Ismeretlen vizeken (A Karib-tenger kalózai 4.) (2011) 76% 677★

Ez az a rész, amit még csak egyszer láttam, vagy max kétszer, de szinte semmi nem rémlett már belőle. spoiler És az az igazság, hogy ez most nekem jobban tetszett, mint A világ végén. Mintha rájöttek volna a készítők, hogy túlzsúfolták a filmet, mert ez egyszerűbb volt sztoriját tekintve. Mindenki egy dologra hajt és afelé mennek. A poénokat viszont gyengébbnek éreztem. Nem nevettem rajta annyit. Nekem már kicsit túl Disney volt. Viszont tényleg jobban lekötött, mint az előző rész. Remélem maradnak ezen a vonalon a folytatással.
De ezen most is nagyon nevettem. :D
http://images5.fanpop.com/image/photos/30300000/Jack-Sp…
Egyszerű lélek vagyok. XD

Még mindig imádom ezt a filmet, de hiányzik nekem belőle Orlando Bloom. De attól eltekintve nagyon jó film, látványos, vicces, jó történettel, és a zene is jó, na meg a szereplők. :) Imádom Johnny Deep-et nagyon jó színész. Vicces, és még mindig nagyon szexi. Alig várom az ötödik részét, hogy láthassam. Penélope Cruz szerepe egyáltalán nem jött be.

Ez most annyira nem tetszett, gyengébb lett ez a rész. Penelope Cruz nekem nem illik bele a kalóz szerepbe, szóval kicsit rontott a színvonalon.

Imádom ezt a filmet! A mai napig nem értem, miért olyan ellenséges vele mindenki. Ugyanazt a színvonalat hozza, mint az első három, a története kreatív, van benne bőven cselekmény, ráadásul hiánypótlónak kapunk egy rettentően cuki szerelmi szálat is. (Sőt, ha nagyon akarjuk, van az kettő is. Csak a másik nem annyira cuki.) A jól megszokott színészek mellett nagy örömömre a poénok is helyet kaptak, továbbra is bizonyítva, hogy igenis van helye a folytatásnak. Ráadásul úgy ismertem meg Sam Claflint, hogy megláttam ennek a filmnek a plakátján, szóval még egy plusz pont. :D Összességében ezt a Karib-filmet láttam az első után a legtöbbször. Nem kel tőle félni tudom, hogy nehéz elhinni, de Will és Elizabeth nélkül is simán ki lehet bírni! :)

Szomorúan veszem tudomásul hogy a snittes értékelések legnagyobb része lehúzza ezt a filmet, pedig szerintem ez volt az első rész óta a legélvezetesebb rész. Plusz pont hogy se Elizabeth se Will nincs benne. A történetet végre nem nyújták hihetetlenül unalmasra és az ember egy pillanatra se tud elnézni a képernyőről.

A harmadik rész után eléggé negatívan áltam hozzá. Hatalmasat csalódtam pozitív értelemben.
A történet annyiban hasonlít Tim Powers művére, hogy benne van Feketeszakáll, van egy kis vudu és a fiatalság forrása. Minden más a képzelet szüleménye.
A történet érdekes, ismét bővült a kalózverzum. A régi szereplők felbukkanását először nem tudtam mire vélni, de később kaptam rá magyarázatot.
Ian McShane-t eddig csak kisebb, vagy mellékszerepekben láttam. Itt ő játssza Feketeszakállt, és nagyon jól hozza a figurát. Bár kicsit még mindig családbarát a sorozat, lehetne könyörtelenebb, de jobb, mint a Blackbeard-ben.
Penélope Cruzban új női szereplőt tisztelhetünk, de teljesen kihagyhatták volna. A hajón a spanyol dallamnál csak a fejemet fogtam, hogy ezt minek kellett.
Ezek után kíváncsi leszek a DMTNT-re.

