Folytassa az idegenlégióban! (Folytassa 15.) (1967) 68% 17★

Személy szerint az egyik, ha nem a kedvenc Folytassa-filmem. Meghatározó élmény vele kapcsolatban, hogy létezett régen egy jó ideig nehezen fellelhető magyar verziója, ami az angol eredeti szerint Kövesse a tevét címen futtatta a mozit. Ennek szövege vastagon felülmúlta a később dvd-re is préselt, elterjedtebb változatokat – Nockert például Nokedli őrmesterként fordították le, itt hangzott el az ikonikus „ha nincs lőszer, megteszi a lószar is” mondat, és hát Lippai László Le Pice karakterében egész szinkronszínészi karrierjének egyik ismeretlen csúcspontját alkotta meg. Ma ez a verzió szerencsésen és jó minőségben megtekinthető a Youtube-on, ajánlom is mindenkinek!

A film egyébként nem egy kiugróan jó megítélésű epizód a sorozatban, sőt, szerintem készítői között birtokolhat egyfajta „legutáltabb” jelzőt is. A sivatagi jelenetek valójában a hűvös angol tengerparton forogtak, nem is véletlen, hogy a színészeknek konkrétan színészkedni kell, amikor szomjaznak a napon, nyakig begombolt sötétkék kabátjaikat az istennek se bontanák meg… Jim Dale és Peter Butterworth ekkor vastagon utálták egymást, mégis szinte kizárólag közös jeleneteik vannak, a Sid James helyére bepottyant Phil Silvers pedig a gázsijával húzta ki a gyufát az eredeti szereplőgárdánál.
A szerepére fizikai erőnlét terén rendkívül komolyan készülő Anita Harris ritkán tűnt fel a szériában és akkor sem szexualizálták túl a karaktereit, itt mégis káprázatos hastáncot mutat be – bármennyire is nem polkorrekt, ez a jelenet bizony önmagában élmény. Szerencsétlen módon a legtöbb magyar szinkron vele csúnyán elbánt, volt ő Szopóka és Dugóhúzó is, de az emlegetett klasszikus szinkronban Vaníliának hívták, ami azért lássuk be, vastagon jelzi a készítők jó ízlését.
A mozi kapcsán elmondhatjuk, hogy nagyszerű idegenlégiós közhelyeket parodizálnak ki benne nagy elánnal, Rejtő Jenőre visszagondolva se jut eszünkbe ennél több kiaknázatlan téma ebben a kérdéskörben. Kenneth Williams nagyszerűen hozza a németséget, Charles Hawtrey a franciaságot – utóbbi színészi képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint a képernyőn mutatott szórakozottság, aminek a való életben színésztársai szerint nyoma sem volt, sőt, Hawtrey-nál legendásan nehezebben elviselhető figurát állítólag nem nagyon hordott hátán a föld. Szokatlanul nagy átalakuláson ment át Bernard Bresslaw, róla senki sem mondaná el, hogy nem igazi arab, illetve ha a hírhedt nyugati érzékenység kiterjedne az arab világra, már rég blackface-t kiáltottak volna az ő esetében is.

Jó film, feltétel nélkül szórakoztató és nagyon szerethető.