Folytassa, Kolumbusz! (Folytassa 31.) (1992) 66% 7★

Annak ellenére, hogy felért egy szentségtöréssel egyetlen régen kirukkolt veterán színésszel újraindítani a Folytassa… szériát, szerintem a Kolumbusz egyrészt tulajdonképpen méltó záróepizódja a sorozatnak, másrészt bőven nem annak a mélypontja. Olyan szempontból semmiképpen, hogy humora, stílusa és egész kivitelezése jóval ihletettebb, mint néhány hetvenes évekbeli klasszikus(abbnak vélt) epizódé, és ha elérhető lenne belőle vállalható minőségű magyar kópia, talán a róla alkotott véleményünk is kedvezőbb lehetne.

Hogy Jim Dale ott van a fedélzeten, mindenképpen plusz pont. Mindig is sokdimenziós színész volt, gyorsan világossá tette, hogy a Folytassa… társaság legillusztrisabb ligájába tartozik, illetve a távozása valamennyire egybeesett a mozik színvonalának csökkenésével is, bár szerintem a kettő között nem volt szoros összefüggés. Jelenléte azonban semmi esetre sem feledteti a többiek hiányát, főleg mivel a beugró színészek és humoristák finoman szólva sem ütik meg a klasszikus tagság színvonalát (bár kétségkívül jobbak, mint a hetvenes évek néhány visszatérő, ripacs, förtelmesen idegesítő típusfigurákat hozó színművésze).
Egyébként nem Dale az egyedüli visszatérő, de az egyetlen igazán jelentős és ikonikus tag, visszautasította viszont a lehetőséget Bernard Breslaw, Joan Sims és Barbara Windsor is, hasonlóképpen Kenneth Connor. Gerald Thomas azonban rendezőként mindenképpen emeli a film autentikusságát, bár nem lehet nem észrevenni az 1978 óta eltelt időt – pozitív és negatív értelemben is, hisz kosztümös vígjátékként a film egyáltalán nem muzsikál rosszul. Ha már muzsika: Eric Rogers 1981-ben hunyt el, így a Folytassa… széria elvesztette az egyik titkos arculatformáló összetevőjét, a zenét. A Kolumbusznak ilyen téren érezhetően megintcsak köze sincs a klasszikus epizódokhoz.
Mindemellett azonban szerintem elmondható, a Kolumbusz messze nem olyan rossz, mint azt sokan gondolják, és bőven jobb, mint néhány késői epizód, bár sajnálatos módon az egész sorozatból a lehető legkevésbé Folytassa, pedig aki látta az első, fekete-fehér filmeket, tudhatja, milyen sokára alakult ki a széria sajátos arculata. Megfelelő befogadó attitűd mellett nagy bajunk nem lesz ezzel a filmmel, de korszakos élményre kár volna számítani tőle.

Bár nyilvánvalóan Folytassa, talán jobb lett volna nem beerőltetni a klasszikus sorba – kérdés persze, mekkora létjogosultságot ért volna el önjogán. Ezzel együtt is, szerintem van ennél bőven rosszabb epizód is a szériában, de ajánlani csak azoknak merem, akik képben vannak az angol hülyékkel…