Ismerős szereplők és ismerős dallamok mellett megjelent Penelope Cruz, hát jó. Nem igazán kalózos nekem, de legyen maradjon, menthetetlenül szeretem a kalózos történeteket. De aki igazi kalóz az Feketeszakáll, egy újabb nagy kalóznév tünt fel a horizonton aminek örültem. Jack és Barbossa együtt ááá imádom a párbeszédeiket :D Egy biztos várom a folytatást ^^

Egy kis „széljegyzet”, miután az újranézés apropóján 7-re csökkentettem a csillagozását…

Pár éve még azt mondtam volna, hogy van annyira jó, mint az alaptrilógia, de most egyértelműen kirajzolódott a szakadék, ami az alaptrilógia és a további folytatások között tátong. Érződik, hogy ezt nem Gore Verbinski rendezte, mint ahogy az is, hogy már ez a rész előkészítette mindazt a több frontos satnyulást, ami az ötödik részben csúcsosodott ki.

Az alaptrilógiában van valami több , amihez képest a másik két rész kevesebb. Az első három rész nem puszta fantasy kalandfilm volt, hanem súlyuk volt. Volt bennük egy életérzés, ami egyúttal konkrétan Jack karakterének is az esszenciája, és ez az eszme a szabadságról és a lázadásról töltötte fel lélekkel az egészet. Illetve a hozzá járuló komolyabb tétek, a sötétség, a veszély, a végletes keserűség és kilátástalanság, az érzelmi mélypontok és a humor kiegyensúlyozták egymást. Ez a rész és az ötödik már inkább puszta kalandfilm, amit túlságosan eldisneysítettek. Azaz kevesebb komorság és ideológiai zönge, több ökörködés, kevesebb trükközés, egyszerűbb motivációk, egy emblematikus főszereplő és a körülötte lófráló, halovány háttérfigurák – köztük a faék egyszerűségű, nagyon ijesztő gonosszal, akitől azért tartunk, mert muszáj.

Az a történet és Jack karakterének a rovására is ment, hogy megtették franchise (kikarikírozott) arcává, és nem foglalkoztak a mellékszereplőkkel. Az, hogy Jack Sparrow mitől egy JELENSÉG, az a más karakterekkel való kölcsönhatásokban tud igazán kibontakozni, legyen szó csak a beavatottak részéről értett összekacsintásokra épülő együttműködésről vagy különféle összecsapásokról, szövevényes átverésekről. De ehhez a kölcsönhatásokhoz kellenek olyan korrekt karakterek, akikkel működik a kémiája, akik kihívások elé állíthatják, akik mellett megmutatkozik, mennyire más is ő. Akik mellett megcsillogtathatja a tudását.

A megfelelő társaságon túllendülve se bántak valami kesztyűs kézzel vele a készítők. Leragadtak ott, hogy Jack különc, és Jack egy bohóc, mint amivé a legrosszabb megfigyelő néző és Norrington redukálja az első film elején. Azt pedig totál figyelmen kívül hagyták, hogy Jack rettentően okos, gyors észjárású, ravasz, a problémamegoldó készsége briliáns, pillanatok alatt képes életmentő terveket rögtönözni, maximálisan kihasználva a birtokába jutott minden információmorzsát és a környezetébe kerülő tárgyat a célért. Az előző részek bizonyították, hogy akármilyen szorult helyzetből képes magát kidumálni. Beeszi magát a hallgatósága fejébe, jó érzékkel tapint rá mások motivációira és kétségeire, egymás ellen hangolja és kiforgatja a meggyőződéseikből az embereket, nagyon ért hozzá, hogy logikusan tálalja a szempontjait, megtalálja azt a félmondatot vagy logikai hézagot, amit a maga javára fordíthat. Azt is aduvá formálja rendszeresen, hogy a környezete alábecsüli a különcsége miatt, mert nem felel meg a klasszikus tengerész, harcos képnek. Egy film alatt minimum egyszer átver minden lényegesebb karaktert. Mindig jól helyezkedik, és nem azért, mert a forgatókönyv izzadtságszagúan ezt akarja kisajtolni, hanem, mert képes rá. És azért is képes rá, mert az eszén kívül ott van benne ez a kiismerhetetlenség, vadság, a gyertya két végén égetésének és a (talán túlságosan is) jól fejlett életösztönnek a sajátos keveréke, a láng, amiért csodálják. Na, ezt a lángot már elkezdték takarékra állítani. Akad egy-két nagyobb dobása, – a pohárcsere és Smyth bíró úr – de nincs meg mögöttük az energia és a szenvedély. Elveszettebb, halványabb, mint amikor nem tudta még, hogyan rázhatná le Davy Jonest. Kb. csak sodródik ide-oda, és mindezt egy karakteridegen érzés karakteridegen megélésével próbálják kimagyarázni. Egy olyan karakter irányába, akivel nem hiteles a kapcsolata.

