Tizenkét év távollét után az író, Louis visszatér szülővárosába, hogy elmondja családjának: haldoklik. Hamarosan felszínre törnek az elfojtott indulatok, és kibukik a sok év alatt felhalmozódott keserűség. Hiába próbálnak meg empátiával közelíteni egymás felé, az egymásra figyelni már képtelen… [tovább]
Ez csak a világ vége (2016) 49★
Képek 16
Szereposztás
Gyártó
Sons of Manual
MK2 Productions
Téléfilm Canada
Streaming
Amazon Prime
Kedvencelte 6
Várólistára tette 93
Kiemelt értékelések
Emlékszem, vegyes fogadtatást kapott megjelenésekor, teljesen megértem miért. Ha hasonlítanom kellene valamelyik másik filmjéhez, akkor a Tom a farmont mondanám: zárt környezet, rövid idő pár ember életéből, magas feszültség, érzelmi csúcsok. Kerek, klasszikus sztori nincs. Sok múlik a színészeken, akikre itt egyáltalán nem lehet panasz. Remekeltek. De kell még valami, hogy mindez ne fulladjon unalomba a több mint másfél órás játékidő alatt. Ez a plusz pedig itt megvolt. Nem mondom, hogy tökéletes, de sokkal jobb, mint amire felkészültem.
Valamiért hiányérzetem volt, pedig a film elég jól megtálalt egy feszült, zárt szituációs drámának. A színészek is odatették magukat rendesen, még ha valahol mindegyiket kissé felületesnek is tartottam.
A szinopszist elolvasva el is indult lefelé a számláló, hogy vajon mikor fog robbanni, de a katarzis elmaradt. Louis egyszerűen belefulladt a családjába.
Xavier Dolan filmjei közül ebben volt a legtöbb híres szereplő, mégis nekem eddig ez tetszett a legkevésbé. A tőle megszokott eredetiséget és mondanivalót most nagyon hiányoltam. Persze, voltak erős párbeszédek, jó jelenetek, de nem túl sok, összességében nem fog mély nyomot hagyni bennem. Amire emlékezni fogok, talán az, hogy az első fél órában meguntam, hogy csak közeliben látunk mindent, de a film végéig ez egy rövid időre sem változott. Hogy miért ez a film kapta a cannes-i zsűri nagydíját 2016-ban, nem tudom.
Izgatottsággal vegyes érdeklődéssel vágtam bele ennek a filmnek a megnézésébe.
Vártam a vallomást, reméltem hogy lesz némi összeborulás, nosztalgiázás és könnyek.
Na meg néhány emlék Louis addigi életéből kiragadva. Az előbbit nem kaptam meg, az utóbbi pedig kimerült egyetlen visszaemlékezésben. (Bár bevallom, annak a hangulatában elvesztem.) Szóval igazi csalódás volt és csak azért tartottam ki, mert vártam a nagy pillanatot, amikor a főhős elmondja a jövetele okát. Hiába.
Viszont kb. 1 órán át élvezhettem egy fura francia család veszekedéseit és nézhettem, ahogy szegényt Louis-t meg sem hallgatva egymást igyekeznek felülmúlni, leginkább negatív értelemben.
Jó lett volna, ha értelmes beszélgetések is elhangzanak benne és ha a családi szeretet is meg lett volna jelenítve.
Így csak a néhány kellemes (és üvöltözésmentes!) jelenet illetve Louis emléke volt pozitívnak mondható. Emiatt a 6 csillag. Ha ezt nem vettem volna számításba, akkor 4-et sem érne, hiába vannak benne nagyszerű színészek és színésznők. (Ulliel, Cassel, Seydoux és Cotillard) Ettől a filmtől és a sztoritól többet vártam!
Nagyon felzaklatott!
És bár nincs igazi lezárása, de többet mondott el, mintha ki lettek volna mondva azok a bizonyos szavak…
Úgy mellesleg iszonyúan sajnáltam Louis-t…(no meg Suzanne-t is…)
Kár volt odamennie
Népszerű idézetek
Antoine: Nektek mindig el kell mondanotok nekem mindent. És meg kell hallgatnom. Gyűlölök hallgatni, gyűlölök beszélni. Azt gondolják, hogy a csendes emberek jó hallgatóság. De én azért nem beszélek, hogy hagyjanak békén az emberek.
Catherine: Olyan kicsi volt, pici baba! Emlékszel Antoine?
Antoine: Nem, imádom elfelejteni életem legfontosabb pillanatait!
Az anya: Jogom van kicsinosítani magam a fiam kedvéért. Louis imádja a divatot és a színes dolgokat, mint minden meleg.
Suzanne: Ezért öltöztél fel úgy, mint egy transzvesztita?
Suzanne: Mondtam neked, hogy ez lesz anya. Na mindegy!
Az anya: [a szavába vág] És jó utad volt?
Suzanne: Ugye, hogy megmondtam tegnap este anya?
Az anya: Nem emlékszem.
Suzanne: Pedig megmondtam neked anya.
Antoine: Ki nem szarja le Suzanne?
Catherine: Antoine!
Az anya: Szóval jó utad volt?
Louis: Igen. Se… semmi különös.
Az anya: Louis! Mondtam a szomszédnak, hogy itt vagy. Erre ő: Ilyen hideg van a pokolban? [nevet]
Az anya: Igazad van: nem értelek, de szeretlek. Szeretlek. És ezt senki nem veheti el tőlem. [megváltozott hangon] Ezt a mondatok beleírhatod az egyik darabodba.