Folytassa a kempingezést! (Folytassa 18.) (1969) 70% 19★

Hülye angolok elmennek kempingezni, hogy találkozzanak és talán szexeljenek végre más angol hülyékkel – tömör lényege a Folytassa… sorozat ezen szokatlanul kendőzetlen erotikával kacérkodó epizódjának. Ha emlékeim nem csalnak, nagyjából éppen ekkortájt, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, talán az új idők szelének behódolva a széria egyre megengedőbb volt a szexualitás bemutatásával kapcsolatban, sőt, egyre többször tették humorforrássá az egyértelmű, akár már ízléstelennek is tűnő altesti szituációkat, gondoljunk csak a Folytassa a dzsungelben szoknya alá kúszó kígyójára és a férfiakra vágyó amazon-hordáira.

Az először, de nem utoljára kempingben játszódó epizód is döbbenetes felfedezéssel kecsegteti a figyelmes nézőt: angolék ott a hatvanas évek végén, ha generációs hovatartozásuk okán kimaradtak a szabad szerelem eszméjéből, igen bizony vágytól túlfűtve indultak neki a nyári táborozásnak, avagy legalábbis azzal a reménnyel, hogy a buja vidék majd tartogat számukra olyan kalandokat, amire a személytelen Londonban nem számíthatnak.
Ha már szabad szerelem: az egész epizód legemlékezetesebb része az a bizonyos rögtönzött hippi-fesztivál, ami valami különös módon teljesen kilógott a film dramaturgiájából és hangulatából, de ennek érezhető üzenet-értéke volt. A bulizni vágyó hippik a semmiből jönnek és kérdés nélkül elkezdenek zörögni – nem társalognak, nem érdeklődnek az időjárás felől, nem nyilvánítják ki angol előzékenységüket. Jelenlétük akkor is zavaró, ha fizikailag nem érintkeznek a pihenni vágyókkal, ez pedig lehet társadalmi látlelet, amennyiben hangos és harsány, nem ártó szándékú, de különutas érthetetlenségével a csoportjuk még gesztusok szintjén sem hajlandó együtt élni a hagyományos utat járó tömeggel. Szerencsére a film nem álszent, hisz Sid és Bernie szexéhes disznóságai, Mr. Muggins együgyű élősdi mivolta és Dr. Soaper kotnyelessége semmi esetre sem pozitív példa, de a női karakterek által rájuk adott reakciók rátermettségről adnak tanúbizonyságot – ehhez a működő, erkölcsileg megkérdőjelezhető és mégis egyensúlyban ingázó helyzethez képest zavaró számukra a hippik jelenléte, akik pluszban a cselekmény végén elviszik a fiatal lányokat is. Ez már végképp egy félreérthetetlen metafora, amit egyszerre értelmezhetünk a fiatal generáció felszabadulásaként és az ismeretlen veszélyek, kommunák, szekták, drogok csapdájába való beleeséseként is, ami ellen a régi idők ember nem tehet semmit.

A film egészét, a legalapvetőbb vígjátéki élét tekintve nincs itt semmi hiba. A Folytassa… széria esszenciális karakterei működnek és elemükben vannak, Jim Dale nem hiányzik a színről. A sztori jól megírt, a filmezés elsőrangú, Terry Scott még egy égési sérüléseket sejtető jelenetet is bevállalt. Mindent megkapunk, ami miatt Folytassa… film elé valaha is leültünk, nincs kérdés vele kapcsolatban.