Will-lel és Elizabeth-tel hiteles volt a kapcsolata kiépülése és fejlődése, különösen az Elizabeth-tel közös dinamikája a jól eltalált már az első részben is. Angelicával meg nem jött át a szikra és az a pár hónappal a történet kezdete előtt lezajlott közös múlt, ami ide vezetett. Ami azt illeti, Angelica karakterként se egy nagy eresztés (Carina a következő részben még annyira se), Penélope Cruz beleillik a történet esztétikájába és igyekszik kihozni belőle a maximumot, de Angelica csak kartonfigura. Elizabeth-et sokan nem szeretik, de Jack után számomra ő a sorozat legjobban felépített karaktere; egy aranykalitkában nevelt úrilány, akiben a társadalmi státuszához illőnél sokkal több vadság és kalandvágy burjánzik. A történet elején szó szoros értelemben fuldokol ebben a státuszban, aztán egy sor véletlen folyamán, de megélheti azt a felszabadultságot, függetlenséget, amire kislány kora óta vágyik, és eközben egyre jobban felderíti a benne rejlő kalózt. Jack nem csak fecsegett, amikor azt mondta, hogy ő és Elizabeth sok mindenben hasonlítanak. Éppen ezért Jack Elizabeth számára sose egy pasijelölt volt, hanem egy idea, a megtestesülése annak, amire ő is vágyott; amivé ő is válni akart. Már megmentésre váró, „gyámoltalan kisasszonykaként” is egy szókimondó és összefüggéseket átlátó, értelmes figura, aki harcol a meggyőződése mellett és pengével is, manipulál, terveket sző, problémákat old meg ad hoc, és nem hátrál meg akkor se, ha fél, hanem konkrétan szembemegy a félelemmel. Egyenlő félként kezelik az útjába akadó kalózok, mert ők is látják benne a potenciált. Ezért volt a második részben Jack büszke rá, amikor a végén Elizabeth átverte; mert a film hosszú adok-kapok játszadozásai meghozták a gyümölcsüket, kimutatta a foga fehérjét. Míg Angelica már kalózként és csalóként debütálva is legyünk őszinték; tök passzívan tolja végig a filmet. Sorozatosan átverik, nem tudja érvényesíteni az akaratát, egyértelműen nem egyenlő félként jelenik meg a fontosabb karakterek mellett első tiszt létére se, és nem tesz érdemi lépéseket a céljáért. Csak ide-oda járkál, és libikókázik az apja és a Jack iránti érzelmei között. Meg nyavalyog az apja lelke miatt. Nincs semmi befolyása se a történetre, se a saját sorsára, csak láb alatt van. Próbáltam ezt azzal kimagyarázni, hogy Angelica nem kapott elég játékidőt hozzá, hogy kibontakozhasson, de aztán eszembe jutott, hogy Tia Dalmának már a második részben intenzívebben átütött a személyisége és az ereje pár percben.

