A három testőr (1993) 78% 163★

Jó pár évvel ezelőtt láttam először apával a filmet. Akkor annyira nem tetszett, de most nagyon sokat nevettem a filmen. Szerettem a Athos, Aramis és Porthos karakterét, mert csak úgy ontották magukból a hülyeséget, de emellett nagyon jó barátok is voltak. D'Artagnan karaktere sem volt unalmas, hála Istennek nem az volt, hogy őt állították be csupán hősnek. Mind a négyen kivették a részüket. Mondjuk majdnem hanyatt estem, amikor elolvastam a szereplők listáját. El sem hiszem, hogy ilyen fiatal volt Chris O'Donnell (aki nekem mindig is G. Callen marad xD)
Maga a film cselekménye számomra érdekes volt. Sőt, én még Richelieu bíboros is bírtam, de csak azért, mert Tim Curry nagyon is jól megformálta ennek az ellenszenves férfinak a szerepét.

Tudom, tudom, hogy ez mese habbal. Diznisített lábáztató – de akkor is. A kedvenc filmjeimre nézve elég világos, hogy a ’90-es éveknek mindent megbocsátok. Én nagyon szeretem ezt a meseváltozatot. A kiskoromban látott klasszikusok már kialakították bennem az elfogultságot (azokat is mennyire szeretem!), ezért amikor láttam ezt a filmet, nagyon jól éreztem magam tőle. A Dizni-feeling biztos nagyon áthatja az egészet, meg a nézőt is, de azért megvallom, a három testőr (=színész) annyira árasztja magából az alkohol és társai imádatát (amit ugye akkoriban két kattintással nem lehetett visszaigazolni, csak erősen sejteni), hogy ez is végtelenül szimpatikussá tette őket a szememben. Mit mondjak a filmről, mikor ez arról szólt, hogy a srácokkal úgy vetettük bele magunkat az éjszakába: Gyerünk, D'Artagnan, mentsük meg a királyt!

Nagyon rég láttam ezt a feldolgozást, de ha választanom kéne, akkor a Michael Yorkos lenne a befutó.
Nem mintha ezzel bármi bajom lenne, egész szórakoztató film, ami kicsit lazábban értelmezi az alapanyagot.
Látványos, pörgős. Jók a beszólások, a szereplők is, egyedül a D'Artagnant üldöző ficsúr volt idegesítő.
Egy bajom van csak, mégpedig, hogy megint a vége fog megmaradni. :)

Dumas regényeit nem olvastam, a korábbi feldolgozásokat sem láttam, lényegében csak a karaktereket, illetve pár motivációt ismertem. „Szűz” szemmel azt kell mondjam, hogy egy kellemes, igazi ’90-es évekbeli kalandfilm, mely jó pár karakteres színészt vonultat fel, kiknek játéka kellemes, az élen Tim Curry-vel. Emellett lendületes, akciódús mozi, ahol kell lazább, néhol kicsit erőszakosabb, de szigorúan a PG korhatáron belül. Kamen zenéje csak ráerősít a klasszikus kalandfilmes jellegre, néhol pedig még nagyívűbbé is teszi.
A film azonban olykor megbotlik saját elképzeléseiben. Az Athos-Milady szál jellegzetesen ’90-es évekbeli Hollywoodi nyögvenyelős, szirupos megvalósítással bír. Nem tudom, hogy a regényben benne volt-e? Gondolom, ha igen, Dumas azért kicsit jobban kifejtette. A D'Artagnan szerelmi szál is egy vicc, a beteljesült bosszú láttán pedig igazából csak megvontam a vállam, hogy ez is letudva. Lajos király kapcsán pedig értem, hogy egy tehetetlenebb, kiszolgáltatottabb figurát kellett megjeleníteni, de Hugh O'Conor játéka, illetve Szokol Péter szinkronja egy olyan kis inkompetens hülyét eredményezett, hogy nem bántam volna, ha az a lövés célba ér.
Apróbb hibái ellenére érdemes megnézni. Kellemes kis mozi, az évtized lelkesedésével, stílusával, hülyeségeivel. De a ’90-es éveket így szeretjük.

A három testőr filmek közül ez a kedvenc feldolgozásom. A színészeket itt találták el a legjobban, és a történet is itt van a legjobban kidolgozva. Bár még nem olvastam a könyvet, de gyanítom, hogy a 2011-es változat még a nyomába sem érhet az eredeti történetnek. Azt nem is nagyon szerettem.

Ez a kedvenc Három testőr feldolgozásom. Jók a karakterek, nagyon jó volt a szereposztás is, a kosztümök is tetszettek.
S valamiért ha Charlie Sheen filmet kérdeznek csak ez az egy jut eszembe mindig XD

Nem csillagozom – fogalmam sincs, mennyit kéne adnom. Mint önálló mű, elvonatkoztatva a regénytől, rendben van. Mint feldolgozás viszont pocsék. Annak idején, a regényt frissen befejezve és ezen felspannolva, hatalmas lelkesedéssel vetettem rá magam – ebből aztán akkora pofára esés lett, hogy azt se tudtam hirtelen, mit szóljak. Túl azon, hogy megvan a három testőr (plusz ÁFA) és a többi szereplő, semmiben sem hasonlít, még elvétve sem az eredetire. Úgyhogy ha azt mondom, nagyot csalódtam, akkor még finoman fogalmaztam.
Ui.:Rochefort-nál anyukám megjegyezte, hogy pocsék a szinkron; túl mély a kisfiús profiljához. Mikor meghallgattam eredeti nyelven, kiderült, hogy a saját hangja még ennél is mélyebb :DD

Az egyik kedvencem a sok-sok feldolgozásból.

Alapvetően tetszett (és nem értem hogy maradt ez ki eddig). Még mindig a BBC-s sorozat és A vasálarcos a kedvencem, de ez is jó volt. Viszont Milady valahogy… nem t'om, nekem hiányzott belőle valami erő, kisugárzás vagy stílus.