindig remekeltek.

Mindezzel együtt joggal tekinthetjük a sorozat ezen darabját maximum korrektnek és szellemesnek, de semmi esetre sem kiemelkedőnek. Reakciója a történelmi helyzetre kimerül a kötelező körök lefutásában. A humor ilyen téren nem szívbajos, de a történelmi távlat miatt ma már igazán veszélytelen dolognak tűnik viccelődni a francia forradalommal…
Erős hatos, nem sokon múlt a hetes.