A történet amúgy tele van nagyszerű ötletekkel. A Fiatalság Forrása és a kincsvadászat során Juan Ponce de León kutatásaira építkezés illeszkedik a misztikumba és remek lehetőségeket rejt, ugyanez elmondható a szirénekről, a varázskarddal vezérelt Anna Királynő Bosszújáról, a mágiával palackozott kalózhajókról és Feketeszakállról, mint legendás alakról. Minden feltétel adott, hogy a történet működjön, és még működik is valamennyire, de fele annyira se emlékezetes vagy eleven, mint lehetne. A 18. századi Florida is egy rendkívül ígéretes helyszín, gyönyörű, egzotikus természeti adottságokkal rendelkezik, olyan kalózfilmet lehetne forgatni ott, amitől a néző megnyalja mind a tíz ujját. Kár, hogy a rosszul megvilágított éjszakai jelenetek tömkelege miatt alig látszódik belőle valami azt a rövid szakaszt leszámítva, amikor a mangrove mocsárban vonulnak. Konkrétan pedig St. Augustine és környéke nem csak az USA legrégebb óta, folyamatosan lakott városa, hanem kalóztörténeti szempontból is ugyanolyan jelentős, mint a haiti Tortuga, a jamaicai Port Royal vagy a szintén „környékbeli” Nassau a Bahamákon. Viszont mindezek ellenére nem tudtak élni az ötletekben rejlő potenciállal még úgy sem, hogy a Forrást már a harmadik részben elkezdték felvezetni. Ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni ezekből az alapanyagokból. A legjobban talán Edward Teach lett elpazarolva, aki a mágikus lózung nélkül nem jelent érdemi tényezőt a sakktáblán, – sokszor még így se, de még nem annyira satnya, mint Salazar – túl kellett volna szárnyalnia Beckettet, Barbossát és Davy Jonest fenyegetésforrásként, de felérnie se sikerült hozzájuk. Látványosan kegyetlenkedik, és kész. Nem egy körmönfont figura, mert rosszul írták meg. Nem sikerült prezentálni, miért ő a legrettegettebb kalóz. Csak egy közönséges Disney gonosz, bár Demóna, Zordon vagy Frollo ebben a kategóriában is jobban teljesít.

Lehetett volna ezerszer rosszabb és kreténebb, – amit az ötödik rész bebizonyított – de már elkezdett öregedni és kifulladni, elfelszínesedni. Értőbb kezekben és több lelkesedéssel, kevesebb biztonsági játékra és befogadhatóságra törekvéssel pedig hozhatta volna az eredeti trilógia színvonalát, és lehetett volna hozzá további folytatásokat költeni, mert maguk a karakterek és a világ ezt megengedik. Van bennük ennyi és még sokkal több is.

Na ezt nevezem bőrlehúzásnak. A történet meglehetősen gyenge, a színészeken látszik, hogy már csak a pénz miatt csinálják. Szóval jár volt ezt már erőltetni Disney…
Ráadásul ebben a filmben már el sem hangzott, hogy „Köszönöm Jack!”

Ez a film gyenge utánzata az előzőeknek. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy új zenéket írjanak hozzá. Nem is tudom, hogy egyáltalán van-e benne új dallam.
Nem csak azért nem a szívem csücskének a tizedik szomszédja, mert Will és Elizabeth nincs benne, Barbossa Kapitány féllábú, és Penelope Cruz karaktere irritáló, hanem mert nincs semmi újszerű benne.
A Karib tenger kalózai 12 évvel ezelőtt valami újat, valami elképesztően izgalmasat, valami hihetetlen jó karaktereket adott nekünk, megmutatta még, hogy milyen kalózokról álmodozunk. Viccesek, bátrak, helyesek, gonoszak. Szerintem a XXI. század legfélelmetesebb kalóza Davy Jones. Feketeszakáll valahol…Hol kullog Feketeszakáll? Én nem látom.
Ez a rész nem mondom, hogy megcsúfolása az előző filmeknek, de nagyon gyenge folytatása. Remélhetőleg, ha jön a folytatás, akkor egy sokkal jobb történetet, jobb főgonoszt és Jobb Zenéket kapunk.